Így teremtettek pénzt a semmiből Kossuthék 1848-49-ben

2016. március 16. 12:41

Szabó Gergely
Mandiner
1848-ban az állam egyszerűen papírpénzt teremtett a semmiből és kinevezte azt az ország hivatalos pénzének. Ezek voltak az úgynevezett Kossuth-bankók.

kossuth_banko.jpg

Vendégszerzőnk, Szabó Gergely (Pénzriport) írása

 

Különös története van az 1848-49-es forradalmi és szabadságharcos magyar kormány pénzteremtési kísérletének. A történetet alább olvashatják.

A történet ott kezdődik, hogy 1816-tól kezdve a Monarchia pénzét az Osztrák Nemzeti Bank (ONB), egy bécsi magánbank bocsátotta ki. Az ONB „garantálta” a bankjegyek átváltását ezüstre.

Az 1848-as forradalom kitörésekor Kossuth kezdeti terve az önálló, ezüstre beváltható papírpénz megteremtése volt. A magyar pénz ezüstfedezetét az ONB-nél lévő ezüstkészletből kívánta megszerezni. Kossuth fel akarta kérni a lakosságot, hogy a nála lévő ONB-bankjegyeket váltsa át a magyar kormány által kibocsátott pénzjegyekre. Kossuth tervének második lépése az lett volna, hogy a beszolgáltatott ONB-bankjegyeket az ország központilag váltsa át ezüstre az ONB-nél. Így a magyar pénzjegyek mögé 100%-os ezüstfedezet került volna.

Az elgondolás azonban kivitelezhetetlennek bizonyult.

Az ONB-nek esze ágában sem volt lemondani pénzteremtési monopóliumáról, sem pedig az ezüstkészleteit feladni. A pénzkibocsátás monopóliuma igen jövedelmező tevékenység volt. Az ONB semmiből teremtett bankjegyei úgy kerültek be a forgalomba, hogy a bank ezeket kölcsön adta az államnak, vállalkozásoknak, illetve magánszemélyeknek. Így az ONB megnyerte az összes forgalomban lévő bankjegy kamatait minden évben. Nagyságrendileg 220 millió forint bankjegy volt forgalomban; 5%-os átlagos kamatot feltételezve, ez évi 10 millió forint nagyságrendű kamatnyereséget eredményezett.

Az ONB, ha akarta volna, sem tudta volna átváltani a papírpénzeket ezüstre, mivel közel hétszer annyi bankjegy volt forgalomban, mint amennyi ezüsttartalék: 220 millió forint bankjegy 30 millió forint ezüstkészlettel szemben. A Magyarországon forgalomban lévő bankjegyek átváltása teljesen kiürítette volna a bécsi bank ezüstraktárait.

Mielőtt azonban Magyarország az ONB-bankjegyek ezüstre történő beválthatóságát tesztelhette volna, a bécsi jegybank már 1848 márciusától nem bocsátott a bankfiókok rendelkezésére elegendő ezüstöt, majd májustól pedig hivatalosan is megszűntette a konvertibilitást. Kossuth számára hamar világossá vált, hogy az ONB-nél lévő nemesfém-fedezet elzárva marad Magyarországtól és más megoldást kell keresnie.

A kormány pénzkibocsátási terveit nehezítette, hogy az állam kezdetben nem rendelkezett a pénznyomtatáshoz szükséges eszközökkel. Ezért Kossuth kénytelen volt egy már meglévő magyarországi bankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot felkérni az önálló pénz megteremtésére.

Kossuth Lajos szerződést kötött a bankkal. A szerződés értelmében Kossuth 5 millió forintnyi nemesfémet gyűjt össze közadományozásból, amelyet a banknál helyez el. A bank összesen két és félszer ennyi, 12,5 millió forintnyi bankjegyet nyomtat. A bank a teljes összegből 5 millió forintot ingyen, 4 millió forintot kamat ellenében a kormány számára rendelkezésre bocsát, 2,5 millió forintot hazai vállalkozások számára kölcsönöz ki, 1 millió forintot pedig megtart saját magának. Amennyiben a közadakozásból kevesebb gyűlik össze, úgy a kibocsátandó bankjegyek mennyiségét arányosan csökkentik, megtartva a 40%-os fedezeti arányt. A közadományozásból végül jelentős, de a vártnál alacsonyabb összeg; közel 2 millió forintnyi nemesfém állt rendelkezésre.

1848 nyarán világossá vált, hogy a forradalom vívmányait nem lehet békés úton megtartani, a bécsi udvar vissza kívánja állítani teljhatalmát Magyarországon és az országot katonai támadás fenyegeti. Kossuthnak azonnal nagyobb összegű pénzre volt szüksége, hogy elkezdhesse a katonai felkészülést.

Kossuth Lajos átvágta a gordiuszi csomót, megtalálta a módját, hogy hogyan teremtsen pénzt a magánbankoktól függetlenül, ingyen. Egyszerűen az állam papírpénzt teremtett a semmiből és kinevezte azt az ország hivatalos pénzének. Ezek voltak az úgynevezett Kossuth-bankók.

A Kossuth-bankókat összesen közel 60 millió forint mennyiségben bocsátották ki. Ez az összeg kevesebb, mint a Monarchiában lévő teljes pénzmennyiség harmada, így ez a mennyiség nagyságrendileg összhangban lehetett Magyarország akkori gazdaságának pénzigényével. Ha a szabadságharc győzelemmel zárul, akkor a Kossuth-bankók minden bizonnyal értékálló, a hazai pénzforgalmat kielégítő fizetőeszközök maradhattak volna.

Viszont taktikai hiba volt a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-tartalékot a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra bízni. 1848 telén a kormány a betörő császári seregek miatt kelet felé visszavonulásra kényszerült és székhelyét Budapestről Debrecenbe tette át. A visszavonulás során a bank vezetői nem működtek együtt maradéktalanul a nemesfém-tartalék keletre menekítésében. Az 1849 januárjában Pestre bevonuló Windischgrätz egyik első útja a bank trezorjához vezetett, ahol lefoglalta a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-fedezetet. Hiába szerezték tehát vissza a magyar csapatok 1849 májusában Pestet, ekkorra az érckészlet már régen Ausztriába, az ONB-hez került.

A szabadságharcot végül a Bécs által fizetett cári hadseregek támogatásával verték le. A magyar nemesfém-fedezet elveszítése így duplán kedvezőtlennek bizonyult. Ezzel az ország nemcsak a saját pénzügyi helyzetét gyengítette, hanem az ellenségét erősítette.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem angol hitelből fedezték a cári seregek beavatkozását? Én valami ilyesmire emlékeztem.

Gedeon! Mi több, mondd azt bátran:

Helyileg talán akár Bécsből érkezők ("bécsi agitátorok") uszítottak szeparatista mozgásokat , de nem a (védelmedbe vont) Monarcha/Felség illetve közvetlen Udvara által hanem a nyilván Bécsben is fészkelő Felforgató erők képviselői, ágensei személyében.
(Hiszen Bécsben 1848. márciusának 13-dik napján e székvárosban is rebellió volt, mindez megengedi Bécsben operativ Felforgatók létének föltételezését.)

Alá lehet tehát azt is támasztani hogy
"Divide et Impera" elven a Monarcha erőinek operativ cselekedetei a szeparatizmusok hangoskodása, és mint látod a fenti előbbi bekezdésemmel Felforgatók is vád alá vonhatóak!

Ha nem megy az érvelés segítek néha :-)

" Mindenki tudhatta: ha Kossuth szétveri a Monarchiát, a magyar része sem maradhat egyben, ez egy láncreakció."


Kijelenthető-e ez egészen biztosan?

A vakolók XX.sz. második évtitzedéből származó geopolitikai térképeit is tanulmányozó Drábik János szerint a később Magyarországdarabolásba forduló páholyi határozati folyamatnak kezdetben ( egészen ha jól emlékszem a adataira 1916 környékéig) ellene hatott az az itteni (M.o.) ígéret hogy a volt Magyar Királyság területe egységes területként konvertálódik egy szabadkőmüves mintaállammá.

Mit szólsz ehhez a gondolatmenetéhez?

Lehet hogy itt vagy máshol rég vitázgattok Te meg ArmaGedeon, de én meg azt hiszem nem olvastad érvét:

Azért nem egyértelmű ez a konkrét jobbágyfelszabadítás-törvény dolog mint 1848.áprilisi novum, mert a fentebb Armegeddon Gedeon által citált

korábbi Habsburg (a Kalapos) 1785.augusztus 22-i rendeleteiben ) már fölszabadította tán a jobbágyokat. És ez a rendelete azok közt megmaradt amelyeket halálos ágyán sem vont vissza.

Nemérvényes nemérvényes nohiszen!! DE ha van ennek a Kalaposnak a Jobbágyokra nézve kedvezőként fölhozott rendelete (Van. AGedeonunk idézete szerint), akkor mégis azt jelzed te Akitlosz emitt fent, hogy annak tulajdonképp örvendenél (ha az érvényes lenne eb ura fakó kifogásaid ellenére)

A történelmi tényadatközléseidben emitt bizony igazad van, elismerendő!

De én azért írtam ArmaGedeon nevét, mert arra gondoltam hogy tán egyéb fórumterületen (is) folytatsz vele is régebbről ilyen töri témájú szóváltást, tehát engem nem zavar hogy fönt éppen kgyulának riposztolsz.


Töri tényadat kiegészítésként:

"A jobbágyok választó és válaszható polgárként 1848-ban kerültek be a Szent Korona tagjai közé."

1514. a Petőfi által is versébe citált Dózsa féle felkelés után kerültek ki a "tagságból" (gyalázaatosan szigorú módon) amikor Dobzse Ulászló idején, tehát még nem a bebetonozódott Habsburg korszakban megfogalmazódott a Tripartitum - Hármaskönyv!

Igen de tuti hogy más motivációk vezérlik a 444-et (illetve Hassanz-t) ebben :-)

Ez a fajta (tipusu) a "freemasonry" témában rövidkén mutatkozó , naivitással vegyes tudatlanságod (plusz a deklarációd)

teljesen irreleváns zoknika.

Mire számítanál ehelyt mostan?
Hogy vki (bárki) bevezet téged ittmost az önmagában Drábik által is többezer oldalnyi és többtucat órában videoelöadásokban beszélgetéseken részleteiben fejtegetett megfejetegetett freemasonry témába??

Mondjál csak annyit hogy hülyeség , zoknika, hiszen fogékonyságod sincsen arra hogy belemerülj a tanulmányozásába.

Tisztelettel köszönöm a válaszodat.

Látok logikai konzisztenciát a gondolatmenetedben,
de az idősikjaid még összemosódnak előttem , és egy szóhasználatodra ki is térnék :

"A mi vakolóinknak az volt a feladata, hogy országukat gyengítsék, a szomszédok vakolói a rovásunkra igyekeztek birodalmat építeni."

Ezt inkább úgy látnám be ha azt mondanád Gedeon, hogy
Habsburg Birodalmat gyengíteni illetve kisebb-közepes nemzetállamocskáikat építgetni:

Monddcsak jobban írom-é így, vagy nem efelé pontosítanád amit írtál?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés