Egy „ismeretlen” márciusi ifjú portréjához

2021. március 15. 15:00

Szolgálatra jelentkezett a Magyar Királyi Honvédséghez, és 1869-ben kinevezték a tatai állomáshelyű esztergom–komáromi 64. honvédzászlóalj orvosává.

2021. március 15. 15:00
Babucs Zoltán
Magyarságkutató Intézet

„Ha név szerint kellene a márciusi ifjakat felsorolnunk, bizony gondban lennénk. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál neve mindnyájunk előtt ismeretes, de közülük számosan »szürke eminenciások« voltak, akik szintúgy tették a dolgukat, mégsem váltak országosan ismertté. Ilyen személy volt Hamar (1874-től Hamary) Dániel, akinek életpályáját az alábbiakban vázoljuk fel (Az 1864-ben róla készült műtermi felvétel oldalági rokona, Buzássy Barnabás családi fotói közül származik, és nagylelkű felajánlásának köszönhetően került a gyűjteményembe).

Hamar Dániel kalaposmester és rév-komáromi Patkó Lídia házasságából 1826. március 26-án született fiuk, aki édesapja után a Dániel keresztnevet kapta. A református Hamar család a székelyföldi Futásfalváról származott. A tatai református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd szülei Óbudára adták, hogy megtanulja a német nyelvet. A gimnázium első öt osztályát Tatán végezte, míg a VI. osztályt (poesis) magántanulóként. 1843-ban a VII. osztályt (logica) már a pápai református kollégiumban járta ki. Itt két esztendeig dolgozott a kollégiumi könyvtárban, jegyzője volt a Képzőtársaságnak, valamint szerkesztette a Bajza című kézirati lapot. Tevékenységéért dicséretben részesült, s miután a jogot abszolválta, 1847-ben Pestre ment, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Ekkoriban már írásai jelentek meg többek között a Pesti Divatlapban, a Hazánkban és az Életképekben. (...)

Amikor felállították a Magyar Királyi Honvédséget, szolgálatra jelentkezett és 1869-ben kinevezték a tatai állomáshelyű esztergom–komáromi 64. honvédzászlóalj orvosává. 1871. július 13-án Sopronba helyezték át dandárorvosként, ahol Ballagi Károly tanfelügyelővel „a magyar nyelv ügyét mozdította elő”. A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV. nagygyűlése döntésének értelmében 1872-ben annak titkáraként dolgozott, az 1874-es győri nagygyűlésen pedig az 1848–1874 között magyar nyelven megjelent orvosi munkák könyvészeti kimutatására 20 arany jutalmat tűzött ki. Ebben az évben az 1. honvéd dandárparancsnokság állományába helyezték át Budapestre, egyúttal a budapesti orvosi kör igazgató tanácsának tagjául választotta. 1874. december 2-án uralkodói jóváhagyással, nemessége megtartásával nevét Hamaryra változtatta. 1876. október 30-án újabb áthelyezés révén a székesfehérvári V. honvéd kerületi parancsnoksághoz került törzsorvosi beosztásba (miközben 1878. január 1-jén törzsorvossá – vagyis orvos őrnaggyá – léptették elő), majd 1882-ben visszakerült Budapestre, mint az I. honvéd kerület törzsorvosa és egészségügyi előadó. 1885-ben részese volt a budai református egyházközség megalapításának.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kérdés
2021. március 16. 00:52
Köszönet a cikkért!
Minnie
2021. március 15. 20:03
Tisztelet neki.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!