Biszku Béla hagyatéka

„Egy másik kérdést is hagyott itt nekünk Biszku. Ezt Zbigniew Brzezinski, a Terror Háza Múzeum megnyitására küldött üzenetében így fogalmazta meg: a kommunizmus bűneinek mélységét soha senki nem fogja feltárni. Nos, lehet hogy így van, de nekünk akkor is meg kell próbálni. Keserű iróniával mondhatjuk, hogy a kommunizmus teljesen világosan és pontosan megfogalmazta nekünk, hogy mit nem akarunk. Annak a sűrítménye volt ugyanis, amit a természetes emberi állapot tagadásának nevezhetünk. Részletenként vagy más formában, ma is megjelenik. Ez pedig röviden összefoglalva, a Teremtő és művének megkérdőjelezése, vagyis az embertelenség. A Ráció kultusza valójában a józan ész tagadása. A közélet hétköznapjaiban ez aprópénzzé sokféleképpen tud változni, mint mondjuk a szabad véleménynyilvánítás ellehetetlenítése, vagy a nemzeti kultúrák elleni támadások. Nemzeti nagyságunk visszanyerése a múlt században elsősorban 1956-hoz, és kisebb részben 1989-hez kötődik – tudnunk kell, hogy mivel szemben fogalmaztuk meg önmagunkat.

Éppen ezért a kommunizmusról beszélnünk kell, és annak magyarországi változatáról is. Ez a változat Kádár János rafinált, piramisjátéknak álcázott elnyomása formájában okozta a legtöbb kár a magyarságnak. Biszku Béla ennek a fő felelőse és az egyik szimbolikus alakja volt. A »reformszocialisták« azért tudtak a reformokkal kísérletezni, mivel Biszku és tettestársai létrehoztak valamit.

Biszku Béla ügyvédjével együtt igyekezett hülyét csinálni mindannyiunkból. Előbb vagy utóbb azonban utolérte volna a jól megérdemelt ítélet. Sajnos kicsúszott a kezünkből. De azt ne engedjük meg, hogy a múltunk kicsússzon a kezünkből.”