Szeretjük letagadni a történelem kínos részeit

2016. november 19. 16:40

Deborah Lipstadt
Index
Egy percig sem mentegetném Sztálint: megalomániás gyilkos volt, aki több millió ember haláláért felel. De egyenlőségjelet tenni a holokauszt és e közé történelmileg tévedés. Interjú.

Van előnye annak, hogy létezik a holokauszttagadás? Az Irving-perre például lehetne azt mondani, így legalább hosszú ideig szó volt a holokausztról, tisztázhattak olyan kérdéseket, amelyekről amúgy nem is tudna a közönség.

Mindent egybevéve jobb lett volna, ha erre a perre sosem kerül sor. De hát Irving beperelt – nem is gondolná, hányan hiszik úgy, hogy én pereltem be őt, még az ismerőseim közül is van, aki azért gratulál, mert »bíróság elé vittem« David Irvingot. Annyi pozitívuma volt az egésznek, hogy ez a per tönkretette Irving hírnevét, és eltörölte a hitelességét azok számára is, akik amúgy adtak volna a szavára, mert bár maguk nem holokauszttagadók, addig azt gondolták, »Ez mégiscsak David Irving, ő azért tisztában van a dolgokkal. Talán tényleg nem is halt meg annyi zsidó, talán tényleg nem úgy volt minden«. Ez az »igen, de…«-szindróma.

Gideon Greif, a sonderkommando legnevesebb kutatója azt mondta, a holokauszttagadók valójában pontosan ismerik a tényeket, hiszen sokuk egyenesen a téma szakértője.

Szerintem két kategória létezik. Van a keménymag, ide tartozik David Irving is: ők ismerik, csak elferdítik a tényeket. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, ők végül meggyőzik saját magukat, hogy igaz, amit mondanak. És vannak azok, akik egyáltalán nem kutatnak, egyszerűen csak antiszemiták.

A megnyert per és Irving hitelvesztése után tizenhat évvel mennyire gyakori a holokauszttagadás?

A perben a keményvonalas holokauszttagadás ellen küzdöttünk, de manapság inkább a »puha«, a »softcore« holokauszttagadással nézünk szembe. »Jajj, ne gyertek már megint a holokauszttal, eleget beszéltünk már róla!« Vagy: »Persze, volt holokauszt, de azért a zsidók is csináltak ezt-azt«, és »A zsidók azért beszélnek folyton a holokausztról, mert nem akarnak a palesztinok szenvedéséről beszélni«. Vagy említhetném itt Budapesten a Terror Házát is, ami megpróbálja újraírni a történelmet. Egy percig sem mentegetném Sztálint: megalomániás gyilkos volt, aki több millió ember haláláért felel. De egyenlőségjelet tenni a holokauszt és e közé történelmileg tévedés.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 152 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ami a zsidóknak Hitler, az az ukránoknak (meg sok másoknak) Sztalin. Hogy személy vagy családja szerint mennyire érintett egyik vagy másik népirtásban meghatározza hozzáállását. Nézetei Amerikában jó talajra találnak:
http://www.hirado.hu/2016/11/1..
(hidegen-hagyjak-a-kommunizmus-bunei-az-amerikai-fiatalokat)

Mindkettő horror volt.

Elég lett volna megkérdezni erről Kertész Imrét.

Há nem mondom, hogy kristálytisztán értelek. A gyilkos az gyilkos. A tömeggyilkos meg tömeggyilkos.

Ha egy puska boldogtalanabbik végén állok (vagy mondjuk egy gázkamrában vagy tél előtt egy élelem nélküli faluban, ahonnan elrabolták a termést), akkor lényegében mindegy, hogy mire gondol a gyilkosom. Lényeg, hogy mit tesz.

Mondjuk a 100 millióban azért benne vannak a háborús áldozatok is. Így számolva Hitler sem csak hat millió.

Gondolom azt elfogadod, hopgy Sztálin Lenin követője volt.
Lenin pedig ezt állította.
„Mindaddig, amíg nem hódítottuk meg az egész világot ... (kezdte beszédét a moszkvai pártsejtek titkáraihoz 1920. november 26-án. Válogatott művei, 8 kötet, 33. oldal)

„A Marxisták-Leninisták sohasem felejtették el, hogy az erőszak az elkerülhetetlen velejárója a kapitalizmus legteljesebb mértékű összeomlásának és a szocialista társadalom születésének. És az erőszak el fog terjedni az egész világ-történelmi időszakban. Ez a különböző háborúk korszaka lesz: imperialista háborúk, országokon belüli polgárháborúk, összekeveredett előbbi és utóbbi háborúk: nemzeti felszabadítási háborúk ... ez a korszaka az erőszakos természetű nagybani katonai döntéseknek ... és ez még csak a kezdet.” (Jelentés a Párt Programjának és Nevének Megváltoztatásáról, az OKP(b) 7. kongresszusán, 1918. március 8.)

„’A háború bojkottálása’ egy hülye kifejezés. A kommunistáknak részt kell venniük még a legreakciósabb háborúban is.” (Válogatott művei, New York, 4. kötet, 332. oldal)

Felkészültebb?

A „védekező” szovjet erők 1941. június 22-én és a „támadó” német erők:

Hadosztályok: 303 ellen 135
Személyzet: 5,373,000 ellen 3,750,000
Tank és rohamlöveg: 18,680 ellen 3,350
Löveg és aknavető: 91,400 ellen 7,000
Repülőgép: 15,599 ellen 2,000

Forrás: Steven D. Mercatante: Why Germany nearly Won (Amiért Németország majdnem nyert), Praeger, 2012, 64.old.

Gondolom ezt a kínosat se valljuk be:

Chaim Weizmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke New York-i beszédéből, 1942. december 3-án:

„Nem tagadjuk és nem félünk annak bevallásától, hogy ez a háború a mi háborúnk és a zsidók felszabadulásáért folyik. … A mi frontunk, a zsidóké, erősebb, mint minden más front együttvéve.

Ehhez a háborúhoz mi nem csak a pénzügyi támogatásunkat adjuk, amelyen az egész háborús termelés alapul. Ehhez a háborúhoz mi nem csak a teljes propaganda gépezetünket adjuk, ami a morális energiát szolgáltatja a háború folytatásához.

A győzelem garanciája túlnyomórészt az ellenséges erők gyengítésén alapszik, ahogy a saját országaikban, az ellenállás útján semmisítjük meg azt. Mi vagyunk a Trójai Faló az ellenség várában. Az Európában élő zsidók ezrei jelentik azt az alapvető tényezőt, amely az ellenség megsemmisítéséhez vezet. Ott a mi frontunk egy tény és a legértékesebb hozzájárulás a győzelemhez.”

Ezért vált híressé a szovjetek "Davaj csaszi!" felszólítása, amellyel a paradicsomi körülmények közül jövő vörös katonák leparancsolták a szegénysorba taszított magyarok karóráit.

Osztán mé? Én is utókor vagyok, kezitcsókolom, és nem látom a különbséget.

A "tömeggyilkosság" megkülönböztető vonása a gyilkosságtól, hogy nem személyes okokból válok áldozattá, hanem mert valamilyen tömeg tagjaként rosszkor vagyok rossz helyen.

Még azt tudnám idetenni, hogy a túlélőknek szarabb, mert nem mindegy, hogy egy 10 fős család egyetlen túlélője vagy, vagy hogy a családból egyetlen áldozat van.

De bármelyiket nézem, az ukrajnai terroréhínség és a gázkamrák ugyanazt jelentik.

A huszadik századi tömeggyilkosságok, így a holokauszt is, meg a sztálini népirtások is, átformálták az európai civilizációt. Nü?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés