Szilánkok

2016. október 22. 8:54

Szajlai Csaba
Magyar Hírlap
Ötvenhatos hőseink megmutatták a világnak, hogy a felvonulások-tüntetések után vállalják a harcot is a világ legnagyobb hadseregével.

„Apai nagybátyám, egy vidéki nagyváros munkástanácsi vezetője volt 1956 őszén: a szocializmusban csak azért nem »csinálták ki« – hanem pusztán »áthelyezték« –, mert vasútmérnöki szaktudására úgymond igényt tartott az állam. Szüleim, nagyszüleim ritkán beszéltek a hatvan évvel ezelőtti eseményekről és arról, hogy azt miként élte át a családunk. Olyannyira tabu volt 1956, hogy apám indulatos is lett, amikor ezekről faggattam. Néhai keresztapám azonban mesélt arról, hogy a rokonságból kik és mit tettek annak idején. Apám persze még kamaszkoromban elmondta: ötvenhat nem ellenforradalom volt, de hozzá is tette, hogy amekkora a Kádár-rendszer iránti nosztalgia, az ország többségével elfeledteti, mi történt akkoriban valójában.

Mindezt csak azért rögzítettem, mert nekem a kedvenc ünnepem október 23-a lett. Leginkább azért, mert ötvenhatos hőseink megmutatták a világnak, hogy a felvonulások-tüntetések után vállalják a harcot is a világ legnagyobb hadseregével, az ide akkreditált orosz csapatokkal szemben.

Bár hatvan esztendő már távolinak tűnik, mégsem az. Akadnak még közöttünk egykori forradalmárok és szabadságharcosok. Nekik kijár minden köszönet és elismerés.

Akiket pedig zavar, hogy mostanában már a csapból is ötvenhat folyik, javaslom tegyék fel maguknak és családjuknak is a kérdéseket. Tényleg mindent tudunk ötvenhatról? A bennünk lévő szilánkokról?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában