„Az Isten velünk vagyon!” Löw Lipót pápai rabbi beszéde a '48-as honvédseregben

2016. március 15. 15:24

Löw Lipót pápai rabbi
Mandiner
Lehetetlen, hogy a magyar örömdagasztó kebellel ne érezze, miként magára, az európai népcsalád legfiatalabb tagjára vagyon bízva, hogy a világosságot a sötétség ellen, a miveltséget a durvaság ellen védelmezze, előharcosa legyen a civilisátiónak a keleten.

 

kokarda.jpg

Az Isten velünk vagyon!

Tábori beszéd,
tartatott Selyén, 1848. július hóban


Előima.

Örökkévaló, mindenható Isten! Te vagy az uraknak ura, s a királyoknak királya. Hozzád hasonló senki sincsen, s mindenkinek térdre kell borulnia végtelen hatalmad előtt.
Te bölcs vagy a határozásban s nagy a kivitelben. Te uralkodol az égen, a földön, az egész világon. Te megszabtad minden országnak határait; te változtatod az időket és az órákat.
Istenünk és urunk! nálad vagyon a bölcsesség, a mindenhatóság, az örök dicsőség. Te alkotád a világosságot a sötétségből; te vezeted a sugárzó napot a homályos éj kebeléből; te szólítod a csendet és rendet a szenvedélyes lázadásnak veszélyteljes zivatarából.
Örök igazságu Isten! Te égi trónodról letekintesz mindenekre, kik a földön laknak, sziveiket vizsgálván, tetteiket igazságod szerint majd jutalommal, majd büntetéssel fizetvén, a jogot s az erényt oltalmazván, a roszat s a gonoszságot kárhoztatván.
Kegyelmes Isten! Te segítsz mindenkinek, ki országodnak, az igazság és a szeretet országának alapítására lelkiisméretesen munkálódik a földön. Légy közel hozzánk segedelmeddel. Áldj meg bennünket, istenünk és urunk, igéretedhez képest, hogy mindenhol, hol nevedet említendjük, jösz hozzánk áldásoddal1. Szent neved legyen dicsérve öröktől fogva mind örökké, Amen.


Tisztelve szeretett nemzetőrök!
Drága hallgatóim!

Fenséges templomban, a természetnek tágas templomában gyültünk egybe, hogy forró ájtatosságunk áldozatát gyujtsuk sziveinkben, hogy égre bocsássuk imáink tömjénét. Buzgó gerjedelmeink szentté teszik a helyet, melyen állunk, s lelkünk fenekében hangzanak vissza Jesajás szavai:
Igy szól az Isten: az ég az én trónom, és a föld lábamnak zsámolya; hol volna a ház, melyet nekem építenétek, hol volna lakhelyem? Hiszen e mindenséget kezem alkotta, mind a mi van általam létesült; de én a szerényre tekintek, a türelmes lelküre, ki szavamat pontossággal teljesíti.
Igenis, tisztelt hallgatóim, fenséges és nagyszerü a templom, melyben állunk; de fenséges és nagyszerü az idő is, melyben élünk. Évek merültek az enyészet éjébe, századok folytak le az örök idő tengerében, s egész lefolyásuk alatt alig volt korunkhoz hasonló kor. Milyen váratlan események tanui vagyunk hat hónap óta! Milyen meglepő változások fejlődének ki szemeink láttára! Milyen csodálatos ujitások fulánkai ébresztették fel a népeket tétlen álmaikból! Korunkat szemlélvén ujra mondaná Joël proféta:
Halljátok ezt, oh korosak, s figyeljetek a föld minden lakosai! Történt-e ilyesmi napjaitokban, vagy atyátok napjaiban? Beszéljetek felöle fiaitoknak, fiaitok beszéljenek az ő fiaiknak, s ezek a jövő nemzedéknek.
És a jövő nemzedékek bámulva hallgatnak majd arra, mit korunk tusái- és csodatetteiről hallani fognak. Igaz igyan, tisztelt hallgatóim, hogy az emberek nyugalma, kényelve s élvezete fájdalmasan felháboríttatnak a roppant mozgalom trombitájának rettentő harsogására; és az önzés, a gyávaság, az anyagiasság kétségbeesnek. De lelkes hazafiak az emberi méltóságot, a polgári szabadságot, a nemzeti önállóságot nagyobbra becsülik a nyugalomnál, a kényelemnél, az élvezetnél. Elvük: a hazának szava az Istennek szava; és e szó hangzatára min­den pillanatban talpon vannak honfiui lelkesedéssel, tettre kész fellángo­lással.
És oly lelkesedésre ti is fellobbanátok, nagyrabecsült nemzetőrök. Valamint Isten a tűz közepéből meghívta Mózest, úgy hivott meg titeket a haza emésztő lángok közepéből, és ti forró szeretettel készen valátok a haza felszólításának követésére, készek arra, hogy kedveseitek karjai közől elszakadjatok. A férj elvált feleségétől, az atya gyermekeitől, az iparos műhelyétől, a földmívelő aratásától. Egy szívvel s egy lélekkel mondátok: Mi nem ingadozunk, mint a nád, hanem határozottan készek vagyunk minden áldozatra, hogy drága hazánk épségét védjük, kivívott szabadságunkat oltalmazzuk, szeretett gyermekeink jövő boldogságának biztos alapot nyujtsunk. Kötelességünk érzelmében készen vagyunk mindenre; mert
Romlott szív és romlott elme,
Kit hazája hő szerelme
Szép tettekre nem hevít.

Ily nyilatkozat értelmében cselekvétek ti, derék hazafiak, és cselekvényetek példás és dicséretre méltó. Azonban nem lehet tagadunk, hogy a legtüzesb lelkesedés s a leghivebb önmegtagadás sem vezetnek az óhajtott célhoz, mig az ügy, melyért küzdünk, az Isten áldásától megfosztva vagyon, mig az Isten segedelmét nélkülöznie kell.
Csak az Isten által diadalmaskodhatunk, csak ő tiporhatja el ellenségeinket.
És ezt szem előtt tartván, tudnátok-e valamit, tisztelt hazámfiai, mi lelkünk felbátoritására fontosabb volna azon meggyőződésnél, hogy az ügy, melynek kivitelére nemzetőri szolgálatunk szentelve vagyon a mindenható Isten védelme alatt áll, s hogy az Istennek áldása háramlik rá? Tudnátok-e valamit, mi oly örvendítőleg hatna szíveinkre, mint az öntudat, hogy az Isten velünk vagyon, s kimeríthetlen kegyelme kiséri lépteinket?
Arról pedig maga az ur Isten biztosít minket; figyeljünk komoly ájtatosságal szent igéjének hirdetésére.

Alapige

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük; mert az Örökkévaló Istened, – ő maga elmegy veled, nem hágy el tégedet és el nem marad tőled.
Móz V. k. 31, 6.

Ezen szavak által felbuzdította Mózes az izraelitákat, hogy szent és igazságos ügyök ótalmára bátran és csüggedetlenül lépjenek fel, bátran és csüggedetlenül harcoljanak. Ne féljetek, úgymond, ne féljetek senkitől és semmitől; mert ügyetek igazságos, és ennek sikeritéséről a szent s igazságos Isten gondot visel. Az Isten nem hágy el benneteket, nem marad el tőletek.
Igy szólott Mózes, és szavai kortársait felbuzdították, felbátorították. Ámde ezen szavak titeket is felbuzdíthatnak, derék nemzetőrök, titeket is felbátorít­hatnak; mert a mi ügyünk is Isten és ember előtt szent és igazságos, s igy teljes bizodalommal remélhetjük, hogy az Isten nem hágy el minket, nem marad el tőlünk. Ügyünk szentségéről pedig egy pillanatig sem kételkedhetünk, ha meggondoljuk, miként mi

I. Nem akarjuk pártolni az igazságtalanságot, hanem védni akarjuk a jogot.
II. Nem akarjuk támogatni az önkényt, hanem gyámlítani akarjuk a törvényes szabadságot.
III. Nem akarjuk táplálni a durvaságot, hanem előmozdítani akarjuk a míveltséget.
IV. Nem akarjuk ótalmazni a pártütést, hanem megszilárdítani akarjuk felséges királyunk trónját.

Engedjétek meg, hogy e négy pontot röviden megvilágosítsam.

I.

Mi nem akarjuk pártolni az igazságtalanságot, hanem akarjuk, hogy a jog sértetlenül fentartassék, s mindenki által tiszteltessék.
Tisztelt hallgatóim! A magyar nemzetnek egy főkivánata vagyon, melyből egyéb kivánatai természetesen és szükségképen következnek. E főkivánat abban áll, hogy e haza, melyet az Isten legszebb jótéteményeivel áldott meg, teljes épségében a magyarnak szabad és alkotmányos hazája maradjon mind örökké. S ki merné kétségbe vonni ezen kivánat tökéletes és megcáfolhatlan igazságát?
Ezer évvel ezelőtt fegyveres erővel és saját vérével szerezte meg a magyar e hazát, melyen kivül nincs számára hely; s ezer év lefolyása után szellemi erejével vivta ki a magyar e hazának átalakulását, e hazának ujjászületését. És a mindenható Isten, ki az országok határait megállapítja, kijelölte e hazát, hogy rajt a magyar nemzet virágozzék, s a magyar név dicsőittessék.
Pedig az Istennek határozata örökké áll, végzései tartanak nemzedékről nemzedékre.
S ennélfogva a „ne bántsd a magyart!” az isteni gondviselésnek törvénye.
De igazságszeretetéhez képest soha sem jutott eszébe a magyarnak, hogy nem-magyar honfitársait elnyomni vagy bántani akarná. A magyar nemzetiség törvényes elsőbbsége mellett minden nép előtt nyilik a tér, hogy házi körében s irodalmában népiségét fejleszthesse. Alaptalanok tehát az ámítók rágalmai, hogy a magyar nemzetnek szándéka volna, valamely népnek nyelvét, szokását, vallását megsemmisíteni vagy megsérteni.
Isten mentsen meg! nem méltatlansságok elkövetésére fogtatok fegyvert, tisztelt nemzetőrök, hanem az alkotmányos jog fentartásaért szálltatok a síkra. Mint békés polgárok nem szeretitek a háborút, hanem a békét, melynek szárnyai alatt felvirágzik a földmivelés, az ipar, a kereskedelem, a házi boldogság. De minden békeszeretet mellett nem vonakodtatok a harctól, hogy a jog, az emberi tár­saságnak alapja, fentartassék, s hogy az igazság, az állam talpköve, biztosíttassék.
Boldog emberek! kiknek az Isten hivatásul adta, hogy a jognak, mely az övé, támaszai lehessenek. Legyetek tehát erösek és bátrak! Ne féljetek s ne rettegjetek! mert az Isten veletek vagyon, Ő nem hágy el benneteket, s nem marad el tőletek. Erre annál nagyobb bizodalommal számolhatunk, ha megfontoljuk, miként.

II.

Mi nem akarjuk támogatni a kényuralmat, hanem gyámolitani akarjuk a törvényes szabadságot.
A szabadság, tisztelt hallgatóim, nem abban nyilatkozik, hogy mindenki tehesse azt, a mi neki tetszik. Korántsem! Midőn az emberek csak tetszésük és szeszélyük sugalmát követik, akkor zabolátlankodnak: a népszabadság pedig nem zabolátlanságban, hanem abban áll, hogy
1. a nép nem az önkény, nem a zsarnokság, hanem kizárólag a törvény iránt tartozik tisztelettel és engedelmességgel; s hogy
2. a törvény a nép képivselői által hozatik, s a felség jóváhagyása által szentesíttetik.
Ennélfogva világos, hogy a törvényesség élesztő lelke a szabadságnak; és ennek veszedelmesebb ellensége nincsen a törvénytelenségnél, jöjjön az bár alulról vagy felülről. Azonban tudjátok, tisztelt hallgatóim, hogy a szabadságnak mindenütt s mindenkor nyilvános és titkos ellenségei valának, kik épen törvény­telen kicsapongások segedelmével fel akarták dulni a törvényes szabadság templomait; s igy általánossá lett a tapasztalás, hogy a szabadság fentartása sokkal nehezebb, mint annak kivívása.
Természetesen! A kivívás gyakran eredménye egy pillanatnyi felhevü­lésnek, mig a fentartásra bölcs intézkedés, tartós erőltetés, ernyedetlen béketűrés s az is kivántatik, hogy a szabad nemzet erővel birjon, minél fogva szabadságának szentségét senki büntetlenül meg ne sérthesse. Az erőtlen nemzet szabad nemzet nem maradhat soha. Azok tehát, kik a nemzeti erőt gyengíteni, vagy ezen erőt idegenek parancsa alá helyeztetni akarják, a szabadság életfájának elhervasztására munkálódnak.
A szabadság az erővel elválhatlanúl jár; a szabadság erőre támaszkodik. Emeljétek fel tehát fejeteket, derék férfiak, méltóságtok öntudatában, mert ti is alkotó része vagytok a nemzeti őrség nagyszerű testületének, melyben a törvényes szabadság legszilárdabb biztositékát találja. Örüljetek s adjatok hálát az Istennek! mert nem az önkény támogatására, hanem a szabadság gyámolítására jelenétek meg a rohanó Drávának partján. Legyetek tehát erösek és bátrak! ne féljetek s ne rettegjetek! Mert veletek vagyon az Isten. Ő nem hágy el benneteket s nem marad el töletek. Ezen kilátáson annál jobban gyönyör­ködnek szemeink, ha el nem felejtjük, miként.

III.

Mi nem akarjuk táplálni a durvaságot és miveletlenséget, hanem kivánjuk, hogy a nép minden osztályai, a tudatlanság karjai közül kibontakozva, a miveltség és felvilágosodás áldásaiban részesüljenek.
Tudjuk, tisztelt hallgatóim, hogy a hajdankorban a miveltség s a polgárosodás keletről nyugot felé haladt. Ázsiából Európába vándoroltak a tudományok s a művészetek. A görögök a rómaiak tanitói valának.
De változnak az idők, és az időkkel változnak a nemzetek állapotai is. Egyik nemzet felemelkedik, a másik elaljasodik. Egyik birodalom ujult diszben felépül; a másik, mint valamely megroskadt bolthajtás, leszakadoz.
Ázsiában, hol a prótéták isteni bölcseséget tanítottak, hol fejedelmek csodálatos munkákat alakitottak, – századok óta babona, tudatlanság, durvaság s eltompultság uralkodnak; mig az európai mivelődés, a hajdani iránnyal ellenkezőleg, nyugatról kelet felé halad ugy, hogy földrészünk mivelési viszonyait szemlélvén, el kell mondanunk Jesejással: Imitt már felvirradt a nap, amott még megvan az éjjel! Mert mig Európának keleti népei sötétségben hevernek és zsarnokoskodás alatt elfajulnak, a nyugotibb népek az előmentel zászlóját, a haladás fáklyáját követik. A magyar nemzeté pedig a dicsőség, minélfogva mint egy Cherub villámló karddal őrt állott s most is őrt áll, hogy az európai mivelődés paradicsomát a barbarok dühös berohanása ellen megótalmazza.
Ez, tisztelt hallgatóim, a magyarnak fenséges, világtörténeti, isteni hivatása, melynek dicséretesen megfelelt az elmult századokban a délkeleti barbarok ellen, s melynek, ha az Isten is ugy akarja, az éjszakkeleti barbarok ellen is dicséretesen megfelelend. S lehetetlen, hogy a magyar örömdagasztó kebellel ne érezze, miként magára, az európai népcsalád legfiatalabb tagjára vagyon bízva, hogy a világosságot a sötétség ellen, a miveltséget a durvaság ellen, a polgári boldogságot a rabszolgai nyomorultság ellen védelmezze, a való és a szép, a jó és a dicsőnek oltalmáért álljon a gáton, és szövétnektartója, előharcosa legyen a civilisátiónak a keleten. Örüljetek tehát, derék nemzetőrök, hogy az Isten titeket választott az emberiség legszentebb érdekeinek óltalmára. Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek, mert veletek vagyon az Isten. Ő nem hágy el titeket s nem marad el töletek.
Igenis, irgalmas Isten! minden aggodalom nélkül nézhetünk segedelmed elébe tiszta öntudatunkban, mert

IV.

Mi nem akarjuk ótallmazni a pártütést, hanem megszilárdítani akarjuk felséges királyunk trónját.
Tisztelt hallgatóim! Midőn Ezékiás király, tiszta vallásosságához képest, a bálványozás oltárait lerontotta: az assyriai király követe, Juda népét Ezekiás ellen elkeseríteni akarván, azzal vádolta a királyt, hogy az élő Isten oltárait rontá le.
Ámde szinte ugy cselekednek azok, kik a kivívott magyar szabadság hőseit a király elleni hűtlenséggel vádolják, ámbár világos mint a nap, hogy a lelkes férfiak atyáskodó királyunkhoz való ragaszkodásunkat nem gyengíteni, hanem megszilárdítani akrák, midőn a bálványozást, mely áltanácsnokai által gyakoroltatott, végtére megsemmisítették. Mert minél jobban megtestesülnek azon eszmék, melyeken ujabb törvényeink alapulnak, annál erősb, annál rendületlenebb alapon fog állani a királyi szék; annál bizonyosabban fog beteljesülni királyunkon Jesajás szava:
És megerösítve leszen a királyi szék szeretet által, s a király ülend rajta a jogot szeretvén s az igazságot elömozdítván.
Beteljesülendenek királyunkon a zsoltárnak szavai:
A királynak dicsősége marad mindörökké, neve sugárzik mint a nap. Általa megáldatnak a népek, a nemzetek dicsérik őt.
Örüljetek tehát, derék nemzetőrök, örüljetek s adjatok hálát a Minden­ható­nak, ki a jog, a szabadság, a míveltség s a királyi felség védelmére kiszólított titeket családaitok által az Ő szent neve dicsőittessék és szentesíttessék.
Legyetek erösek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek! mert veletek vagyon az Isten, Ő nem hagy el titeket, s nem marad el tőletek.
Drága hazafiak! Legyetek fiúi bizalommal mennyei atyánk iránt. Ő vezeti a népeket a tusák viharos tengerén át, hogy a béke partjait elérhessék. Isteni hatalma el fog hamvasztani mindent, a mi a kényuralom romjaiból fenmaradt, s a népszabadság fenségesb, tisztultabb fénykörrel fog ragyogni a föld kerekségen.
Amen.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Brüsszelnek címezte:
"Tudjuk, tisztelt hallgatóim, hogy a hajdankorban a miveltség s a polgárosodás keletről nyugot felé haladt. Ázsiából Európába vándoroltak a tudományok s a művészetek. A görögök a rómaiak tanitói valának."

Egy nagyszerű ember és nagy tudós volt, akárcsak a fiai. Köztük az egyik Löw Emmánuel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés