Pressman a Terror Házában

„Szóval a finom falatok alig csúsztak le Press­man komisszár úr torkán, máris elkövetkezett a pride hónap nyitóbulija a margitszigeti Kristály Színtérben (jók ezek a nevek – minek a színtere lehet ez?). Itt a melegszakma jeles képviselői után fellépve Pressman már-már a nagy előd Fidel Castrót lepipáló beszédet tartott. Hosszúságát tekintve mindenképp, de rögtön kiderül, hogy tartalmilag is helytálló a magállapítás. Többek között látomásaival is megajándékozta a tarka hallgatóságot »Kétségtelenül provokációval vádolnak majd, illetve hogy nyugati bölcsességet importálok és obszcén értékeket erőltetek, miközben beavatkozom Magyarország belügyeibe. Ez legalább annyira kiszámítható, mint amennyire unalmas. Ami egészen biztosan nem fog megtörténni, az az, hogy bármelyik, a kormány által fogva tartott és ellenőrzött médium teljes egészében publikálja ezt a beszédet« – vetítette előre Pressman, de tévedett, mert a beszédet rögtön és csonkítatlanul közölte a Magyar Nemzet és a PestiSrácok.hu – nem mintha magunkra vennénk a jelzőket.

Majd megtudhattuk, hogy mikor történt meg az igazi rendszerváltás: »Magyarország és a magyar emberek döntése volt 2003-ban – húsz évvel ezelőtt – az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadása. […] Egy olyan döntés, amely az elnyomás és az önkényuralom korszakából a szabadság és – merem mondani – a szeretet korszaka felé mozdul el. Szabadság és szerelem. A magyar emberek ezt választották, mert megtapasztalták az ellenkezőjét.«

Ha nem volnánk – sajnálatos módon – éppen egyidősek, a beszéd stílusa alapján azt gondolnám, hogy Pressman anno titokban kijárta a budapesti foxi-maxit, a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet, azaz a buflákabb pártkáderek továbbképzőjét. Azért a nagykövet úr a közelmúlt magyar történelmébe csak beletúrhatott volna, s akkor talán tisztában volna vele, hogy hogyan nézett ki a „szabadság, szerelem és szeretet korszaka” húsz évvel ezelőtt, a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok regnálása idején.”

***

Nyitókép: Koszticsák Szilárd