A numerus clausust nem tartom jogfosztó törvénynek

2016-06-24 21:47:59

Szakály Sándor
Budapest Beacon
Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. Interjú.

BB: A numerus clausust jogfosztó törvénynek tartja?

Sz. S.: Nem.

BB: Miért nem?

Sz. S.: Mert azt mondta ki, hogy a törvényben felsorolt felsőoktatási intézményekbe »nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók« kerüljenek felvételre. Az 1920. évi XXV. törvénycikk szöveg úgy szólt, hogy »a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát«.

BB: Ténykérdés, hogy a törvényben nem volt benne a »zsidó« szó, de kimondatlanul ez nem volt egy nulladik zsidótörvény?

Sz. S.: Ez egy vitakérdés, szerintem nem. Bizonyára lenne, aki erre leantiszemitázna engem és azt mondaná, hogy de, az volt a nulladik – vagy, ha jobban tetszik, az első – zsidótörvény. Nemcsak, hogy a törvényben nem szerepelt a »zsidó« szó, de ekkor még nem is definiálta törvény a »zsidót« mint olyat – a jogszabályok alkalmazásakor nyilván az izraelita hitfelekezethez tartozó személyekről eshetett szó. A numerus clausus bevezetése utáni években a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az orvossá avatottak közel hatvan százaléka az izraelita hitfelekezethez tartozott.

BB: Vagyis a törvényt hézagosan hajtották végre – de ettől még a törvény létezett.

Sz. S.: A törvény az összlakossághoz mért arányt vette alapul. Ne felejtse el, hogy közvetlenül Trianon után voltunk. Az elcsatolt területekről rengeteg középosztálybeli magyar menekült Magyarországra. A numerus clausus az ő helyzetükön kívánt segíteni. Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. A hatvanas-hetvenes években is szempont volt a felsőoktatásban az oda felvételiző diákok szüleinek, ha nem is nemzetiségi vagy vallási, de társadalmi helyzete.

BB: Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja?

Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak.

BB: De mi az ön személyes véleménye?

Sz. S.: Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított.

BB: Tehát egyfelől-másfelől?

Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.