Koszovó – a szerbek és albánok Erdélye

„Ki élt ott hamarább, mi az erősebb, a történelmi jog, vagy a lakosság összetétele, nagyhatalmi szó dönthet-e a terület státusáról és határairól?

A viták nehezen csillapodnak, és könnyű hozzájuk gyújtóanyagot gyártani. Ahogy a szerbek számára Koszovó múltjuk és nemzetük meghatározó része, amiért sok véráldozatot hoztak, a magyarok számára Erdély, a független fejedelemség volt Mohácstól az 1848-ban kimondott Unióig »a másik magyar haza.« Két békeszerződésben rögzített elveszítése máig is nehezen megemészthető trauma. Erdély magyar népessége és kultúrája integráns eleme a magyar tudatnak. A mindenkori magyar kormányok kiállnak a romániai magyarok jogai mellett és támogatják a nemzettársaik jövőjéhez szükséges lépéseket.

Ahogy 1920 után Erdélyben a román uralom, úgy a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban a szerb, telepítésekkel, erőszakos asszimilációval próbálta magának biztosítani a területet. Tito Jugoszláviája kezdetben modernizációval, fejlesztésekkel és az albánoknak adott engedményekkel, korlátozott autonómiával remélte azok lojalitását biztosítani. (Ezzel Románia csak rövid ideig, inkább csak látszat-intézkedésekkel, székely autonómiával próbálkozott.)

A koszovói albánok körében magas népszaporulattól és erősödő nemzeti tudattól megrettenve az 1980-as évektől a szerbek elnyomó intézkedéseket vezettek be, Milošević megszüntette a korábban élvezett autonómiát, bezárták az albánul tanító iskolákat, a hadsereg megszállta a területet. Válaszul az albánok létrehozták saját iskolarendszerüket, 1991 szeptemberében titkos népszavazáson Koszovó függetlensége mellett döntöttek, és október 19-én kikiáltották a független Koszovót.”

***

Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner