1941

Tojástánctól az öngyilkosságig – vita Teleki Pálról

2016. április 1. 15:31
Írta: Makk János
Mi vezette Teleki Pált a nagypolitikába, mi történt az egyre fokozódó háborús helyzetben és azon a bizonyos utolsó napon? Turbucz Dávid, Zeidler Miklós és Ablonczy Balázs történészek részvételével tartott szimpóziumot az MTA Történettudományi Intézete a tragikus sorsú magyar miniszterelnökről – halálának 75. évfordulóján.

Szimpóziumot rendezett az MTA Történettudományi Intézete április 1-jén Teleki Pál halálának 75. évfordulójára. Az eseményen Turbucz Dávid, Zeidler Miklós, valamint Ablonczy Balázs történészek tartottak előadást.

Turbucz Dávid Horthy-kutató történész a tragikus körülmények között elhalálozott miniszterelnök kormányzóval való kapcsolatát elemezte. Teleki Pál egy billiárdasztalon éjszakázva ismerkedett meg Horthy Miklóssal, később, 1919-ben pedig a szegedi ellenkormányban a külügyi, illetve a hadügyi tárcát vitték. Egy belgrádi, antanttal való tárgyaláson kezdődött a munkakapcsolatuk Turbucz szerint.

A történész megjegyezte, amikor Teleki Pál nem volt hivatalban, nem ápolt közeli kapcsolatot a kormányzóval és igen ritkán találkoztak. Horthy tanácsadói köréből is elég hamar kikerült. Sőt – emelte ki Turbucz – az 1920-as kormányalakításkor Horthy nem őt, hanem Bethlen Istvánt akarta felkérni miniszterelnöknek, s csak második jelöltként került a kormányfői székbe. Az 1921-es események, amikor IV. Károly visszatérési kísérlete történt, nem rontotta meg Teleki kapcsolatát a kormányzóval, habár a miniszterelnök a királyt támogatta, így menesztette őt Horthy. 

Az 1938-ban megalakult Imrédy-kormány jobbratolódása nem volt ínyére Telekinek, Imrédy Béla lemondása után mégis azt kérte Horthytól, hogy hadd jöjjön vissza Imrédy. A második Imrédy-kormány azonban csak néhány hónapig bírta, ezután következett Teleki második miniszterelnöksége. Turbucz Dávid elmondta, hogy ekkor újra szoros lett a kapcsolat Horthy és Teleki között, közösen vadásztak és hivatali, politikai ügyekben is rengeteget konzultáltak. 

Azonban ennek a korszaknak nagyon komoly külpolitikai problémái voltak – mutatott rá a szakértő. Az első bécsi döntéssel nem volt elégedett sem Horthy, sem Teleki, hiszen szűkült a mozgásterük, mégis fent kell tartani a kapcsolatot az angolokkal. Ebben Turbucz értelmezése szerint mindketten egyetértettek . 

Horthy: „Erő nélkül nincsen siker, bátorság nélkül nincsenek eredmények"

Sem a társadalom, sem a kormányzó nem tudott önmérsékletet tanúsítani a területi evíziós politika tekintetében, ezért volt erős az elköteleződés a németek felé. A villámháború alatt Horthy német orientációja egyre fokozódott. Turbucz Dávid szerint ezt az orientációt azért vállalta Horthy, mert a területi revízióért kockázatot kellett vállalnia. Idézte a kormányzót: „Erő nélkül nincsen siker, bátorság nélkül nincsenek eredmények”.

Ebben kontextusban válik központi kérdéssé Teleki Pál és Werth Henrik viszonya, ami igen erősen kihatott a kormányfő és a kormányzó kapcsolatára. A vezérkari főnök és Teleki között elsősorban a német szövetséghez való viszony megítélésében volt eltérés, de 1940 nyarán a Romániával kapcsolatos stratégiát és az Erdélyben bevezetett katonai közigazgatást is bírálta Teleki. Horthy Miklós azonban vagy nem foglalt állást, vagy pedig Werth Henrik oldalára állt, ami igen rosszul esett Teleki Pálnak Turbucz Dávid kutatásai szerint.

Teleki emiatt le is akart mondani, lemondási szándékát pedig közölte a kormányzóval.„Túlságosan engedtem, hogy a fejemre nőjenek a katonák” – idézte a lemondási szándékot tartalmazó levelet Turbucz. Azért nem szólt Teleki korábban az államfőnek, mert azt gondolta, hogy Horthy szerint személyes antipátiával viseltet Werth iránt. Nehezményezte, hogy a vezérkarral szemben soha nem lehetett igaza. Horthy azonban nem fogadta el a lemondást – folytatta a történetet a kutató -, és nem is segített a helyzet javításán. Nem is váltotta le Werth Henriket.

Turbucz: Horthy soha nem ismerte el a felelősségét Teleki halálában 

Horthy nem tudott később sem önmegtartóztatást tanúsítani, a jugoszláviai beavatkozás során sem. Ez azért történhetett Turbucz szerint, mert 1919 óta hatott rá az a vezérkultusz, amely szerint neki, mint a magyarok vezérének vissza kell szereznie az elcsatolt területeket. Ez pedig hozzájárult Teleki Pál halálához.

A kormányzó négy korlátozásban egyezett meg előzetesen Teleki Pállal és Bárdossy Lászlóval az 1940-es jugoszláviai beavatkozás előtt. Egyrészt csak akkor avatkozik be a magyar hadsereg, ha Jugoszlávia összeomlott, másrészt a magyar csapatok nem léphetik át a történelmi Magyarország határait, harmadrészt idegen erőkkel, azaz a németekkel katonailag nem működnek együtt. Végül pedig a kormányzó szava fog dönteni és nem a vezérkaré, amely korlátozás nélküli beavatkozást akar.

Horthy azonban ezután telefonon világossá tette Teleki Pál számára, hogy ezeket a korlátozásokat nem veszi komolyan és ténylegesen nem is tartották be őket az intervenció során Turbucz szerint. Ezt a kormányzó már nem tudta feldolgozni, ez is hozzájárult, hogy Teleki öngyilkos lett. Teleki öngyilkossága azonban nem rendítette meg Horthy-t és később sem nem nézett szembe az ezzel kapcsolatos felelősségével – mondta a történész.

„A revízióba bele fogunk pusztulni. Ez fog minket a háborúba sodorni.”

Turbucz Dávid előadása után Zeidler Miklós Magyarország külpolitikai dilemmáinak kontextusában beszélt Teleki Pál tragédiájáról. A Horthy-korszak átfogó kutatásával foglalkozó történész szerint Teleki második miniszterelnöki kinevezésekor a kisantant államai egyenként is gyengültek, de ellenfelek voltak; Németország közelsége azonban annál veszedelmesebb volt, hiszen a korábban partner Mussoliniék már nem támasz voltak, hanem alárendeltek a Harmadik Birodalomnak. Magyarország Nagy-Britanniára sem támaszkodhatott, hiszen a britek távolodtak Közép-Európától, nem is reagáltak gyorsan az eseményekre még a diplomácia szintjén sem – értékelt Zeidler Miklós.

Ebben a helyzetben ismertette Teleki a külpolitikai programját, amelyet a Berlin-Róma tengelyre épített. Ezzel párhuzamosan azonban a kormányfő Barcza György londoni nagyköveten keresztül az angoloknak is üzent, hogy kénytelen együttműködni a németekkel, viszont a szuverenitás feladásáig semmiképpen nem fog elmenni. Teleki célkitűzése volt, hogy a területgyarapodást konszenzussal tartóssá akarta tenni; a nagyhatalmak viszont külpolitikai színvallásra akarták késztetni a kormányfőt, belépne-e egy konfliktusba a tengelyhatalmak oldalán. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt a fenntartható revízió érdekében lavírozni – állította Zeidler.

Teleki Pál válaszul tájékoztatta az olasz és a német kormányt is, hogy a tengelyhatalmakkal összehangolja a politikáját, viszont nincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen a tengelyhatalmakkal. Ennek a nyilatkozatnak azonban egyetlen nagyhatalom sem örült. Teleki a lengyelországi német agresszió után kijelentette, hogy Magyarország nem hadviselő fél és csupán külső agresszióval szemben hajlandó háborút viselni.

„Teleki ekkor óvatos tojástáncot járt” – értékelt Zeidler. A második bécsi döntés volt a vízválasztó Teleki számára. Bizalmasai visszaemlékezése szerint a kormányfő a következőket mondta a bécsi döntés idején: „Az erőfeszítés hiábavaló volt, mert csak megromlott a viszony a szomszédokkal. Ennek az ára pedig túl magas lesz. A revízióba bele fogunk pusztulni. Ez fog minket a háborúba sodorni” – idézte Zeidler Miklós Telekit.

Zeidler: Teleki a halálával rámutatott a revíziós törekvések fenntarthatatlanságára

És valóban: Magyarország ezután csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Sztójay Döme berlini követ kérte a csatlakozást, hiszen a szerződés szövege csak védelmi egyezményt tartalmazott, ezért nincsen komoly elköteleződés mellette. A kormány elfogadta az érvelést, mert ez nem jelent feltétlen szakítást Nagy-Britannával. Zeidler egyetértett Sztójay érvelésével, miszerint a háromhatalmi egyezmény még nem jelentett háborús kötelességvállalást a jövőre nézve. A probléma azonban az volt, hogy az egyezmény végrehajtói között már nem lehetett ott Teleki, pedig ő feltehetően nem fogadta volna el az egyezmény kiterjesztett, hibás értelmezését. 

A jugoszláviai katonai beavatkozás előtt Teleki Pál levelet kapott Barcza György londoni nagykövettől, hogy Anglia és az USA nem fogja megérteni a magyarok kényszerítő körülményeit és várhatóan hadüzenet lesz a délvidéki beavatkozás eredménye. Teleki Pál azonban amellett volt, hogy Magyarországnak megtépázatlanul meg kell őriznie katonaságát és erőforrásait a háború befejező szakaszáig. Nem volt azonban a magyar külpolitikának semmilyen mozgástere, hogy ezt összeegyeztesse a revíziós törekvéssel. Az öngyilkossággal Teleki erre is rá kívánt mutatni – értelmezte Zeidler Miklós a történteket.

Telekinek nehéz napja volt

Ablonczy Balázs Teleki-kutató a miniszterelnök halálának körülményeiről beszélt. A történész mindenekelőtt ajánlotta a Mandineren is megjelent elemzését, amely az öngyilkosság ténye mellett érvel. Ablonczy rekonstruálta a történteket. 

Eszerint reggel megmutatták Telekinek a Honvédelmi Tanács tervét a jugoszláviai beavatkozásról, majd a kormányfő a parlamentben egyeztetett egyes képviselőkkel. Ebéd után meglátogatta halálos beteg feleségét, azután megkapta Horthy ominózus telefonhívását, melyben a kormányzó közölte, hogy nem tartja be a megegyezésüket a jugoszláviai beavatkozás korlátaival kapcsolatban.

Ezt követően a kormányfő Tildy Zoltánnal beszélgetett, majd megkapta Barcza György üzenetét a várható brit és amerikai hadüzenetről. Este cserkészekkel és Witz Bélával, a Bazilika plébánosával találkozott. Ezután már senki nem látta és feltehetően hajnali 2 és 3 óra között követte el az öngyilkosságot.

Ablonczy: Nem létezik gyilkosságra utaló komoly nyom 

Az öngyilkosságnak számos összetevője lehetett, ezek közül Ablonczy kiemelte az előző előadók által felvetett aktuálpolitikai dilemmát, azaz, a döntéskényszert a jugoszláv örök-barátsági szerződés és a háromhatalmi egyezmény között. Mivel Teleki nem érezte Horthy támogatását az ügyben, úgy érezhette, magára maradt.

A történész beszélt még arról is, hogy a lelki problémák, amelyek a túl sok szerepkörből adódó felelősségből eredtek, elhatalmasodtak Telekin; így egyre erősödött az önvád, az önlekicsinylés, míg végül összeálltak az öngyilkosság előtti tünetfaktorok.

Ablonczy Balázs azzal zárta előadását, hogy nem létezik gyilkosságra utaló komoly nyom vagy dokumentum. Az összeesküvés-elméleteknek pedig kiterjedt irodalma van, ám Teleki meggyilkolásának bizonygatása mögött csak Magyarország háborús szereplésének történetét kívánják kedvezőbbre átírni.

Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem igaz az öngyilkossági verzió. Ez csakis ahhoz az évtizedekkel ezelőtt szított politikai hecchez igazodott, amely tulajdonképpen a kommunisták lejárató igyekezete volt.
Ez a lejárató szerep másból sem állt, mint a magyar revízió támadásából, annak meghamisításából.
A délvidéki történések hazug, elferdített beállítása éppen úgy része volt ennek, mint Teleky személyének a furcsa heroizálása, ami egyetlen Horthyhoz írt levél lobogtatására épült.
Telekyt meggyilkolták, amelyet számtalan tanulmány, sőt dokumentumregény is igyekezett bizonyítani.

Szerintem ez a szimpózium nagyon felületes tárgyalta az eseményt és egy sor kérdést sem vett figyelembe.

Az öngyilkosságnak vannak előzményei, még pedig olyan súlyos jelenségek, amelyek kilátástalanságot, a halálba való menekülés felé hajtja az illető személyt. Előidézheti még különböző idei betegség is. Tudomásom szerint Teleki egészséges volt és létére sem mondható el a kilátástalanság. A szemtanuk szerint halála előtti napon, sőt éjszaka sem – a telefonbeszélgetés során – vettek észre a beszédén olyant, amely labilis állapotra vonatkozhat. Ezen túl hívő keresztény ember volt és halála előtti napon is egy ilyen rendezvényen vett részt. (Erről bővebben olvashatunk Zsitvay Tibor írásában az alább megadott linken.)

Magyarázatra szorulna az öngyilkosság mikéntjének a magyarázata is.
Zsitvay Tibor a következőket írja: „Nyakszirtlövés oltotta ki az életét. Ezt az ember saját magán végre nem hajthatja! Aki megpróbálja, annak legfeljebb csak könnyen súrolhatja a nyakát, az elferdült irányból érkező golyó. Teleki koponyájába azonban merőlegesen hatolt be! Őt ágyban fekve találták holtan: márpedig fekvő állapotban még kevésbé lehetséges az öngyilkos nyakszirtlövés sajátkezű végrehajtása. Az aránylag kevés vérnyom az ágyban, komoly gyanút kelt arra nézve, hogy a lövés nem az ágyában érte Telekit. Viszont sebesülése olyan súlyos volt, hogy a lövés után ő maga nem tudhatott már elhelyezkedni az ágyában! De sem a hálószobájában, sem máshol a lakásában nem is találtak vérnyomokat. Végül az a körülmény is az öngyilkosság feltételezése ellen vall, hogy Telekit reggel az őt felkelteni készülő inasa koromsötét szobában találta. Az ablak – szokás szerint – el volt fedve, villanylámpa nem égett a szobában. Már pedig egészen valószínűtlen, hogy valaki, ha öngyilkosságra készül, azzal tegye bizonytalanná a kívánt eredményt, hogy tette elkövetése előtt eloltja a villanyt és aztán a sötétben keresi meg a pisztolyát és tapogatózva illesztgeti azt a testéhez. Viszont az az eset, úgy-e, hogy takarékosságból a lövés eldördülése után oltotta volna el a lámpát, nyilvánvaló abszurdum. Csak egyetlen feltevés állhatja meg a helyét, az hogy a pisztolyt is, meg a lámpát is a meghalttól eltérő személy kezelte. Vagyis: Teleki Pál gyilkosság áldozata lett!”

Forrás: http://www.jamk.hu/ujforras/990215.htm

Az ausztráliai közszolgálati rádió munkatársaként foglalkoztunk egy alkalommal Teleki Pállal. Az adás után felhívott egy hallgatónk, a Perth-ben élő Pál Jenő villanyszerelő, aki 1941-ben inas volt, és elmondta a következőket:

„Kaptunk egy alkalommal ordrét (rendelést) tőle, mert mi voltunk a házi villanyszerelője, és többször jártam már nála. Kérte, hogy szereljünk be az irodájába és a hálószobájába vészcsengőt, annak ellenére, hogy már volt csengője a hálószobában és az irodában le a portáshoz. De ez egy vészcsengő, ami azt jelenti, hogy erősebb csengő.
A vezetékeléssel már megvoltunk, én szereltem Teleki Pál íróasztala alá a gombot, hogy a térdével is meg tudja nyomni. Kifejezetten azt kérte, hogy oda tegyem. A munkát nem tudtuk teljesen befejezni, mert nem volt nálunk a battery (akkumulátor) és a csengő.
Ez volt előtte való nap. Másnap reggel körülbelül 7 óra után megjelentünk hármasban (egy segéd és két inas), hogy befejezzük a munkát. Amikor csengettünk a portáshoz, kétségbeesetten kinyitja és mondja ijedten, hogy mi történt az éjszaka folyamán.
Úgy este 8 óra tájban jött két német, de nem emlékszem rá hogy mit mondott: civilben vagy egyenruhában. Azt is mondta, hogy Gestaposok voltak, tárgyalni akartak Teleki Pál gróffal, ezért beengedte őket. Éjfél után, amikor kiengedte őket, fölment az irodába, és ott találta Teleki Pál grófot holtan.
Ez az egész, amit én abban az időben tudtam, mert nem olvastam újságot, nem is érdekelt nagyon a politika, de akkoriban ez nagyon megütött engem és nem tudtam soha elfelejteni.”

Miután így megismertem hallgatónk történetét egy telefon-interjút is felvettem vele a témában. Leadtuk természetesen Ausztráliában, de leadtuk Magyarországon is a Kossuth-rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

A kérdésedre részben ebben választ találsz, amelyre a poszt nem ad választ. Lehet, hogy szóba sem került? A fontos az öngyilkosság ténylének aposztrofálása volt?
http://turul.info/napok/telekipalhalala

A történész urak egy sor kérdést fel sem vetnek és választ sem adnak rá, hanem kizárják a gyilkosságot. Így kizárásos alapon marad az öngyilkosság, amelyhez érveket sorakoztatnak fel.
A érvként használt történetek valósak ugyan, de semmi olyan bizonyíték nincs, hogy ezek a történetek olyan mélyen megrázták, amely öngyilkossághoz vezetett. Így a történész urak érvelése is lényegében feltételezésen alapszik és nem tényen.

Miért nem végezték el a boncolást? A boncolás során megállapítható lett volna a golyó bemeneti szöge, amely alapján el lehetett volna dönteni, hogy saját kezűleg végre tudta e hajtani a lövést. Ugyancsak ez tette volna lehetővé a golyó megtalálását, amely bizonyíthatta volna, hogy mely pisztolyból történt a lövés. Az egész öngyilkossági történet tele van abszurdnál, abszurd dolgokkal ( l. az idézeteket), melyekre nincs logikus magyarázat, ha feltételezzük az öngyilkosságot. Így marad az, hogy ma már egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan.

”A csoport élén Bakay sebészprofesszor haladt. Róla olvastam az újságban, hogy a Teleki halála okát kivizsgáló orvosszakértői triumvirátus tagja. Ezzel aztán megvilágosodott előttem, hogy miféle értekezletről van szó. Az erőszakos halállal elhaltak eltemetése előtt ügyészségi engedélyre van szükség, vagyis annak az előzetes eldöntése mellőzhetetlen, hogy fel kell-e boncolni a hullát, vagy sem? Bűncselekmény gyanúja esetén az ügyészség a boncolás elrendelésének az indítványozásától tehát el nem tekinthet. Ezt a kérdést rendszerint a napos ügyész intézi el, mégpedig az iratok alapján, minden tanácskozás, sőt tűnődés nélkül. Így hát ez a tömeges fölvonulás ilyen hasonló kérdésben már maga nyilvánvalóvá tette, hogy legalábbis nem egyöntetű a szakértők véleménye a döntő kérdésben. Ez nagyon is érthető, hiszen a laikus is tudja, hogy a lövés irányát csak a felboncolt testrészben talált seb irányából lehet megállapítani és hogy a boncolás adhat alapot csak arra is, hogy a lőfegyver távolságát a meglőtt testtől kikövetkeztetni lehessen. Eszerint – kétség esetén – egyedül boncolás döntheti el a problémát, hogy idegen vagy saját kéz sütötte el a gyilkos fegyvert. A gyakorlat az volt, hogy a legkisebb kétség esetén sem szabad mellőzni a boncolást.
Már maga az a körülmény, hogy a boncolás mellőzéséhez vezető értekezlet több mint másfél órát vett igénybe, nyilvánvaló, hogy nem volt egyöntetű vélemény a jelenvoltak között, hanem igenis: szakszerűen indokolt kétségek merültek fel, ami bizony, kötelezővé tette volna a boncolás elrendelését. Az ettől való eltekintést megmagyarázza az a körülmény, hogy az értekezleten Radocsy igazságügyminiszter képviselője is részt vett, ami teljességgel szokatlan volt, de nem törvénytelen, mert a kir. ügyészségek nem függetlenek, mint a bíróságok, hanem az igazságügyminiszter utasításait kötelesek követni. A gyakorlati szokástól eltérő döntés tehát nyilván az igazságügyminiszter részéről, tehát elsősorban – úgy látszik – politikai meggondolásból jött létre… Mert bizony, olyan vizsgálóbíró – ha az ügyészség a kétségre tekintettel indítványozta volna a boncolást – nem akadt volna, aki annak az elrendelését mellőzze! Bírói döntés nélkül semmi okunk sincs, hogy a gyilkosság gyanúját elhárító állásfoglalásnak – az ennek ellentmondó számos körülmény semmibe vételével hitelt adjunk.
Ellenkezőleg: a boncolás mellőzésével kapcsolatban észlelt körülmények egyenesen megerősítik – legalábbis bennem – a soha meg nem ingott feltevést, hogy Teleki Pál nem akart az ő annyira szeretett cserkészeinek a lelki összeomlásból nemkívánatos példát adni… Még hozzá: alig egy-két órával a velük együtt végzett lelkigyakorlat és szentgyónás után…”
Forrás: http://www.jamk.hu/ujforras/990215.htm

„…az exhumálás sírásója a tarkócsont hiányáról beszél(t). Az inas ugyancsak a tarkóról beszél(t)”
Forrás: http://turul.info/napok/telekipalhalala

Mi indokolja, milyen érv szól az mellett, hogy sötétben akart öngyilkos lenni?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés