Nem vagyok naiv
„Korábban évekig a Párizsi Magyar Intézetet vezette, tehát a szó földrajzi-fizikai értelmében is Trianon közelségében élt. Franciaországban – amely a románok számára, a latin/frankofón hagyomány miatt mindig is egyfajta mintaállamnak, nagy testvérnek számított – milyen mértékben része ez a téma a szakmai nyilvánosságnak vagy akár a tágabban értelmezett közbeszédnek?
Fájhat nekünk, de ettől még tény marad: Trianon ügye a nyugati szakmai nyilvánosságban nem önmagában jelenik meg, hanem az első világháborút lezáró békerendszerek egyik elemeként. A manapság kurrens transznacionális vagy összehasonlító történeti látásmódnak a pontszerű és nemzeti státuszú események kevésbé tartoznak az érdeklődési körébe. Dominál a hosszabb időtartam és a többes, a nemzeti szempontokat felülíró megközelítés.
Jövőre ünnepli Románia a »nagy egyesülést«, a gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulóját. Hogyan lehet ehhez magyar részről „helyesen« viszonyulni, diplomáciai vagy kultúrdiplomáciai szempontból? Ismeretes, hogy a magyar külügyminiszter tavaly megtiltotta a diplomatáknak, hogy részt vegyenek a román nemzeti ünnep rendezvényein. Ebből kiindulva: lehet számítani a konfrontatív politika felerősödésére, akár magyar, akár román részről?
Aki látott már belülről nagykövetséget, az tudja, hogy december 1. mindig delikát ügy egy magyar külképviseleten, kormányoktól függetlenül. A múlt decemberi ügy hátterét nem ismerem, arról nem szeretnék nyilatkozni. Nem vagyok naiv, nyilván majd lesznek olyan nyilatkozatok, esetleg gesztusok az évfordulók környékén, amelyeket a másik fél barátságtalanként vagy ellenségesként értékel. A mi kutatásunk a nagy és szent tudomány nevében zajlik, az én érdeklődésem is ilyen természetű, ezekkel a félelmekkel nem tudok mit kezdeni.
Nehéz nem észrevenni, hogy a Trianon-kutatócsoport ellen román akadémiai körökből (is) érkező támadások mögött sokkal inkább politikai motivációk húzódnak meg, mint tisztán történettudományi megfontolások. Lát-e esélyt arra, hogy a tudományos és politikai szempontok valaha is különváljanak, és tárgyilagos párbeszédet vagy akár vitát lehessen folytatni a Trianon-problémáról?
Én bízom benne, szorongó típusú optimista vagyok, a legrosszabb fajta.”
