Nagy migrációk a történelemben

2015. december 7. 15:51

Harmat Árpád Péter
Történelem blog
A XVI. és XVII. században a Hódoltságból nagyarányú kitelepülés (a törökök elöli menekülés) vette kezdetét, miközben ezzel párhuzamosan az oszmán területekről és a Balkánról jelentős beáramlás indult.

„Európa történelmében a középkor és kora-újkor alatt előfordultak további – bár lényegesen kisebb – népmozgások is, ilyen volt a keresztes háborúk idején zajló vándorlás a Szentföldre (a 11 és 13 század közt), a nyugat-európai zsidóság keletre űzése a 14. és 15 században és a reformáció utóhatásaként, a francia kálvinisták elvándorlása Poroszországba illetve az angliai puritánok elhajózása az Újvilágba. Az újkor a nagy földrajzi felfedezésekkel vette kezdetét, mely a népmozgásokat kelet helyett nyugat felé fordította és megindult az Európából való kivándorlás elsősorban az akkoriban felfedezett amerikai kontinensre.

Ami Magyarországot illeti: a tatárjárás XIII. századi traumája után három évszázaddal, újabb csapás érte hazánkat: az oszmán hódítás. Ez volt az a külső agresszió, mely történelmünkben a kalandozások, a tatárjárás, majd a szász, kun és jász népmozgások után a legnagyobb migrációt okozta. A XVI. és XVII. században a Hódoltságból ugyanis nagyarányú kitelepülés (a törökök előli menekülés) vette kezdetét, miközben ezzel párhuzamosan az oszmán területekről és a Balkánról jelentős beáramlás indult. (Török katonák, tisztségviselők érkeztek fenntartani a 150 éves oszmán uralom kereteit.) A török kiűzésére egészen a XVII. század legvégéig kellett várnunk (karlócai béke - 1699) Az újjáépítés ezt követően vette kezdetét, melyben fontos szerep jutott a török időkben elpusztult alföldi lakosság pótlásának. III. Károly és Mária Terézia (1711 és 1780 közt) elősorban az adózó, földművelő népesség pótlására katolikus sváb földműveseket telepített az Alföldre. Ekkoriban változott legnagyobbat hazánk etnikai képe, hiszen rácok (szerbek), oláhok (románok) és tótok (szlovákok) ezrei, tízezrei érkeztek a Kárpát-medencébe minden irányból.

(...)

Hazánk mindkét világháborút követően jelentős népességmozgások »elszenvedője« lett, hiszen a trianoni béke 1920-ban megcsonkította területét, a második világháború után pedig lakosságcsere egyezmények kényszerítették ki az etnikai átrendeződéseket.

A modern idők migrációs folyamatait illetően fontos kiemelni a holokauszt és Izrael létrejötte nyomán kialakuló helyzetet. A második világháború küszöbén ugyanis az európai zsidóság tekintélyes része vándorolt az USA –ba, majd a háború alatt és azt követően óriási méreteket öltött a világban élő zsidók Palesztinába települése. (1933 és 1939 közt 210 ezer zsidó telepedett le Palesztinában.) A területet birtokló Nagy-Britannia nem tudott megbirkózni a helyzettel, így az ENSZ vette át a konfliktus kezelését. Végül Izrael Állam 1948-as kikiáltását követően új probléma alakult ki: a területen élő palesztinok és zsidók, illetve az arab országok és Izrael háborúskodása. A harcok nyomán a zsidó állam 1967-ben megszállta a palesztin területeket így milliók váltak menekültekké.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magyar nemzetnek a török megszállás felelősei okozták a legnagyobb kárt.
Lengyel Balázs: A török Magyarországon (Móra Ferenc könyvkiadó, 1975) című képes tankönyvében van egy ábra, amely Buda középponttal ábrázol két térkép-téglalapot. (149.old.)

Széltében kicsit nagyobb, mint Esztergom - Hatvan, függőlegesen a Dunakanyar - Szigetbecse távolságot ábrázolja mindkettő.

Az összehasonlító két térkép egyikén pontokkal jelöli a XV. század végi állapot településeit, a másikon pedig a XVIII. század végére megmaradt "magyar községek"-et.

Összeszámoltam: a török előtt 238 település volt, utána pedig csak 52. Azaz kevesebb, mint 22% maradt. Feltehető, hogy ettől délebbre még rosszabb volt a megmaradók aránya.

Ez a holokauszt smafu?

Rüdiger Hitzkopf szász zsoldoskatona visszaemlékezéséből Buda visszafoglalásakor, 1686 őszén:

„Odahaza a mi vidékünkön, vagy bárhol amerre jártam, német, francia vagy olasz földön, ha az ember egy kicsit megszorongatta a polgár torkát, nem is erősen, hogy a lélek azért bele ne szakadjon, hát volt ott egyszeriben étel-ital bőven. …
No de Buda vára. A magyarországi török pasalik székvárosa. Hogy ott micsoda török kincsek lesznek! A 23 mecset szentélyében mennyi keleti aranymarha! Néztük, néztük három hónapon át vagy nyolcvanezren odalent a vár alatt, hogy mi mindent lehet majd kihordani azokból a mecsetekből. Ha ugyan a magyar hajdúk meg a talpasok meg nem előznek bennünket. Mert azok az ostromkor mindig elöl mentek, meg sokan is voltak, úgy 14-15 ezeren. … Még jó, hogy derék vezéreink őket szánták ágyútölteléknek. Hadd hulljanak.
Végre az aszályos hőség után, szeptember másodikán megvettük kínkeservvel Budát, azt a hullabűzös, nyomorúságos ólat. Én jártam benne, mielőtt leégett. Volt benne vagy kétszáz romos ház, egy sereg kaszárnya meg fürdő. …Tisztességgel leihattam magam. Az jó, egyedül az jó a pestis ellen. Mert a döghalál a várban persze benne volt. Fel is égették hát a várost a háromnapi szabad rablás után, ami nem ért semmit. Annyi tenger zsoldosnép néhány száz zsidó kereskedőt tudott csak megkopasztani. Ölni nem is volt szabad, csak csigázni. Én meg még erről is lemaradtam.”

Forrás: Lengyel Balázs: A török Magyarországon, Móra Ferenc könyvkiadó, 1975, 145-46.old.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés