Kiradírozták a világukat

2016. február 25. 20:36

Ugron Zsolna
Facebook
Apai nagyapámat a kolozsvári főtérről vitték el Szibériába. Épp arra sétált. Felöltőben, kalapban. Szerencsés volt. Hazajött. Aztán persze elvették a vagyonát, kitelepítették és bár egyetemet végzett, művelt, tájékozott ember volt, mehetett a vasgyárba.

„Apai nagyapámat a kolozsvári főtérről vitték el Szibériába. Épp arra sétált. Felöltőben, kalapban. Szerencsés volt. Hazajött. Aztán persze elvették a vagyonát, kitelepítették és bár egyetemet végzett, művelt, tájékozott ember volt, mehetett a vasgyárba. Az öntödébe. Szerencsés volt. Rokonai, barátai közül többen a Duna-deltába, munkatáborba kerültek. 

Kiradírozták a világukat. Kiradírozták emberek életét, éveit, reményeit, szabadságát. A múltjukat és jövőjüket. 

Emlékezni. 

A Gulágra nyolcszázezer magyart hurcoltak el, bár ma hallottam a rádióban, hogy újabb orosz levéltári listák alapján talán egymillió is lehet ez szám. Legalább háromszázezren soha nem jöttek haza. Emlékezni.

Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 72 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A nem kommunista rendszerekből, ha nem tetszett, lehetett emigrálni.
Meg is tették jónéhányan norvégoktól olaszokig, stb. Így teltek meg kontinensek. Mindenkinek joga volt az életét a kezébe venni.
Úgyhogy a feudálkapitalizmus nem kaszált el lényegében senkit. Dobd ki a kommunista brossurádat!

Idézek még Alexander N. Yakovlev, A Century of Violence in Soviet Russia, Yale University Press, 2002 című könyve 234-35. oldaláról:

“Mit adott a bolsevizmus a világnak, a népének és az egyénnek?
A világnak: lázadásokat, rombolást, erőszakos forradalmakat, polgárháborúkat és erőszaktevést az egyéneken.
A népeinek: szegénységet, inséget, törvénytelenséget, anyagi és szellemi rabszolgaságot.
Az emberiségnek: végtelen szenvedést.
A bolsevik állam megvonta az egyéntől a szabadságot, a becsületet, az erkölcsöt, a gazdagodást és még az Istenben való hitet is.
A bolsevizmus nem más mint sokarcú ördögi tobzódás, egy militáns embertelen bohózat.”

Majd a könyv 235-37. oldaláról:

“A bolsevizmus nem menekülhet annak a felelőssége alól, hogy olyan diktatúrát alapított mely az egyén elleni gyűlöletre épült. Bűnös tevékenysége eredményeként több, mint 60 millió embert megsemmisítettek (exterminated). A bolsevizmus, mint egyik fajtája és előfutára a fasizmusnak, a főszereplőjévé vált a saját népe elleni emberírtásnak (genocide).”

Mint tudjuk, Alexander Jakovlev magasrangú kommunista bürokrata volt, 1973 és 1983 között a Szovjetunió kanadai nagykövete, majd Gorbacsov egyik legközelebbi munkatársa.

Köszönjük, Zsolna!

Apukám hét évet húzott le Uzmányban.

Fogolytársa, Lám Béla főhadnagy (aki valóban az erdélyi Lám családhoz kapcsolódik) "Emlékképek gyertyafényben" címmel írt a fogságról könyvet. Nagyon jót! (Budapest, 1988)

Béla bácsi unokatestvére kolozsvári festőnő, akinél a 80-as években lakott egy székely leányka, a kolozsvári egyetemhez szükséges albérletben. Ezen a vonalon ismertem meg Béla bácsit és így derült fény arra, hogy édesapámmal fogolytársak voltak. A könyvben nagyon kedvesen ír édesapámról, több helyen is.

Sajnos édesapám 6 éves koromban, 57 éves korában meghalt, vélhetően a fogság nagyon rosszat tett az egészségének, hozzájárulhatott a halálához.

Az említett székely leányka pedig 1994 óta a feleségem.

Válaszok:
packó | 2016. február 26. 9:38

Vannak aztán további furcsaságok is.
Már a fogság vége felé édesapám és Béla bácsi együtt voltak egy másik ukrán fogolytáborban M.-el, aki a leírás szerint jelen volt a Somogyi-Bacsó gyilkosságnál, habár abban tevőlegesen nem vett rész.

M. unokahúga, Györgyi nekem évfolyamtársam lett az egyetemen. Györgyi hozzáment egy másik évfolyamtársamhoz, akinek volt egy Ó-i kebelbéli barátja, L.

Na, ez az L. volt a rámállított III/III-as az egyetemen, tavaly kértem ki az aktát.

Milyen jó kis beszélgetést folytathatott volna édesapám M.-el Ukrajnában a majdan megszülető fiúról,unokahúgról, az ők majdan megszülető évfolyamtársairól, akik közül egyik tisztességes lett, az egyik pedig besúgó.

Üdv Zsolnának és a komment társaknak.

Az, h. ide jutottunk nagyrészt "köszönhető" annak, h. az ország intelligenciáját egyszerűen félretették, meghurcolták, ami, aki őelőttük már érték volt, azt valóban, több-kevesebb sikerrel, de kiradírozták. Ez egy olyan hatalom volt, amelyik megtehette, mert ha a terror elég erős, szinte mindent le lehet, lehetett a népek torkán nyomni.

Nem lehet következmények nélkül egy ország tanult rétegét megbélyegezni, kizárni a tanulással, tudással szerzett helyükön működésből.

Nemcsak kizárás volt, megsemmisítés is. Az áldozatokról beszélni sem lehetett, nem lehetett nyílt köz részvét.Több árva barátunk, ismerősünk volt "kicsi munkára" hurcolt, soha vissza nem tért, elvesztett apától, mint hadiárva.

Bizonyos fokig, sajnos, a hülyék diktatúrája következett és gyakran még csak nem is a jóindulatú hülyéké.

Köszönjük a történetet!

Valahogy ezt a posztot és hsz-eket olvasva azt hiszem, hogy nagyon kellene folytatni!

Nem?

"Székely" úr nem véletlenül egyoldalú. Neked van igazad!

"Az igazság szabaddá tesz."

Valahol ezt a posztot folytatnunk kellene.

ez nem verseny.
Minden áldozatnak jár az emlékezés. Auschwitznak is, Drezdának is.

Válaszok:
Sulammit | 2016. március 2. 12:13

Annál inkább sem, mert nincsenek megbízható pontos adatok. 500 ezer menekült húzodott meg Drezdában, mert biztonságos helynek gondolták.

"Drezda bombázására a második világháborúban több alkalommal került sor 1944 őszétől kezdve a brit és az amerikai légierő által. Különösen ismertté vált az 1945. február 13–15. közötti négy támadáshullám. Az áldozatok pontos száma nem ismert, a különböző kutatások 20 000 és 500 000 közé teszik, a legtöbben 150 000 és 200 000 körülire. A legújabb történeti kutatás szerint 22 700 és 25 000 közötti számú ember halt meg.[1] A belváros nagy része, valamint az ipari és a katonai infrastruktúra teljesen megsemmisült."

Ennek a bombázásnak magyar szemtanúi és túlélői is voltak. Az orosz hadifogságtól tartó budapesti műegyetemi hallgatók és oktatóik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés