’56 a pesti utcán

„Ma már senkit nem lep meg, hogy az ’56-os forradalom 60. évfordulóján olyan fotókiállításra hívják, amely a pesti utcán történteket mutatja be. Pedig ezek a fényképek évtizedekig fiókok mélyén lapultak, a diktatúra nem tűrte, hogy a polgárok ilyeneket birtokoljanak, a rendszer ellenségeként vitték el azt, akinél ilyen dokumentumokat találtak. Lassan az is a feledés homályába merül, hogy 1989-ig hozzáférhetetlenek voltak az egyszerű könyvtárlátogatók számára az ’56-os forradalom eseményeiről tudósító korabeli lapok.

Sajtótörténeti szempontból korszakhatár az 1956-os forradalom kitörése; a kemény diktatúra és a sajtóélet teljes államosítása és ellenőrzés alatt tartása után végre ismét megindulhatott a cenzúra nélküli újságkiadás. Sorra alakultak az új lapok, hiszen a magyar szabadság és függetlenség kivívásának Petőfiék óta a legfontosabb jelképe volt a sajtó szabadsága és a cenzúra eltörlése. Október 26-a hozta a sajtópiacon az első változást: megjelent az Igazság, a forradalmi magyar ifjúság lapjaként, a Magyar Felkelők Lapja hagyományos írógépen készült sokszorosítással, majd jött a Valóság – a Pest megyei dolgozók lapjaként. Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság is lapot indított, Egyetemi Ifjúság címmel. Magyar Függetlenség címmel jelent meg a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány lapja. Népakarat címmel a szakszervezetek indítottak új lapot. Napilapból is többet alapítottak, Magyar Szabadság címmel és Magyar Világ címmel is, és november 1-jén újraindult a Kisgazdapárt napilapja, a Kis Ujság. A kommunista lap, a Szabad Nép– a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja – is nevet váltott, november 2-tól Népszabadságként jelent meg, fejlécén a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja meghatározással.”