Megerősíteni helyünket a világban

Honnan indul a Balassi Intézet története?

A Balassi Intézetet az első Orbán-kormány hozta létre 2002-ben, a nemzetközi hungarológiai képzés elődintézményeinek egyesítésével. A folyamat azzal folytatódott, hogy 2007-ben került a Balassihoz a Magyar Ösztöndíj Bizottság és a külföldi magyar intézetek hálózata is. Az egységes intézmény célja, hogy hatékony központja legyen a nemzet- és országkép alakításért felelős intézményeknek. A közkeletű szóval kulturális diplomáciaként összefoglalt tevékenység a magyar külpolitika része. Sajátos eszközrendszerrel dolgozik, de ne felejtsük el a Balassi Intézet, mint központi hivatal a magyar kormány politikájának képviseltét látja el.

A Balassit az Orbán-kormány hozta létre, de a balliberális kormányzat idején is tovább bővült a szervezet.

Formálisan végrehajtották az eredeti terveknek megfelelő integrációt. A gond az volt, hogy nem létezett átgondolt stratégia, még kevésbé vezette a működést stratégiai gondolkodásmód, sőt a Balassi Intézet csak névleg volt egységes, eltérő szervezeti identitások, legkülönbözőbb honlapok, logók, ellentmondásos szabályzatok, és szervezeti párhuzamosságok tarka sokféleségében létezett a szervezet. Az elmúlt nyolc évben nem nagyon tudtak mit kezdeni a magyarságkép, a nemzet jó hírének kérdéskörével.

A magyar kultúrdiplomácia megteremtése Klebelsberg Kunóhoz, a két világháború közötti legendás kultuszminiszterhez fűződik

Igen. Ő adott koncepciót, víziót a magyar kultúra intézményes külföldi képviseletének. Lélekszámra kis nemzet vagyunk, szükségünk van külső impulzusokra, mégis csak a Monarchia összeomlása, Trianon traumája után lett ennek a kérdésnek kiemelt jelentősége. Klebelsberg és munkatársai, Gragger Róbert, Kornis Gyula, Magyary Zoltán kiváló, határozott kultúrpolitikusok voltak, akiket az meggyőződés vezetett, hogy bár a politikai, katonai Trianont el kell fogadni, de ebből kulturális öncsonkítás ne következzék. Elképzeléseik és céltudatos munkájuk révén alakult meg a bécsi, a berlini, a római Collegium Hungaricumok, majd a párizsi magyar intézet. Az intézetek alapításának legfőbb célja az európai horizont megismertetése volt saját legkiválóbb tehetségeinkkel. Elitképzés. Olyan tudósok vettek az intézetek munkájában ösztöndíjasként, mint Mályusz Elemér, Eckhart Ferenc, Erdey-Grúz Tibor. Ezek az emberek később megtalálták a helyüket itthon.

A klebelsbergi kultúrdiplomácia a maga korában felzárkózást jelentett a nagyvilághoz, vagy pedig előremutató kezdeményezésről volt szó?

Lemaradást hoztunk be, mert a csehek, a románok már hamarabb elkezdték ezt a munkát. Ne felejtsük el, Masaryk és Benes emigrációból építette fel Csehszlovákia alapjait, összekapcsolva a tudományos tevékenységet és a kulturális propagandát. Cseh nacionalizmusukat progresszív demokráciaként sikerült pozicionálniuk, míg a Kossuth idejében még a szabadság eszméjével párosított magyar nemzeti törekvéseket sikerült elnyomó nacionalizmusként elavult, reakciós félfeudális társadalompolitika ideológiájaként bemutatni a nyugati közvéleményben. De már a romantika korában előrébb jártak nemzetiségi elitjeink a kulturális örökségük külföldi népszerűsítésével, mint mi. A 19. század első harmadának költőfejedelme, – mai kifejezéssel: irodalmi celebje - Goethe a szerb népköltészetet dicsérte, mert azt fordították le németre, és azt küldték el neki. Az ország-és nemzetkép alakítás azonban nem csak az irodalom és a tudomány területén létezik. Sokat hallottunk arról, hogy a két világháború közötti időszak Magyarországán „keresztény kurzus” volt, állam és az egyházak ideológiai szimbiózisa. Érdekes azonban, hogy a nemzetközi ökumenikus mozgalmakat országkép-alakításra nem a Horthy-rendszer használta fel, hanem a Rákosi- és Kádár-rendszer, amely azt a perfid egyházpolitika csillogó kirakataként tudta használni, az együttműködő egyházi vezetők segítségével.

Milyennek ítélhetjük meg a magyar nemzetkép alakulását az elmúlt 150 évben?

A modern magyar történelemben 3 olyan esemény van, amely tartós és pozitív megvilágításba helyezte Magyarországot és a magyarokat. Az első 1848 forradalma, a magyar nép szabadságharcának eltiport küzdelme, amelyet a száműzött Kossuth elsöprő retorikája morális győzelemmé formált külföldön mindenütt, de leginkább az angolszász világban. Nem létezett a magyar történelemben olyan államférfi, akinek ennyire egyértelműen pozitív megítélése lenne a világ közvéleményében, tanúskodik róla a tucatnyi Kossuth nevű település is, szerte az Egyesült Államokban. A másik ilyen esemény az 1956-os szabadságharc és forradalom. A keletnémetek, a csehek, a lengyelek is felkeltek a szovjet elnyomás, a kommunista diktatúra ellen már az 1950-es években, a totalitarizmussal szembeni küzdelem egyetemes szimbóluma mégiscsak a magyar 56 lett. Tanúskodik róla a Time magazin híres címlapja. A harmadik pedig 1989, a határnyitás, a keletnémet állampolgárokkal szembeni nagyvonalú eljárás. Ami nemcsak a politikusok ügye volt, de a segítőkész névtelen állampolgárok százainak ezreié is. A német egység huszadik évfordulójának köszöntései egyértelműen tanúsítják, hogy ez olyan tartós bizalmi tőke, amire lehet építeni. Ugyanakkor van egy negatív országkép is, és ezzel hajlamosak vagyunk nem foglalkozni, elfojtani, valós okait magunk előtt is eltussolni. A vészkorszak kapcsán az önismeret és az önvizsgálat rögös útján végig kell menni, ha tetszik, ha nem. Elvesztettünk két világháborút, utána a kommunizmus évtizedei jöttek, és a késő Kádár korra megszilárdult a kép a gulyáskommunizmusról, a legvidámabb barakk fridzsider-szocializmusáról, Valószínűleg nem ez az a kép, amelyet szívesen látunk magunkról.

Viszont Magyarország ma sok tekintetben láthatatlan lett a külföld számára.

Így van, de tegyük hozzá: azért is, mert sokszor magunk sem a pozitív viszonyulásai pontjainkat mutatjuk meg a külföldnek, hanem kudarcainkkal, panaszainkkal házalunk. De ez nem jó stratégia. Csak annak hiszik el a mondanivalóját, akiről érzik, hogy hisz magában, és rendelkezik a mindennapi kommunikáció alapvető feltételével, a szükséges önbizalommal. Ezt nekünk magyaroknak az elmúlt időszak kudarcai frusztrációi után újra kell tanulnunk. Ha pozitív az önképünk, akkor lesz pozitív a megítélésünk is.

Az országkép alakítása azonban nem csak egy kormány feladata.

Így van. Saját polgári létünkből következő felelősségünkről sem feledkezhetünk meg: például idegennyelv-tudásban egyetlen ország áll mögöttünk az EU-ban: Nagy-Britannia. Ezt a luxust ők esetleg megengedhetik maguknak, de mi nem. Az nem megy, hogy még egy nem elit felsőoktatási intézményben is - az egyébként jó képességű és tehetségüket szorgalommal kamatoztató - hallgatók 30 százalékának nyelvvizsga hiányában nem tudják kiadni a diplomát. Mihez kezd valaki nyelvtudás nélkül - például a design világában? De az sem megy, hogy valaki ír egy jó könyvet, és akkor azt majd a Balassi Intézet lefordítja a külföld számára, mert az a könyv reménytelenül hunglish marad. Egy külföldre is szánt könyvnek, publikációnak szemléletében és nyelvezetében is igazodnia kell célközönségéhez. Ezért fontos a peregrináció: a külföldi tartózkodás, tanulmány után más szemszögből látjuk önmagunkat, hazánkat, hol is foglal helyet a világban, és mi folyik odakint. De jó hírünk külföldi fejlesztése mégiscsak itthon kezdődik. A karbantartott játszóterekkel, az idősek szükségleteit számba vévő közlekedéssel, egyszerűsített hivatali ügyintézéssel, életünk hétköznapi kérdéseinek igényes megoldásaival. A finnek pontosan a hétköznapi szükségleteikre adott válaszaikból, tárgykultúrájukból teremtettek kiváló és irigyelt országképet maguknak. A másik rokon nép, az észtek az új, elektronikus világot használják fel országkép-építésre, az E-stonia címke is erre utal. A pédákat tovább lehet sorolni…

Számba vettük a mostanra kialakult helyzetet és fonákságokat, de 2010-ben a választók új politikai erőt hatalmaztak fel az ország irányítására.

Van mit bepótolnunk, nagy az új kormány felelőssége. Martonyi János külügyminiszter elmondta: a magyar diplomácia egyik legfontosabb feladata az országkép javítása. Ez szerénységre, felelősségre int, és cselekvőképességet követel. Az a feladatunk itt a Balassi Intézetben, és szerte a világban, a magyar intézetekben, hogy amit létrehoztunk, azt be kell tudni mutatni a világnak. A legfontosabb most, hogy az országkép építése mozduljon ki a jelenlegi helyzetéből.

Melyek az új stratégia alapelemei?

Minden nemzet jogos ambíciója jó hírnevének megalapozása, ahogy természetes emberi tulajdonság arra törekedni, hogy mások jól vélekedjenek rólunk. A Balassi Intézetnek saját eszközeivel erre kell törekednie. Néha ez banálisan egyszerű cél, bár odafigyelést és kitartást igényel: a külföldi magyar intézeteket olyan helyekké kell tenni, ahová a helyiek és a turisták is betérhetnek és jól érezhetik magukat. Nem csak egy kiállítás-megnyitón, száraz pogácsa és kannás bor kíséretében, hanem hétköznap is. Ha van az intézetben egy magyar kávézó, bisztró, ahol elfér egymás mellett a konvencionális és az igényes gonddal kiválogatott magyar termék. A hungarológia, a magyarságtudomány területén is ugyanezt az odafigyelést kell elérni: olyan tudást adjunk, amely befogadható. A hungarológia eredendően a magyar nyelv elsajátításának eszköze volt, filológiai irányultságú tudomány. A 21. században viszont számot kell vetni azzal az igénnyel is, hogy nem mindenki akar és tud magyarul tökéletesen megtanulni, akiben a magyarok megismerésének igénye egyébként őszintén és komolyan megvan. Ki kell bővíteni a hungarológiát, interdiszciplináris tárggyá kell alakítani, amiben benne van a történelmünk, kultúránk és életünk. A hungarológia megújulása során nagyon fontosnak tartom a térbeli elhelyezkedésünk hangsúlyozását a globalizált világban, egy magyar szempontból tematizált Közép Európa-koncepció kimunkálását, amelyben kevesebb hangsúly esik a dákoromán elmélet cáfolatára, több a közös örökség hangsúlyozására. Sajnos szinte észrevétlen maradt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója. Pedig ez nagy magyar történeti dátum, és 1456 jól jellemzi helyzetünket, sorsközösségünket a többi Duna-menti néppel. Egy kultúrát kívülről mindig viszonyrendszerein keresztül értelmeznek, nem önmagában. Az 1456-os diadal, vagy Hunyadi alakja szinte népmese a román, szerb, magyar népi kultúrában. A harmadik fontos terület a magyar-magyar kapcsolattartás: a Kárpát-medencében és a diaszpórában is. Például Latin-Amerikában is erős magyar közösségek léteznek, máig ápolva örökségüket, hagyományaika - annak ellenére, hogy a fiatalabb generációk többségében már nem beszélnek magyarul. Fontos prioritás a tudományos építkezés, a magyar oszágképnek a nemzetközi tudományos közegben való építése. Ez természetesen elsősorban a nagy nemzeti tudományos intézmények, az Akadémia és az egyetemek feladata, de intézményhálózata révén a Balassi Intézet is fontos eszközrendszere lehet a magyar innováció és kreativitás külföldi megismertetésének Ki kell alakítani azt, hogy tudományos könyveinket, kiadványainkat olyan helyekre juttassuk el, amelyek referenciapontként szolgálnak, amelyekből a helyi véleményformálók vagy tudományos élet képviselői tájékozódnak. Természettudományos, mérnöki képzéseink jó minőségűek, évtizedes vagy akár évszázados hagyománnyal bírnak, de a diákok érdeklődése stagnál. Jöjjenek ezekre a helyekre a tanulni vágyók! Megszerzett tudásukkal a magyar műszaki, agrár- és vízügyi képzés hírét is viszik, nem mellesleg rengeteg pénzt hoznak a fogadó egyetemeknek és a magyar gazdaságnak. A Balassi Intézet szívesen vállal részt a felsőoktatás jó értelemben vett nemzetköziesítésében. A társadalomtudományok esetében különbözik a cél, mivel a közbeszédet viszont mindenhol a társadalomtudományok befolyásolják. Ellentétben minden bizonygatással, sajnos nincs elég megfelelő minőségű és alalaposságú angol nyelvű publikáció a közelmúlt magyar történelméről, a spontán privatizációról, a cigánykérdésről. Ha nincsen megfelelő információ, akkor terjed a félreértés, a tévhit, és még rosszindulat sem kell hozzá.

Beszéltünk Magyarország helyéről a világban: ahány magyar, annyiféle vélemény szól erről. A magyar jobboldalon belül is éles határ húzódik a nyugatosok és a keletre nézők között.

Ez nem újkeletű vita: szerintem nem vagy-vagyban kell gondolkodni. Senki sem naiv: látható, hogy Kína, India emelkedik - egyébként Brazília és Dél-Amerika is. Az biztos, hogy kulturálisan legközelebb Európához állunk, de ettől függetlenül ápolhatjuk keleti kapcsolatainkat. Ugyanakkor rokonszenvet építhetünk a rokonszenvre, de nem a délibábokra. A keleti kapcsolatok is annak eszközei, hogy megerősítsük helyünket, a történelem által nekünk adott térben, a Duna-völgyében, Európa közepén.

***

A Balassi Intézet a 19 külföldi magyar intézet, a határon túli magyar fiatalokat segítő Márton Áron Szakkollégium, a Nemzeti Évfordulók Titkársága, a magyarnyelv-oktatással foglalkozó tagozatok, továbbá a magyar vendégoktatók hálózatának munkájának koordinátora. Szakmai irányítója a Hungarofest Nonprofit Kft.-nek és a Millenáris Rendezvényközpontnak.