A monarchia a legjobb respublika

2018. április 24. 17:50

A monarchia olyan kormányzati forma, amelyben a nemzedékek érdekeit szem előtt tartó örökletes hatalomgyakorlás és a hagyomány bölcsessége éppúgy jelen van, mint a demokratikus verseny.

2018. április 24. 17:50
Finta László
Mandiner

„Ki nem szarja le, hogy fiú vagy lány? Miért kell ezeket sztárolni? Leszarom az összes királyokat!” – írta valaki minap a közösségi médiában, miután hírét vette, hogy Katalin brit hercegnő világra hozta harmadik gyermekét.

Ez a vélemény

a maga pőreségében mutatja meg a jakobinus ihletésű köztársaság-pártiak sivár lelki világát.

Amikor világra jön egy királyi herceg vagy hercegnő, óhatatlan késztetést éreznek arra, hogy felmondják a szekularizált köztársaságok közhelyes hitvallását, kezdve azzal, hogy „Miért kéne tisztelnem valakit csak azért, mert címeres pólyába született?”, folytatva az uralkodócsaládok állítólagos pazarló életmódjával és azzal, milyen „sokba kerülnek” a királyi házak.

A monarchia megátalkodott ellenségei mindig fondorlatos önkénnyel szemezgetnek olyan történelmi példákból, amelyek a múltban bemocskolták az örökletes egyeduralom becsületét, holott az olyan szolgalelkű és választott tisztségükből szégyenteljesen távozó államfők, akik nem Isten kegyelméből uralkodnak, és az őket pajzsra emelő oligarchia pártérdekeit végletekig érvényesítve töltik ki hivatali idejüket, valahogy soha nem képezik olyan szigorú erkölcsi ítéletek tárgyát, mint a királyok, a királynők és a dinasztiák.

Ugyan miért lenne „boldogabb” bármely állam egy választott köztársasági elnökkel, mint egy olyan egyeduralkodóval, aki nem is viselhetné a koronát másképpen, csakis úgy, hogy felülemelkedik a pártérdekeken; akinek úgyszólván Isten előtti felelősségéből következik, hogy a korona és a törvények tekintélye által megkövetelt méltósággal képviselje országát a külhatalmak előtt; akinek „hivatali kötelessége”, hogy erkölcsi feddhetetlenségével példát mutasson, és élénk érdeklődést tanúsítson országa társadalmi, kulturális, gazdasági és – amennyire az íratlan vagy írott alkotmány keretei megszabják – politikai ügyei iránt?

A „plebejus” hitvallású republikánusok soha nem felejtik el a monarchisták orra alá dörgölni, hogy a monarchia „sok pénzbe kerül”, ám eközben fel sem merül bennük, hogy mennyi közpénzt emészt fel a demokratikus politika napi működése (és mekkora anyagi áldozatot követelnek az adófizetőktől a működési zavarai): a vég nélküli népbutító kampányok, az önmagát ünneplő, pazarló állam presztízsberuházásai és a demokratikusan választott képviselőinek gátlástalan önzése.

A népszuverenitás hagymázas elméletének jakobinus-republikánus megszállottjai

egyszerre gyűlölik a monarchiát és az arisztokráciát – mindkettőt merő irigységből –,

ám tegyük fel a kérdést: ugyan miért lennénk boldogabbak a „népbarát” politikusok lármás tülekedése, mint egy magasztos koronázás láttán? Amikor az ilyen demagógok szájukra veszik a népet – ezt a viszketeg absztrakciót –, azonnal megrontják mindazokat, akiket e közösség tagjainak tartanak, és mindig megtalálják azokat, akiket akár erőszakkal is kirekesztenének belőle: gondolhatja ép ésszel bárki is, hogy a guillotine pengéje teremti és őrzi meg a szabadságot egy bölcs és erényes uralkodó helyett?

Szeretnék eloszlatni egy félreértést: ha valaki azt hinné, hogy a monarchia egy állam és egy politikai közösség minden bajára gyógyír lenne, súlyosan téved és ugyanolyan vak, mint a megátalkodott köztársaság-pártiak, akik minden baj forrását a monarchiában látják és minden bajra a köztársaságban találják meg a gyógyírt.

Ha valaki azt gondolná, hogy e sorok írója a köztársasági államforma megveszekedett ellensége, ugyancsak súlyosan téved.

Ugyanis a monarchia a legjobb respublika;

egy olyan kormányzati forma, amelyben a nemzedékek távlatos érdekeit szem előtt tartó örökletes hatalomgyakorlás és a hagyomány tapasztalati bölcsessége éppúgy jelen van, mint a demokratikus verseny.

Egy politikai közösségnek ebben az elárvult, anyátlan-apátlan korban ugyanis nem csak a népboldogító ideológusok és egalitárius illúziókat kergető „társadalommérnökök” ideáira és reformjaira van szüksége – hogy ezekre a légvárakra és radikális építőmestereikre egyáltalán szüksége lenne, azt erősen kétlem –; hanem sokkal inkább magasztosságra, irgalomra és atyai tekintélyre. Olyan dolgokra, amelyeket köznapian „fogódzóknak” nevezünk.

Kívánjanak hát jó egészséget az újszülött hercegnek, a szüleinek, a testvéreinek és a királynőnek; tiszteljék a királyi családban testet öltő tekintélyt, méltóságot és hagyományt! Önök még részesülnek abban a csodában, amikor II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg teljes uralkodói díszben bevonulnak a Lordok Házába a State Opening of Parliament ceremóniájára. Maholnap talán koronázás és Lordok Háza sem lesz már, az uralkodó pedig úgy mondja el trónbeszédét, mintha egy részvénytársaság részvényeseinek közgyűlésén beszélne, minden dísz és históriai pompa nélkül.

Élvezzék a naplemente aranyló égboltjának fenséges látványát!

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2018. április 25. 12:56
"A monarchia olyan kormányzati forma, amelyben a nemzedékek érdekeit szem előtt tartó örökletes hatalomgyakorlás és a hagyomány bölcsessége éppúgy jelen van, mint a demokratikus verseny." Hülye vagy fiam, ülje le! A monarchia nem kormányforma, hanem államforma, de ha nem tanultál államelméletet, akkor kussolj, és ne zagyválj össze hülyeségeket. De lehet, elég lett volna, ha a középiskolában felszedsz valamelyes történelmi ismeretet, ami elég lett volna legalább arra, hogy ne szólalj meg. Egyébként meg élvezd nyugodtan a mai uralkodóházak celeb-világának a látványidióták által kedvelt képeit, demonstrálva, hogy te nem vagy "sivár lelkivilágú, jakobinus ihletésű köztársaság-párti"...
Gyéressy Károly
2018. április 24. 23:21
A rossz király rosszabb a köztársaságnál, a jó király jobb. Tényleg az a nagy kérdés: ma ki lehetne király?
korona
2018. április 24. 21:52
jav: doha = soha
korona
2018. április 24. 21:50
Magyarországon a pártok mindig gyengén szerepeltek vagy gyűlölték őket. Magyarország mindig RENDI társadalom volt. Itt nem sikerül a nyugati demokrácia és nem is fog doha. Itt van úr és van szolga. Az urak túlkapásait csak a király volt képes megregulázni (vö: Corvin Mátyás kora). A királyságnak a legnagyobb itteni ellenségei mindig a zsidók voltak. Ők találták ki ide a különböző pártokat, a pártokráciát, mert mindig szerettek a zavarosban halászni Az általuk erőltetett szabadosság (liberalizmus) népszerűsítése a pénzszerzésük eszköze volt, amit az ösztönök meglovaglásával sikerült elterjeszteni az itteni emberek között. Csak az erős gerincűek maradtak nem megfertőzöttek. A jelen liberálisai attól tartanak, hogy a királyság államforma gátolhatná szabados szórakozásaikat. Ezért nem népszerű a jobboldal, és nem is lesz soha, sehol. Azonban egy demokratikus királyság igen kellemes életvitelt biztosítana mindannyiunknak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!