Szalmaszál az orron

„A médiavilágban hazudhatnak, túlozhatnak, elhallgathatnak, vagy felépíthetnek bármit vagy bárkit büntetlenül, és természetesen elfogultan, mert az objektív tévét még nem találták fel. Az új népszerű nyilvánosság neve a Facebook, ahol perceken belül lehet új hőst alkotni vagy bukott személyt gyártani, mégpedig úgy, hogy ezreket, tízezreket mozgat meg. Utolsó mérések szerint vannak, akik naponta hat-nyolc órát töltenek a Face-en. Mostanra felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint régen nem azon megy a vita, hogy van-e magas kultúra és tömegkultúra, hanem hogy kultúrának nevezhető-e az a parttalan és színvonaltalan valami, ami kiömlik a panorámás, színes és szagos tévédobozokból. Van-e még lejjebb? És mindig van. (...)

A kereskedelmi televíziók kitermelték az úgynevezett celebtársadalmat. Ki lehet celeb? Bárki, akit a csatornákon éjjel-nappal mutogatnak. Prototípusa ennek a beszédhibás, elítélt adócsaló, akinek tanult szakmája hentes, de 45 millió forintot kap, hogy filmre vigye a Rómeó és Júlia roma változatát. Az illető ugyan nem ért sem a filmhez, sem máshoz, de celeb, aki magát és családját milliókért mutogatta évekig a tévében. A Wikipédia szerinti foglalkozása egyébként: showman. Celeb az időjós, a kiöregedett táncosnő, a közröhej tárgya díva, a húsz évvel ezelőtti szépségkirálynő, a PC jegyében a roma háziasszony, a sztárszakács, a sztárfocista, a sztárpár, az álompár, de lehet börtönviselt drogdíler is, továbbá néhány tucat olyan férfi vagy nő, akikről nem tudni, mit csinálnak a celeb léten kívül. Ők a televíziók állandó szereplői, véleményvezérei, közhangulat-felelősei. Bármikor szívesen beszélnek bármiről, viszont nem értenek semmihez. Értéküket a televízió állandó szerepeltetése veri fel. A fiatalság körében nagy az igény erre a speciálisan magyar celebségre. Őrületes tömegek neveznek be az úgynevezett tehetségkutató műsorokba. A jelentkezők egyetlen álma, hogy híresek legyenek. A média azt sugallja, hogy ehhez nem kellenek ismeretek, iskolázottság, műveltség, csupán szerencse és némi énektudás szükségeltetik.

Valaha volt egy vetélkedő a köztévén, az volt a neve hogy Ki miben tudós. Eljövendő kiváló közgazdászokat, biológusokat, tudósjelölteket láttunk vetélkedni. Ma az a nyerő, ha valakit férfiból nővé öltöztetnek, és ha egy nőt férfivá maszkíroznak. A kereskedelmi csatornák legújabb programja: lépésenként szoktatni a nézőket a szexuális másság elfogadására, sőt megszerettetésére. A köztelevízió ezekkel képtelen versenyezni. Nem is ez a dolga, de nem ártana ezt tudatosítani. A nagy kérdés viszont az, hogy mivel tud magának a köztévé nézettséget szerezni.”