Trianon: a vadszőlő palást

2016. június 4. 10:28

Ablonczy Balász
Magyar Nemzet
Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? Nagyon-nagyon sokat.

„Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? Nagyon-nagyon sokat. Egyrészt a békeszerződésről hosszú évtizedeken át csak egyféleképpen lehetett beszélni Magyarországon. A két háború között így, 1945, de főleg 1947–1948 után meg csak úgy. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunista rendszer ne tudott volna a határon túli magyarokról, vagy a korszak történészeinek ne lettek volna ismereteik arról, mi történt. A hatvanas-hetvenes évektől aztán a magyar történettudományban megjelentek olyan művek, amelyek immár nyíltan beszéltek a történettudomány Trianonjáról: L. Nagy Zsuzsa 1965-ös könyvétől (A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918–1919) kezdve Ormos Mária (Padovától Trianonig), Raffay Ernő (Erdély 1918–1919-ben, 1987), Jeszenszky Géza, Ádám Magda, Zeidler Miklós, Litván György, Romsics Ignác és mások műveiig, forráskiadásaiig hosszú a sor. Mára tekintélyes korpusz gyűlt össze a témakörben, ennek ellenére bizonyosan lehet még újat mondani.

A Magyar Tudományos Akadémia 2009 óta jelentős összegekkel támogatja a nemzetközileg is számottevő tudományos projektek elindítását az MTA Lendület programja keretében. Jelen sorok szerzője 2016-tól kapott lehetőséget arra, hogy a Trianon: kontextus, lokalitás, régió munkacímű projekt keretében felállíthassa saját, Trianon – 100 elnevezésű kutatócsoportját másfél tucat munkatárssal, és öt éven keresztül 150 millió forint támogatással a békeszerződés történetének új, eddig nem (kellőképpen) feltárt oldalait minél szélesebb közönségnek mutassa be.

A program négy pillérre épül: a történelem iránt érdeklődők számára minden bizonnyal a legunalmasabb a diplomáciai okmányok kiadásának ügye. Számos olyan dokumentum magyarra fordítására és közzétételére készülünk, amelyek új megvilágításba helyezhetik a nagyhatalmak (Olaszország, az Egyesült Államok és Japán) és az utódállamok béke-előkészületeit, a békekonferencián folytatott tevékenységét. A magyar társadalom és a háborús összeomlás elnevezésű projektben a közellátás kérdései, a háború utáni erőszak és a lokális impériumváltások állnak majd a kutatás középpontjában. Időben elhúzódó folyamatról van szó: míg az utcanévtáblák cseréje néhány nap alatt megtörténhet, új hivatalnokokat is lehet hetek-hónapok alatt találni, a gazdasági hegemónia átvétele, a társadalom szövetének megváltoztatása évekbe-évtizedekbe is telhet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha egy nemzetet többször el akarnak adni, annak muszáj felébredni!

"„Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? " - kérdezi Ablonczy és már itt elköveti a legkomolyabb hibát: békeszerződésként tiszteli meg ezt a papírost, amely nem más, mint börtöncédula, vagyonelkobzás mellett. Egy egész népre, országra írták a vagyonelkobzó börtönpapírt a Trianonban trónolók.
Sok minden történt 1916-ban, de ez az egy, bár ne történt volna.
Akkor minden másként lett volna.
Ettől a bankaljasságra épülő világtól mindenképp másban élnénk és élhettek volna őseink: az bizonyos, hogy ma nem lenne élet menete, nem lenne törvény, bárkinek a véleményét büntetendő. Ami totál abszurditás. Kb. ennyit ér az, amit ma liberális demokráciaként kell magasztalni a világnak.
"...a németországi cionisták, akiket a kelet-európai cionisták képviseltek, felkeresték a brit háborús kormányt, és a következőket mondták:
„Nézzék, még megnyerhetik ezt a háborút. Nem kell feladni, nem kell elfogadni a Németország által elajánlott békefeltételeket, megnyerhetik a háborút...: „Mi beléptetjük az Egyesült Államokat a háborúba az Önök szövetségeseként, azért, hogy az Önök oldalán harcoljon, ha megígérik nekünk Palesztinát a háborús győzelem után.” "
És ezt a gombócot azóta sem tudja a világ sem lenyelni, sem kiköpni!
Magyarország megnyomorítása és láncra verése egy epizód ebben a történetben, de aki magyarnak vallja magát, annak a legnagyobb tragédia, ami csak történhetett!

A leglényegesebb, amit mondani lehet, az az, hogy az erőszakkal kikényszerített szerződés az nem érvényes szerződés. (Contract under duress)

Azért a Hatodik koporsót is nem árt Csurkától elolvasni.

Ja, te még ott tartassz, hogy viszonyod a NAV-hoz egy szerződés?

Ez azt jelenti, hogy szerződésjogot sohase tanultál. Sok csalódás fog még érni.

"Honnan vetted, hogy a hadiállapot fenntartása _jogtalan_ erőszak?"

Sehol se írtam ilyet. De írhattam volna, más esetben.

A szerződés aláíratása történt fenyegetettségi állapotban.
Egyébként sem hadiállapot volt a szerződésekig, hanem fegyverszünet.

Nem tetszik.
Egy szerződés "under duress is null and void", tehát egy szerződés, amit fenyegetéssel értek el, az semmis.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés