Mit vesztettünk az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével?

2016. október 7. 10:37

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Mit vesztettünk a Monarchia bukásával? Várjuk a válaszokat kurucoktól, labancoktól és belgáktól is!

Nagy vita alakult ki Gerő András Mandinernek adott nagyinterjúja után. A történész szerint Ferenc Józsefnek − történelmi bűneinek elismerése mellett szobrot kellene állítani; és mindenkinek jobb lett volna, ha a Habsburgok tovább uralkodhatnak az I. világháború után. Természetesen rögtön előkerültek a kuruc és labanc álláspontok  jellemzően persze az előbbiek.

Ha már vitázunk, álljon itt egy kérdés, amire kommentekben, listákban várjuk a válaszokat kurucoktól, labancoktól és belgáktól is:

ki, mely régió vesztette a legnagyobbat (és miért) a Monarchia felbomlása óta eltelt közel száz évben?

Az én privát listám:

1. Erdély − az elmúlt száz év román királyi és kommunista diktatúrát, égbekiáltó jogtiprásokat, történelmi és kulturális örökségek tömeges pusztulását ja és útmenti kábelkötegeket, ocsmány lakótelepeket és bűzölgő-bezárt gyárakat adott Erdélynek; ráadásul kiszakították (Közép-)Európából és odadobták a Balkánra.

2. Galícia-Bukovina  nagyjából a fentiek, csak mindezt a Szovjetunió otromba fennhatósága alatt, tömeges népirtásokkal, népvándorlásokkal, háborús pusztításokkal és rendszerváltás utáni további elszegényedéssel fűszerezve.

3. Trieszt egy európai nagyhatalom első számú kikötőjéből Olaszország félreeső fityegőjévé vált, fuldokolva a teljes hátország és piac elvétele miatt, a 20. század nagy részében teljes egészében elvágva fél Közép-Európától.

4. Bosznia a középkorban rekedt fél-muszlim tartományt alig néhány évtized alatt korrekt kelet-közép-európai színvonalra emelte fel az Osztrák-Magyar Monarchia. Kell részletezni a 20. századi sorsát?

5. Budapest alap, hogy szinte minden, ami szép és látványos Budapesten, a Monarchia korában, pár évtized alatt született, erre vagyunk büszke máig. Fővárosunk a Monarchia utolsó éveire szinte beelőzte Bécset pörgésben, fejlődésben, talán még életminőségben is. Ha a birodalom bármilyen formában fennmaradt volna, a birodalom kellős közepén fekvő, szabadon, de átgondoltan terjeszkedő, sokszínű (multikulti!) metropolisz a kontinens első számú városai egyikévé válhatott volna. És még most is több tekintetben ott van a másodvonal élmezőnyében.

6. Közép-Európa,mint közös hazánk volt egyszer egy birodalom, amin belül szabadon utazhattál Lembergtől a Garda-tóig, Prágától Dubrovnikig, Brassótól a Rajna völgyéig - mindezt annak a tudatában, hogy a kellően távoli Bécsben van egy kellően öreg császár, aki ugyan nem túl populistán barátságosan, de lelkiismeretesen intézi közös hazánk ügyeit, még ha le is szarják a legyek az arcképét kies prágai kocsmákban. Ja, és még az adóterhek is jóval alacsonyabbak voltak, mint ma.

Kell még valamit mondanunk, kurucok?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 131 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ahogy elnézem az azóta eltelt időket, valakiknek előbb-utóbb érdekében állt volna fellázítani, egymás ellen hangolni a különböző nemzetiségeket, lehet, hogy polgárháborúk sora következhetett volna.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. október 7. 14:43

Szerintem Nem abban van a lényeg amit ergé ír, hanem abban amit nem említ meg.

Ferenc József anyja önkritikáival került hatalomra és ifjabb korábban a kormányzáshoz ugyanazt az anyai örökséget alkalmazta. A régi jól bevélt módszert alkalmazta: Oszd meg őket és uralkodj.

Ez tapasztalható Magyarország irányában is. Mindvégig ezt a politikát folytatta és elsődleges volt számára Ausztria érdeke. Nem véletlen, hogy 1948-ban kirobbant a szabadságharc. Ekkor már gyenge volt és csak a cári orosz hadsereg behívásával tudta leverni a szabadságharcot.

A szabadságharc leverése után hatalma meggyengült és kénytelen volt engedményeket adni Magyarországnak. Ezt jelentette a kiegyezést.
A problémát azonban ez sem oldotta meg, mert Magyarország a birodalom érdekében - elismerem, hogy könnyű a Katát táncba vinni, ha ő is akarja - bonyolódott bele a világháborúba, amely elvezetett Magyarország megcsonkításához. Ez utóbbiban is fellelhető a nagyhatalmak azon felfogása, hogy "Oszd meg őket és uralkodj". Ennek szellemében húzták meg a határokat, csatolták el Magyarország részééit. Ebben már kódolva volt a II. VH is.

Kell még valamit mondanunk, labancok?

Válaszok:
aeidennis | 2016. október 7. 11:19

de,utána a vízözön jött.

"Várjuk a válaszokat kurucoktól, labancoktól és belgáktól is!"

A balgákat kihagyta, pedig abból vannak többen a Mandiner fórumán.

Érdekes, hogy Rajcsányi úr javarészt a luxust hiányolja.

Nekem csak az igazság(osság) hiányzik. Az, amit a magyaroktól elvettek, megtagadtak. Már a "hőn szeretett" birodalomban is.

kiragadott idézet. Hiányzik a teljes szövegkörnyezet, amely rávilágítana, hogy miről ír Petőfi.

" Pest, március 20. 1848

Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.

Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok fel! E kettő ítéljen fölöttetek.

Ök nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-ikének szűz zászlajára! ... avagy nem áll-e azon e jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: Szabadság, egyenlőség, testvériség? Igen, ti velünk kiáltottátok ezt, de – most már látjuk – nem igazságszeretetből, hanem félelemből! ...

Megszűntetek már félni? Ne szűnjetek meg, mert eljött és még nem múlt el a jutalmazásnak és büntetésnek ideje!

Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt?

S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk? Hullott egy csepp véretek e földre, midőn a hazát szerezték, vagy midőn oltalmazták? nem; ti jött-ment emberek vagytok, alig van köztetek olyan, a ki be tudná bizonyítani csak azt is, hogy első nagyapja itt halt meg, annál kevésbé, hogy itt született. Olyanok voltatok mint az 1, midőn bejöttetek, most olyanok vagytok mint az O ... legyen bennetek annyi becsületérzés, hogy ha már nem szeretitek is e nemzetet, melynek földén meghíztatok, legalább ne piszkoljátok azt be!

De legszomorúbb az, hgoy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett nehány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s a ki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy ő nálok becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanismus barátai."

Nos ezt próbáld meg értelmezni! Ezt próbáld párhuzamba vonni a jelennel.

Igazad van abban, hogy az 1848-as szabadságharc előzményét kihagytam. Így írásomnak ez a része torzra kereskedett. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Ferenc József mikor került trónra, de most már nem pótolom, mert a leglényegesebb dolgokon úgysem változtatna.

Nem az a lényeg, hogy kit hívott be, hanem az miért, minek a következében.

Nincs mit.

Azért másoltam be, mert az első mondatot tartom fontosnak és erre fűzhető fel az összes többi.

Ez a mondat pedig a következő: "Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd."

Mondja valaki azt, hogy ma ez nem érhető tetten.

Csakúgy mellékesen kérdezem meg; Milyen magyar király az, aki nem esküszik fel a magyar alkotmányra és hatályon kívül helyezi az áprilisi törvényeket?

Ferenc József éppolyan önkritikus volt, mint az anyja. Mindenben örökölte a természetét.

Válaszok:
aeidennis | 2016. október 7. 12:25

Mit vesztettünk? A lehetőséget, hogy megvédjük magunkat, mert minden a Habsburgok dinasztikus hatalom mániájának volt alávetve és sem gazdasági, sem katonai ereje a monarchiának nem volt.

"Petőfit még ogy. képviselőnek sem választották meg. "

Nem? Vajon miért nem? Talán ezért?

"1848. június 15-én képviselőválasztásra került sor a kiskunsági Szabadszálláson. Összesen hét személyt ajánlottak képviselőül. A voksokért való küzdelemben azonban hatan megköszönték szépen a jelölést, és visszaléptek, így lett a terület képviseltje Nagy Károly, a helyi református pap fia. Azonban a jegyzőkönyv nem szól egy jelöltről, akinek esze ágában sem volt visszalépni, ő pedig nem más, mint Petőfi Sándor. A fiatal forradalmárt, aki még három hónappal korábban a nép kedvence volt, most erőszakkal állították félre? Eltávolították, mert különben félő volt, hogy a felizgatott tömeg agyonveri a költőt?

Petőfi először 1848. május 25-én közölte barátjával – Bankós Károllyal – elhatározását, hogy követ szeretne lenni az országgyűlésen. A szülőföldjén tervezte jelöltetését, a Kiskunságban. A közvélemény egy része a költő mellett foglalt állást, ám a Kiskunságban ez a támogatás inkább ellenpropagandának számított. A királyokhoz című versének nyíltan republikánus hangvétele az alkotmányos monarchista politikusok többségét a költő ellen hangolta: "Ha megérik a gyümölcs, fájárul / Magátul a földre hull alá… / Bármit mond a szemtelen hizelgés, / Nincsen többé szeretett király!"

Május 12-én a népgyűlésen Petőfi dühében kijelentette: "Kutyámat sem bíznám ily minisztériumra". Ezt követően május 15-én a Pilvax kávéházban egy fiatal somogyi polgár Petőfit és Pállffy Albertet a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét honárulóknak nevezi, akik büntetést érdemelnek. Még ebben a hónapban a Pesti Hírlap azzal utasította vissza Petőfi egyik cikkét, hogy republikánus hangvétele miatt közlését nem tartja időszerűnek.

A történészek tudomása szerint Petőfi volt az egyetlen képviselő, aki nem titkolta republikánus meggyőződését a választók előtt, vagyis köztársaság iránti elkötelezettségét. A költő kifejtette, hogy alkalma volna megszerettetni magát választóival, ha az egekig magasztalná őket: "Hanem azt korán se várjátok, mert akkor szemtelenül hazudnám. Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyai alázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz". Petőfi Sándor ezzel a programnyilatkozattal utazta be választókerületét, pontosabban annak egy részét június 6-8. között. Közben az ellenzék Nagy Károly vezetésével a költő által kaputosoknak nevezett helyi tisztviselők és értelmiségiek rágalmazási hadjáratába kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Június 13-án Bankós Károly egy levelet kapott Szabadszállás város bíráitól: "ha Petőfi személyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha a jövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövő csütörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült, s nem állhatunk jót, méltó haragja fölgerjedésiben lehető dühiért".

A határozatot hozó tanácsülésen a nemzetőrség fegyveresen is megjelent. Petőfiben azonban volt annyi bátorság, hogy a levél ellenére is megjelent Szabadszálláson. Június 15-én reggel Petőfi felment a városházához, s ott várta beérkező vidéki választóit. Itt szóváltásba keveredett az egyik, láthatóan kapatos bíróval, s egyszer csak azt vette észre, hogy "egy egész dühöngő csorda" vette körül. "Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon!" – kiabálták. A kapuhoz szorított költőt egy bíró kísérte fel a tanácsterembe, ahol a város vezetői közölték vele: "ha ebben a pillanatban el nem takarodik a városból, mi nem kezeskedünk létéért". Végül a költőt nemzetőrök kísérték gyalog a város a széléig, ahol már várta őt a kirendelt kocsi. A kunszentmiklósi és a kiskunlacházai szavazókat a város előtt már azzal fogadták: "Aki nem Petőfi, ide jöjjön és egyék-igyék, aki pedig Petőfi, be ne menjen Szabadszállásra, mert mind agyonverik". Petőfi választói ezt hallva hazatértek. A költő először törvényes úton akarta orvosolni sérelmét. Deák Ferenc igazságügyi miniszterhez fordult a választást megsemmisítő kérvényével. A levél megérkezett a hivatalba, ám ott elfektették – ezalatt a képviselőház igazolta Nagy Károly képviselőségét. A költő másik útja a nyilvánosság volt. Megírta a követválasztás lefolyását, s beszámolóját megküldte a hírlapoknak. Amikor pedig Nagy Károly válaszában becstelen gazembernek nevezte a költőt, az elégtételre szólította fel őt. Ám Nagy Károly meghátrált a kihívás elől, így az elégtétel itt is elmaradt.

A nyilvánosság Petőfi mellett állt ki. Bár a közvéleményt mégis az a hírlapi cikk fejezte ki legjobban, amely így fogalmazott: "Petőfi el nem választást országgyűlési jelentékeny veszteségnek éppen nem tartjuk: mert mi őt lant mellett s népgyűléseken és forradalmi fellépéseknél tartjuk saját helyén állani s működni, - de az elfogulatlanságot igénylő országgyűlési tanácskozásnál éppen nem. – Ő nem tud tanácskozni – ő csak ön vasfeje szerint határoz".”
http://frego.li/c370-petofi-po..

Amit kifogásol már reagáltam rá egy javításban. Igaz nem részleteztem, ennek ellenére felesleges a kioktatásra az erőfeszítésed. Az ominózus mondat vélelemül benne marad, miközben a többi töröltem.

Nem azt írtam, hogy csak az az ok játszott közre amit felvetetett. Az is más oknak/okoknak volt a következménye. Azonban ha mindent leírnánk - ok-okozati összefüggésben - akkor visszamehetnénk több ezer évet.

A "A tárgyalások a prágai béke megkötése után felgyorsultak. Osztrák (császári) oldalról Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább fenntartani a birodalmat." wikitől vett idézeted pedig azt igazolja amit írtam.

Valószínű azért mert figyelmen hagyták azt ami tévedésből került bele és figyelembe vették a későbbi módosításom.

Most én is kötözködhetnék ám, hogy nem ismered a történelmet, mert az állításod mögül nagyon sok minden hiányzik.

Nem ugráltattuk a császárságot, az fokozatosan egyre több hatalmat ragadott magához. Az a 'szlovák dzsentri' jól látta, hogy az ország fejlődéséhez függetlenség kell.

Egy - a maga nemében - tökéletes gazdasági egységet vesztettünk, mindenekelőtt.
és egy ettől is fontosabbat:
a Monarchia polgára éppúgy otthon volt Prágában, Kolozsváron, mint Kiskunfélegyházán.
Legfeljebb elcsodálkozhatott a helyi szokásokon...
Az emberi méltóság irtózatos eltűnéséről nem beszélve.
Végül is: mindhárom életbe vágóan fontos.
Ezeket, mindhármat elvesztettük.
Legjobban mi, magyarok, mert nekünk ezeken kívül kezünket-lábunkat is oda kellett adnunk.
De: legalább a New York-i és hasonló globálrablók végre jól érezték magukat.
A gond: hogy most sokkal nagyobb szarban vannak, mint a Monarchia idején.
Ez azonban ne legyen már a magyarok gondja.

"valakiknek előbb-utóbb érdekében állt volna fellázítani, egymás ellen hangolni a különböző nemzetiségeket"
Valakiknek?
Jópofa vagy.
Kik akartak hazát szerezni maguk számára, kerül amibe kerül, mindent fizetünk, csak legyen meg alapon?
Az akkor éppen 5600 éves pirézek talán, vagy valaki más?

Szerintem amennyiben 1949 után a Monarchia feloszlik nincs I. világháború. Az pedig, hogy ezután mi történt volna már a fantázia körébe tartozik.
Magyarország sorsát az I. világháború pecsételte meg amit a Monarchia indított és osztrák érdekeket szolgált. mi pedig belekerültünk "mint Pilátus a krédóba".

A probléma bennünk van. A vezetőinkben.

Petőfi jól fogalmazta meg a naplójában.

"Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd." (Pest, március 20. 1848)

Ennek annyi a szépséghibája, hogy nemcsak egy időszakra, hanem az ezeréves történelmükre igaz, ahogy a napjainkra is.

Értelmetlen a zsidó vagy - nem zsidó vagy kontextus.
Medve a talán legkiegyensúlyozottabban író ember itt, a mandineren.

Csak mondom, hogy a korrupt Orbán olyan országot vezet 2010 óta, amelynek 2011, 2012, 2013 stb-s költségvetési pénzének 25-30%-át már korábban, 2002-2010 között elköltötték.
Érted?...
És hatalmas béremeléseket generál a közszféra százezreinek.
És nem vesz fel a béremelésekre hitelt (kölcsönt, adósságot, hogy majd 2020-ban, s azután visszafizetjük)...
Érted?...

"A Monarchiát nem lehetett megmenteni "
Az USA-ban, az oda kivándorolt szlovák, román, szerb stb. nemzetiségűek már 19006-1907-es években mutogatták a térképeiket az ottani magyaroknak, s Trianonban, láss csodát ugyanilyen országszabásokat hajtottak végre.
Magyarország túlságosan jól asszimilált, a galíciaiakat, s ezzel a cionisták szemében megbocsáthatatlan bűnt követett el: veszélyeztette a céljaikat: bűnhődnie kellett.

Csak mondom: inkább érdekeljen téged Prága, mint ne érdekeljen.
Ez egy.
A lényegből semmit nem értettél.
Ez kettő.

Egyre nagyobb Magyarország elismerése, ami a kormány gazdaságpolitikáját illeti.
Érted?

Pedig akad, de csak akkor van látszatja, ha jellemző. Itt nem jellemző. Néha elgondolkodom, mi lehet a titka a láthatólag ápolt környezetnek. Talán az is, h. nem annyira általános, h. egy normális család minden munkabíró, felnőtt tagja reggel elindul dolgozni, és este jön haza.

A nők otthoni munkája itt nemcsak leértékelődött és ugyanakkor luxussá vált, hanem általában pótolhatatlan is az otthon teremtésben, gyermek nevelésben.

Meg egy nagyszerű költő.

Mi lett volna, ha Princip nem lövi le Ferenc Ferdinándot Szarajevoban és ő követi a trónon? Megteremti a szlávok és velük együttműködő románok fennhatóságát a Monarchiában. Jobb lett volna az 1860-as években kiegyezés helyett kenyértörésre vinni a dolgot, akkor már az oroszokra sem számíthattak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés