Virágország − a Trianon-emlékezet emlékezete

2016. június 4. 15:46

Rajcsányi Gellért
Mandiner
A szerződésen talán még meg sem száradt a tinta, az új határok két oldalán talán még fel sem fogták a változások tartósságát, amikor már megindult a Trianonra való emlékezet ápolása.

trianon.jpg

Kilencvenhat éve, a trianoni békeszerződés végleg felszámolta a történelmi Magyarországot. A nemzeti tragédiának nagyon rövid időn belül emléket is állított az I. világháborúból és folyományaiból épp hogy csak feléledt Budapest népe.

1920. június 4-én írták alá Franciaországban a trianoni békeszerződést, amely végleg megszüntette a történelmi Nagy-Magyarországot. A szerződésen talán még meg sem száradt a tinta, az új határok két oldalán talán még fel sem fogták a változások tartósságát, amikor már megindult a gyalázatos békeszerződésre való emlékezet ápolása.

Alig fél évvel Trianon után, 1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren felszentelték a Magyar feltámadás szoborcsoportot. Alkotóik Kisfaludi Stróbl Zsigmond (Észak − Kuruc vitéz támogatja a keresztre feszített haldokló Hungáriát), Sidló Ferenc (Nyugat Egy Szent Koronára boruló ifjú), Pásztor János (Kelet Csaba vezér megszabadítja a bilincsbe vert Erdélyt) és Szentgyörgyi István (Dél − Magyar férf karddal és címeres pajzzsal védelmez egy leányt) voltak.

trianon1.jpg

A mai szovjet emlékmű helyén állt 1928-tól az Országzászló, melynek tervezői Füredi Richárd és Lechner Jenő voltak. Ereklyéi az elcsatolt területekről, városokból és világháborús katonatemetőkből származó földdarabok voltak, amiket a zászló talapzatában helyeztek el. Az ereklyetartó zárkövén az alábbi felirat állt: „Tudd meg óh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állsz.”

A szinte mindvégig félárbocra eresztett Országzászló körül volt a színes térképet formáló virágágyás, körülötte a Magyar Hiszekegy szövegével: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában".

irredenta szobrokat és zászlót, s az emlékmű köré virágágyás került, amin aztán hosszú éveken keresztül színes virágokból volt kirakva a régi és az akkor csak ideiglenesnek hitt új Magyarország területe.

Az emlékmű-komplexumot szépen ápolt parkrészletek vették körül. Ez látható egy korabeli, színes angol útifilmben is.

Cs. Szabó László, a később emigrációba kényszerült művelt magyar esszéista már a revíziók idejében apró történetben emlékezett meg a virágdíszes Trianon-emlékezetről a Magyar Néző című kötetében, Virágország címmel:

„Egy amerikai ismerősömnek Bandholtz tábornok szobrával kedveskedem. Körüljárjuk a Szabadság teret. Megáll.

− Kis népnek mondják magukat. Költői nép az igazi nevük. A legköltőibb nép Európában.

Előttünk egy virágágyon Magyarország térképe. A visszaszerzett részt átültették új virággal. Papírtérkép helyett egy eleven virágágyról látja az ország nagyobbodását. Ebből megérti, hogy egy gavallér szerelem köt minket Hungáriához, nem a hatalom.”

A revíziós évek rövid álomidőszaknak bizonyultak, amiből aztán a II. világháború valós poklára kellett ébredni.

A Trianonra emlékező szoborcsoportnak, mint oly sok minden másnak, a II. világháború lezárása vetett véget. 1945-ben eltávolították az irredenta szoborcsoportot (valószínűleg el is pusztították azt), az Országzászlót pedig lebontották.

Egy új korszak nyitányaként 1946-ra már a Szovjet hősi emlékmű állt a helyén. És ott áll máig, elbonthatatlanul.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 25 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"... Hát eltemették a régi Magyarországot. Szép temetés volt. Sírját beültették virágokkal, és fejtül hímes fejfát szúrtak. Hogy akik élünk még, sírhassunk és sírjunk, és ne merjen eszünkbe jutni az élet, de örökké lássuk a dombot és a virágos dombon a hímes, csillagos, buzogányos fejfát.

Minket még a temetésre sem hívtak meg...

Belenyugszunk, mert bele kell nyugodnunk ebbe is, és — hiszünk örök életünkben.

Elindulunk új utakon, de magunkkal visszük a nagy temetés emlékét, és egy szilánkot egy keresztre feszített ország keresztjébôl." (Kós Károly)

Mivel az igazságon kívül nem írható más, ismétlés jön:
"A Trianoni szoborcsoport helyén egy új korszak nyitányaként 1946-ra már a Szovjet hősi emlékmű állt. És ott áll máig, elbonthatatlanul." Így válik egységgé 1916 1946-tal, 1996-tal, 2006-tal.
Mindegyik elem ugyanannak a láncnak egy-egy szeme: hogyan avatkozik be idegen erő egy ország életébe kéretlenül, aljas tervvel és érdekből.
Így tehát minden, ami 1916-ban kezdődött, a tisztességes, dolgozó emberiség számára vesszőfutásként folytatódott.
A bankaljasságra épülő világtól mindenképp különbözőben, másban élnénk és élhettek volna őseink: az bizonyos, hogy ma nem lenne élet menete, nem lenne törvény, véleménybüntetésként. Ha nem lett volna ez:
"...a németországi cionisták, akiket a kelet-európai cionisták képviseltek, felkeresték a brit háborús kormányt, és a következőket mondták:
„Nézzék, még megnyerhetik ezt a háborút. Nem kell feladni, nem kell elfogadni a Németország által elajánlott békefeltételeket, megnyerhetik a háborút...: „Mi beléptetjük az Egyesült Államokat a háborúba az Önök szövetségeseként, azért, hogy az Önök oldalán harcoljon, ha megígérik nekünk Palesztinát a háborús győzelem után.” "
És ezt a gombócot azóta sem tudja a világ sem lenyelni, sem kiköpni!
Magyarország megnyomorítása és láncra verése egy epizód ebben a történetben, de aki magyarnak vallja magát, annak a legnagyobb tragédia, ami csak történhetett!

Trianon szükségszerűen következett az osztrák-magyar sovinizmusból, militarizmusból, arisztokratikus gőgből és a kisebbségek elnyomásából. De úgy látszik, még mindig nem tanultuk meg a leckét.

Ahogyan Lotti is mondja: szükség volt egy bázisra.
Ami mögé be lehet sorolódni és védekezésként hivatkozási alap.
Azt azonban mindenképp hangsúlyozni kell: azon cionisták tisztessége nem kérdőjelezhető meg, akik "csak" egy országot akartak, ahol élhetik a maguk "zsidó" életét és nem kell félniük semmiféle atrocitástól, faji alapon.
Ahol vesztettek, elvesztették a tisztességet: ezért nem kellett volna egy élhető Európát szétdúlni, felégetni. Az európai zsidóság - döntően teljességgel ártatlan - millióit odadobni a bosszú elé, védtelenül.
Már ott megbukott a nagy terv például, amikor a magyarok népének több, mint egyharmadát kiszolgáltatták rablófalkának. Mert pl. akik a Tisza vonalát tartották igazságos magyar-román határvonalnak, azokra más jelző nem illeszthető. Az Ipoly, mint elválasztó határ ugyanez a kategória és így tovább.
Azaz: égbekiáltó bűntengerben fogant a modern "Palesztina"!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában