Mindszenty-vita

2016. június 8. 10:37
Ezek szerint a történész Paksy Zoltánnak szabad prekoncepcióval, csak a negatívumokat kiemelve interjút adnia, míg én elveszítem szakmaiságomat, ha pozitív színben tüntetem fel a hercegprímást?

Folytatódik a Mindszenty József hercegprímás személyéről és megítéléséről szóló vita, amelyet Paksy Zoltán Magyar Narancsnak adott interjúja indított el. Erre írtam választ, Paksy Zoltán pedig eljuttatta blogunknak reakcióját, amelyet korábban teljes terjedelmében közöltünk. Jelen írásomban Paksy levelére válaszolok. Mivel Paksy több esetben is csúsztatással és tévedéssel vádolt, ezért a félreértések elkerülése és az olvasói szemszögből való könnyebb megértés végett dőlt betűkkel olvasható a Paksy által írt szöveg, alatta pedig egyes bekezdéseire adott válaszaim.

»Nyári Gábor A bíbor 50 árnyalata hangzatos címmel írt publicisztikát a Mindszenty Józsefről készült interjúm és nyilatkozatom kapcsán. Azért írom, hogy publicisztikát, mert írását történészi megközelítés nem jellemzi, abban sem szakmai érvek, sem okfejtés nincs. Cikkében egymást követik a tárgyi tévedések és csúsztatások, utóbbiak egyre durvább formában. A félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy nem gondolom, hogy ezeket Nyári Gábor szándékosan követte el, szerintem ezek a felszínes tudás és a történészi objektivitást elhomályosító ideológiai elkötelezettség következményei.«

Nagyon izgalmas felvetés, hogy a publicisztika jellemzője az, hogy tárgyi tévedéseket halmozva csúsztat, szemben a történészi megközelítéssel, ami ezt nem teszi. Ebből egyrészt következik, hogy a megjegyzést minden újságíró, publicista és blogger nevében szeretettel köszönöm, mint a Horthykorszak.blog.hu főszerkesztője. Másfelől pedig ha a történészek ily makulátlanok lennének, akkor nem is lenne vita, hiszen mindenki megírná az igazat, és mivel abból csak egy van, mindenki egyet értene.

»Reakcióként először is hangsúlyozom – ami szerintem az interjúból is kiderült –, hogy Mindszentyvel kapcsolatban azért foglaltam állást, mert egy kormányzati döntés őt a magyar nemzeti emlékezet legnagyobb alakjai közé kívánja emelni. Én erre reagálva értékeltem az életművét, s ezért emeltem ki az általam negatívumoknak tartott tényeket, és éppen ezért tettem ezt most. Tehát erős csúsztatás cikkének felütése, hogy én történészként szakmai hibát vétek, mert csak a negatívumokat emelem ki Mindszenty József életművéből. Igen, mert ez volt az írás célja.«

Elméletileg, a történész nem koncepciózus: azaz megismeri a tényeket, majd értelmezi őket. Meglehetősen érdekes, hogy a szerző maga hangsúlyozza, hogy írása egyrészt indulatból született. Másrészt pedig az interjú határozott prekoncepcióval született: az volt a cél, hogy Mindszentyről a negatívumokat mondja el. Szeretném, ha Paksy Zoltán megpróbálna egyszer azzal a céllal írni vagy beszélni Mindszentyről, hogy jókat mondjon róla. Ez végül is csak attitűd kérdése ezek szerint. Továbbá nem igazán értem, azt a vádat sem, hogy én csak publicisztikát írok, mert »csúsztatok«, és mert Mindszentyt pozitív színben tüntettem fel. Ezek szerint a történész Paksy Zoltánnak szabad prekoncepcióval, csak a negatívumokat kiemelve interjút adnia, míg én elveszítem szakmaiságomat, ha pozitív színben tüntetem fel a hercegprímást? Paksy – aki mellesleg LMP tag és politikai karrierbe kezdett – bevallottam egy politikai lépésre reagált, mégis történész marad, míg én egy történelmi személyről írtam általánosan foglalkozva Mindszenty megítélésének kérdésével, írásom mégis csak a publicisztika szintjét éri el? Hogy is van ez? Hozzátenném, hogy több alkalommal is jeleztem írásomban, hogy a hercegprímás ellentmondásos személyiség volt, akiről szükséges vitákat folytatni. (...)

»Nyári Gábor többször vádol azzal (mivel is vádoljon mással, ehhez kell a legkevesebb bizonyíték), hogy „retrospektív módon” szemlélem a történteket, vagyis a jelen egész más értékrendjén és információs szintjén szemlélem és ítélem meg a korabeli történteket.«

Ez nem vád, hanem egy tény: Paksy mindent a mai szemüvegen keresztül néz, és meg sem próbálja a kor szabályait, viszonyrendszerét alkalmazni. Valójában ez mind közül a legsúlyosabb állításom, és ehhez kellett a legtöbb bizonyíték: immár a második cikket írom ennek bizonyítására… Egyszerűen azért fontos ez, mert a módszer mindig kikényszeríti a végeredményt: Paksy a Mindszenty-kérdést retrospektív szemüvegen át nézi, így eredménye csak ideologikus ítélkezés lehet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elolvastam az eredeti Paksy-féle interjút, hát, elég vicces, hogy az ország prímásának a plébánosi évtizedeit ekézi. Mintha némi lényeglátás hiányozna...

1. Mindszentyt a katolikus közvélemény joggal tiszteli , mert fehér vértanú volt .
2. Az összes egyéb vele kapcsolatos állásfoglalás pedig rajzol róla egy képet , mely többé-kevésbé a prekoncepciójának megfelelően alakul ...

Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti hősi ténykedése két év sem volt, nagyjából 1943 és '44 között, mégis majdnem annyi utca lett róla elnevezve, mint Kossuth Lajosról. Aki amúgy szintén elég rövid ideig volt aktív politikus, kb. 10 évig.

De Bajcsy-Zsilinszkyre visszatérve, az, hogy előtte konkrétan politikai gyilkosságot követett el, senkit nem zavar.

Mindszenty Esztergom prímásaként vált történelemformáló figurává, tehát aki nem ezt a korszakot elemzi elsődlegesen, az már eleve mellébeszél.

Ez a fafejű, korlátolt ember mindenkinél pontosabban látta 1945 és '48 között, mit akarnak a kommunisták. Érdemes pl. összevetni azt, ami Mindszenty emlékirataiban szerepel Pócspetriről azzal, ami mindenki üdvöskéje, Bibó István szövegeiben szerepel ugyanerről a sztoriról. Amit Mindszenty leírt, az ma is vállalható. Igazából ez teszi őt megkerülhetetlen figurává. Az a három aktív prímási év.

Nem tudom, egy idegen lakásban, meghívatlanul hogyan folytathatok jogos önvédelmet...

Ettől függetlenül nem a Bajcsy-Zsilinszky utcák átkeresztelését javasoltam, csak a párhuzamra igyekeztem rámutatni, hozzátéve, hogy Mindszentyvel kapcsolatban a legsúlyosabb fölsorolt negatívum egy utcai pofon volt, és néhány más által írt hülye cikk az újságjában. Ezeket szóvátenni, a sztálinista diktatúra kiépítésének folyamatos, nyilvános leleplezéséről meg hallgatni, az komoly történészi teljesítmény ám!

Schiffer miatt szimpatizáltam az LM-vel, sőt szavaztam rájuk, de ha a másodvonal ilyen Paksy-féle ökrökből áll, akkor nincs mit kezdeni a csapattal.

Érdemes Graham Greent olvasni. A Havannai emberünk-ben egy titkosrendőr, miután előveszi emberbőrből készült szemüvegtokját (vagy más cuccát, már nem emléxem pontosan) elmondja hivatása krédóját: az ember bármeddig lehet titkosrendőr, kiélheti legsötétebb ösztöneit, és semmi gond nincs, ha tudja, ki az, aki megverhető, és ki az, aki nem.

Na. Szabó Lőrinc, vagy pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre nem megverhető. Mindszenty megverhető. Ennyi.

A Havannai emberünk a Castro-féle kubai forradalom ürügyén megírt, zseniális szatíra, feltétlenül olvasd el! Ilse Koch, vagy a nácik eszedbe sem fognak jutni. Viszont ahogy az már jó szatíráknál lenni szokott, egy idő után az arcodra fagy a vigyor, mert rájössz, hogy a te életedről szól az, amit Green állítólag havannai történetként ír le. Pl. ki az, aki "megverhető antiszemita", és ki az, aki "nem megverhető antiszemita". A titkosrendőr ezt, ill. a megfelelő gondolatot olyan vérfagyasztó természetességgel fejti ki, hogy egy életre megjegyzed.

De mondjuk akkor már Mindszenty bíboros "nem kivégezhető" személy volt, a szalézi novícius, Sándor István meg "kivégezhető", mivel a kutya sem ugatott szegény után.

Mondjuk kgyula ismertetése szerint egy kialakult verekedésbe avatkozott bele, mert úgy látta, hogy az öccse életveszélyben van (legalábbis így adták elő ketten egybehangzóan a bíróságon, Achimot meg ismert okokból nem kérdezték).

Szóval nem politikai gyilkosság föltett szándékával ment oda (bár fegyverrel a zsebben), és ez tényleg enyhítő körülménynek tűnik. Azért a "jogos önvédelem" elismeréséhez kellett egy bíróság is...

Azügyben nincs bennem kétely, hogy ha Bajcsy-Zsilinszkyt nem a nyilasok akasztják föl, akkor fölakasztották volna a kommunisták, és ma késhegyig menő vita folyna arról, hogy néhány 1943 és '44 közötti tisztességes parlamenti beszéd fölmenti-e azalól, amit Achimmal tett, nevezhető-e el róla utca egyáltalán, vagy akár csak van-e helye még egy perújrafölvételnek a kommunista bíróság perújrafölvétele után.

De a nyilasok akasztották föl, így emléke bekerült a "nem kétségbevonható"-kategóriába, és a városom egyik főutcája is Bajcsy-Zsilinszky utca. Jó, Mindszenty is kapott egy teret. Meg egy Paksy-féle idiótát a Magyar Narancsban. Na, azt Bajcsy-Zsilinszky soha.

Mindszenty egy régi vágású, ókonzervatív, tekintélyelvű, hajlíthatatlan ember volt. Mindenféle radikális politikai eszmét elutasított, felforgatásnak tartott, s fel is lépett ellene. Antiszemita volt, mint a kortárs egyházi és nemesi elit többsége, de (hitéhez hűen is) elítélte a zsidók elleni törvénytelen fellépést, erőszakot, gettósítást és gyilkosságot. A hozzá hasonló gondolkodásúakkal együtt úgy tűnik ő sem vette észre azt a pontot, amikor félre kellett volna tenni mindent és nyíltan, egyértelműen és erőteljesen fel kellett volna lépni az üzemszerűvé vált zsidóüldözéssel szemben. Amikor eljutott idáig, már nem tudott hatni az eseményekre.

Ezt tanulságként világosan el kell mondani, de ettől még lehet példakép, mert a kommunista diktatúra ellen immár a magyar katolikus egyház vezetőjeként (amikor már nem kellett elfogadnia a feljebbvalója döntéseit) engesztelhetetlenül, bátran és az egész társadalom számára példát mutatóan fellépett. Ez a bátorság és példamutatás nem volt meg előtte Horthyban és a németekkel szemben vonakodó magyar politikai elitben és az egyházi vezetőkben.

Paksy valóban a mai felfogása alapján értékeli Mindszentyt, nem véve tudomást arról sem, hogy a 45 és 48 közötti időszakban volt igazából önálló és felelős történelmi szereplő. Nyári viszont nem túl sok és nem igazán erős érveket tud felhozni Mindszenty korábbi életútjának "védelmében". Nem igazán értem, miért nem lehet a bizonyos szempontból feltétlenül példaértékű személyiségek életútját árnyaltan, a maga ellentmondásaival együtt bemutatni és értékelni. Miért kellene tiszta fehéreknek lenniük, Voltak egyáltalán ilyenek?

Hol látsz itt kutatást?

Ott voltam a boldoggá avatásán :-) Nem is az erényeit akartam szembeállítani Mindszentyével, csak a helyzetét. Ő greeni értelemben "megverhető", egészen pontosan fölakasztható volt. Mindszenty fölakasztható nem volt, de ma gyalázható, míg mondjuk Bajcsy-Zsilinszky nem.

Ez nem az egyes emberekről szól, hanem a polkorrekt közvéleményt minősíti, ill. igazából leplezi le.

Ha egy mocsok alkalmazkodik a közvéleményhez, büntetlenül azt csinál, amit akar.

Azt nem mondtam, hogy nincs mit kutatni, csak hogy ez a vita itten nem kutatási eredményekről szól, hanem egy figura (Paksy) előítéleteiről.

Mai párhuzam, amikor az a könyvtáros üldözőbe vette a táskája elrablóját, és a tolvaj motoros sajnálatos módon elhalálozott. Ha megmentették volna a könyvtárosnő hasba lövésével, az gondolom, nem jogos önvédelem lett volna, hanem rablógyilkosság.

Amúgy Ráth-Végh István a náciktól függetlenül ír emberbőrbe kötött könyvekről valahol a Könyv komédiájában. Izgalmas nyersanyag...

A párhuzam a Bajcsy-fivérekkel akkor áll, ha a tolvaj bűntársa lövi le. Ugye a könyvtáros-néni üldözi ezerrel a tolvajt, a tolvaj mindenféle életveszélyes manőverekkel próbál menekülni, erre puff, a tettestárs lelövi a nénit. Ez nagyjából a Bajcsy-Achim "affér" párhuzama. Jogos önvédelem? Háááát...

Jó, ebben sok igazságod van, de ez az agybajnok Paksy nyilvánvalóan valamilyen közvéleménynek akart megfelelni, amit a Magyar Narancs képviselt.

Akkor ugyanazt mondjuk: A Bajcsy-Zsilinszky utcák nemzeti hős névadója politikai gyilkosnak tűnik, vitatkozni legföljebb azon lehet, hogy előre megfontolt szándékból-e, de a magával vitt pisztoly mindenesetre erre utal.

Mindszenty előéletén majd akkor fogok háborogni, ha politikai főműve, a sztálinizmussal szembeni ellenállás mellé ilyen előtörténetet sikerül kanyarítnyi.

Jó, utcán pofozkodni sem szép dolog, de nem is ezért akarják őt szentté avatni.

kgyulának is:
Az egyetértésnek elég magas szintjére eljutottunk, kár lenne tovább erőltetni, a csúcson kell abbahagyni :-)

Mondjuk azért abban is elég magas szintű egyetértésre juthatnánk, hogy az ég kék, a fű meg zöld, ha valaki ezeket vitatni kezdené :-)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában