Trianon: a vadszőlő palást

2016. június 04. 10:28

Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? Nagyon-nagyon sokat.

2016. június 04. 10:28
Ablonczy Balász
Magyar Nemzet

„Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? Nagyon-nagyon sokat. Egyrészt a békeszerződésről hosszú évtizedeken át csak egyféleképpen lehetett beszélni Magyarországon. A két háború között így, 1945, de főleg 1947–1948 után meg csak úgy. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunista rendszer ne tudott volna a határon túli magyarokról, vagy a korszak történészeinek ne lettek volna ismereteik arról, mi történt. A hatvanas-hetvenes évektől aztán a magyar történettudományban megjelentek olyan művek, amelyek immár nyíltan beszéltek a történettudomány Trianonjáról: L. Nagy Zsuzsa 1965-ös könyvétől (A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918–1919) kezdve Ormos Mária (Padovától Trianonig), Raffay Ernő (Erdély 1918–1919-ben, 1987), Jeszenszky Géza, Ádám Magda, Zeidler Miklós, Litván György, Romsics Ignác és mások műveiig, forráskiadásaiig hosszú a sor. Mára tekintélyes korpusz gyűlt össze a témakörben, ennek ellenére bizonyosan lehet még újat mondani.

A Magyar Tudományos Akadémia 2009 óta jelentős összegekkel támogatja a nemzetközileg is számottevő tudományos projektek elindítását az MTA Lendület programja keretében. Jelen sorok szerzője 2016-tól kapott lehetőséget arra, hogy a Trianon: kontextus, lokalitás, régió munkacímű projekt keretében felállíthassa saját, Trianon – 100 elnevezésű kutatócsoportját másfél tucat munkatárssal, és öt éven keresztül 150 millió forint támogatással a békeszerződés történetének új, eddig nem (kellőképpen) feltárt oldalait minél szélesebb közönségnek mutassa be.

A program négy pillérre épül: a történelem iránt érdeklődők számára minden bizonnyal a legunalmasabb a diplomáciai okmányok kiadásának ügye. Számos olyan dokumentum magyarra fordítására és közzétételére készülünk, amelyek új megvilágításba helyezhetik a nagyhatalmak (Olaszország, az Egyesült Államok és Japán) és az utódállamok béke-előkészületeit, a békekonferencián folytatott tevékenységét. A magyar társadalom és a háborús összeomlás elnevezésű projektben a közellátás kérdései, a háború utáni erőszak és a lokális impériumváltások állnak majd a kutatás középpontjában. Időben elhúzódó folyamatról van szó: míg az utcanévtáblák cseréje néhány nap alatt megtörténhet, új hivatalnokokat is lehet hetek-hónapok alatt találni, a gazdasági hegemónia átvétele, a társadalom szövetének megváltoztatása évekbe-évtizedekbe is telhet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 50 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
krotak
2017. február 25. 21:31
Utólag nézve a történelem picit hasonlít a matematikai logikához, és a játék-elmélethez. Akik szerették volna egy kanál vízbe belefojtani a Habsburg Birodalmat, tisztában voltak vele, hogy az első lépés Magyarország tönkretétele. Lelkesen tapsoltak, amikor a "gyűlöltek" segítséget kaptak az orosz cártól. Jött a nagy pofára-esés: sok lánglelkű hazafi után akadt egy reálpolitikus: Deák Ferenc. Nagy baj azért nincs; komoly összeggel kell támogatni különféle terrorszervezeteket, mert előbb-utóbb akad egy debilis öngyilkos merénylő.
Morgen
2017. január 06. 11:45
Ha egy nemzetet többször el akarnak adni, annak muszáj felébredni!
Antigoné
2016. október 22. 13:06
Csatlakozom. Üdv
XPEH BAM
2016. június 21. 12:01
Ezt elvileg az olaszoknak köszönhetjük, bár pusztán érdekből, mivel nem akarták, hogy egy egységes szláv tömb alakuljon ki a szomszédban. Bár az még mindig érdekes, hogy Ausztria miért kapott területet vesztes félként...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!