„Eljutottam odáig, hogy éljen Horthy Miklós!”

2016. február 15. 15:56

Turbucz Dávid
Magyar Nemzet
Más plakáton már egyértelműen szerepel Horthy „árulása”. „Zsidógyarapító” kormányzóként aposztrofálták, aki Károlyi Mihályhoz hasonlóan együttműködött a bolsevikokkal. Interjú.

Hogyan viszonyultak a zsidóság reprezentánsai a Horthy-kultuszhoz?

A nagyobb évfordulókon – akár a többi történelmi egyház – központi istentiszteletet tartottak, lapjaikban cikkek, méltatások jelentek meg az államfőről. Az első zsidótörvény elfogadása után a fővárosi és a Pest megyei hitközségek nevében Stern Samu segítséget kért a kormányzótól az antiszemitizmus terjedése ellen. Horthy személyét, hiába volt korábban a numerus clausus, 1938-tól kezdve pedig a zsidótörvények, nem kapcsolták össze a jogfosztással, legalábbis a nyilvánosság előtt. Horthy hetvenhatodik születésnapján, 1944 nyarán, a deportálások közepette Budapesten hálaadó istentiszteletet tartottak a tiszteletére. Több oka is lehetett annak, hogy nyilvános megszólalásaikban nem kötötték össze az államfőt a diszkriminatív intézkedésekkel. Az egyik a kormányzósértési perek intézménye lehetett. A kultusszal történő esetleges azonosulás is felmerülhet. A kultuszépítés azonban őszintétlenül is megvalósulhatott. Utalni kell arra is, hogy a Horthy-képbe csak igen korlátozottan épültek be antiszemita kijelentések. Egy kultusz akkor hatékony, ha minél általánosabb üzenetek, szimbólumok alkotják, így eltérő világnézetű, vallású emberek is azonosulhatnak vele.

1944. október 16-án megszűnik Horthy államfői hatalma, s vele jó időre a kultuszépítés is…

A nyilasoknak rövid uralmuk alatt nem volt idejük a Szálasi-kultusz teljes felépítésére, ahogyan a Horthy-tisztelet lebontására, egy új, kidolgozott Horthy-kép megfogalmazására sem. A nyilas propaganda ellentmondásosan foglalkozott a volt államfő szerepével. Megjelent az utcán olyan plakát, amely árulásként értékelte ugyan a kiugrási kísérletet, ám nem tette Horthyt közvetlenül felelőssé. Más plakáton már egyértelműen szerepel Horthy »árulása«. »Zsidógyarapító« kormányzóként aposztrofálták, aki Károlyi Mihályhoz hasonlóan együttműködött a bolsevikokkal. Döntő változást a háború utáni helyzet hozott. Eltérő módon ugyan, de minden politikai irányzat negatívan értékelte a szerepét: a legvehemensebben a kommunisták támadták, a párt vicclapjában, a Ludas Matyiban még patás ördögként is ábrázolták. Viszonylag hamar megszületett, majd a negyvenes évek végére hegemón pozícióba került az a Horthy-kép, amely a kormányzót »fasiszta«, »véreskezű diktátorként« mutatta be. Ekkor vált alapvetővé a felfogás, hogy a Horthy-rendszer a kezdetektől »fasizmus« volt, s 1919-ből egyenesen következik 1944, így a fehérterrorból a deportálás. Sajátos, leegyszerűsített dialektikával tekintettek a történelemre, amely a »fasizmus« és az »antifasizmus« harca: 1919-ben a Tanácsköztársaság bukásával győzött a »fasizmus«, amelyet 1945-ben a szovjet hadsereg vert le. Az 1956-os eseményeket is hasonlóan értékelte a kádári propaganda.

Úgy tűnik, a jelenben is hasonló végletességgel tekintünk Horthy alakjára. Vannak, akik felélesztik a kultuszát, mások pedig a „patás ördögöt” látják benne…

A Horthy Miklóssal kapcsolatos mai közéleti viták gyakorlatilag XX. századi gyökerűek, a szóhasználat, az érvek jelentős része az elmúlt évtizedekben kialakult Horthy-képekre vezethető vissza. Nem függetlenek azonban a mai politikai, gazdasági helyzettől, tehát aktualizált formában használják őket. Évek óta látható törekvés a radikális jobboldal részéről a Horthy-kultusz megerősítésére. A kritikátlan értékeléssel szemben áll – elsősorban a baloldalhoz köthetően – az egyoldalúan negatív értékelés, amelyből hiányzik az empátia. Árnyalt Horthy-képre csak korlátozottan van társadalmi igény. Horthy Miklós akkor tudja majd elfoglalni a magyar történelemben az őt megillető helyet, ha személyéhez a szükséges kritikával és empátiával viszonyulunk. Tekintettel kell lenni az érdemeire, eredményeire, ahogyan a mulasztásaira és hibáira is.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 62 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Visszaállítani azt a politikai rendszert nem lehet, de bizonyos tekintetben stabilitását nem lehet lebecsülni. Klebelsberg Kuno és munkáját folytató Hóman Bálint kétszer kilenc éve még most is jelent valamit közoktatásunkban.

"Az első zsidótörvény elfogadása után a fővárosi és a Pest megyei hitközségek nevében Stern Samu segítséget kért a kormányzótól az antiszemitizmus terjedése ellen. Horthy személyét, hiába volt korábban a numerus clausus, 1938-tól kezdve pedig a zsidótörvények, nem kapcsolták össze a jogfosztással, legalábbis a nyilvánosság előtt. Horthy hetvenhatodik születésnapján, 1944 nyarán, a deportálások közepette Budapesten hálaadó istentiszteletet tartottak a tiszteletére."
Mi következik ebből?
Nem más:
HA MA DÖNTENÉNEK, BIZONY
STERN SAMUÉK SZOBROT ÁLLÍTANÁNAK HORTHY MIKLÓSNAK.
De ma nem Stern Samuék döntenek, hanem
Ronald Lauderek, és Mose Kantorok.
És a magyarországi zsidóság egyetlen esetben nem mond nekik ellent.
Ez viszont elkeserítő és ami ennél veszélyesebb:
VESZÉLYES. NEMCSAK A NEMZSIDÓKRA.

Szerintem 44 március 19.-én kb. azt kellett volna mondani amit Nagy Imre 1956 nov. 4.-én.

Egy komoly probléma azért akad Horthyval:
Nem biztosította a 2. m. hadsereg ellátmányát-fegyverzetét megfelelő mértékben.
Ugyanis meg lehet halni a háborúban: de szétfagyni-megfagyni, lőszer nélkül mozgó céltáblává válni, és így lelövetni magad, ezt nem lehet megmagyarázni!
Ebben hibázott, ebben valamilyen szinten, bűnös is volt.

Igen.
A döntő, Sztálingrád pl. Vlagyivosztok kikötőjéből indult.
Ide érkeztek az amerikaiak szállítmányai:
és amikor elérték a megfelelő szintet, 10 ezer teherautó indult a Volgán túl, lefelé, Sztálingrádhoz éjszakai menetben, teljes elsötétítéssel.
A semmiből termett rengeteg hadianyag, katona sokkhatásként érte Paulust, Sztálingádban.
Ám a főnöke megtiltotta a menekülést.
Inkább odadobott több százezer embert, hadianyagot, az értelmetlenség oltárán.
Hitler irracionalitását csakis egyetlen módon lehet megérteni:
preparált, folyamatosan hipnotizált és orvosa által tudatmódosítókkal teletömött ember volt.

Nem, én nem jutottam el odáig, hogy "Éljen Horthy Miklós!", amire még visszatérek, hogy miért.
Viszont egyre nehezebben fogadom el, hogy még mindig olyan szempontok játszanak szerepet bárki-, vagy bármi megítélésénél, hogy - pl. jelen esetben - a vizsgálat alá vett személy tettei miként viszonyíthatók a zsidókhoz. És csakis ez legyen az elsődleges.
Szerintem egy magyar politikus II. világháborús szerepének megítélésében végre odáig kell tudni eljutni, hogy az a magyarság szempontjából mire vezettek.
A zsidók itt elő szokták adni, hogy ők is a magyarság részét képezték, miként ma is. Dicséretes álláspont, jó lenne, ha igaz lenne.
De, nem kell messze menni, csak figyelemmel kell kísérni Heisler András megnyilvánulásait, nem kell elfelejteni Landeszmann György - később kitántorgott főzsidó - gúnyolódását a bő gatyáról és a fütyülős barackról, tilos elfelejteni Kertész Ákos szavait, stb.
Igen, tudom, mert találkoztam olyan zsidókkal, akik a magyarsághoz tartozásukat komolyan gondolják, de amíg a vezetőik nem, addig ez az egész, csak szemfényvesztés.

Horthy személyére visszatérve és a II.világháborúban követett magatartására, azt gondolom, hogy a németeknél elért országgyarapítását messze lenullázza, hogy nem tudott a vesztésre álló háború során, időben a németek ellen fordulni. Még akkor sem, amikor ez a bénultság szinte már a gyengeelméjűség határát súrolta.
És miért nem tudta ezt megtenni? Mert a szovjetek elleni ellenszenve nem engedte!!
Ez bizony hiányosság, mégpedig egy első számú állami vezető részéről gyalázatos hiányosság volt, amely Trianont további időkre betonozta be.
A nyilasok idióta hatalommániája Horthy esetében nem hozható fel. Horthy nem hitt a náci csodafegyverben, miként a nyilasok, ami alatt - a történelmi hűség kedvéért meg kell mondani, - nem a kommunisták által hazudott és lesajnált V2-t kell érteni, hanem az atombombát, amihez Hitler a végső reményét fűzte.
Ha viszont Horthy elfogadja a kiugrási próbálkozásra adott nyugati javaslatot, hogy forduljon a Szovjetúnióhoz, - amely, tudni kell, kezdetben még - Magyarországnak visszaígérte Erdélyt egy logikus és kedvező lépés esetére.
Ezt nem tette meg időben Horthy, mégpedig kicsinyes érzelmi gátlásosság miatt.
Ezért nem tudom a nagyok közé emelni.

Ha 1937-ben 100-nak vesszük az egy főre jutó GDP-t Magyarországon, akkor Spanyolországban 79 volt, Portugáliában 78 és Görögországban 77.

Ha ugyanezt megnézzük 1989-ben, akkor a magyarországi 100 mellett Spanyolország 384-re nőtt, Portugália 166-ra és Görögország 194-re.
Forrás: Baják László – Somogyi Gyula: A szocialista gazdálkodás fekete könyve, az elvesztegetett évtizedek, Budapest Business Klub, 2002, 8.old.

Ezt tette velünk a kommunista erőszakgazdálkodás. Sziesztázó országok is kenterbe vertek bennünket. Tehát pont ami Horthy után következett, azt nem lehet "gyarapítás"-nak hívni.

Én jól lennék, ha hagynák, a közel-keletinek mondott übermenschek.
Ezt írtam:10 ezer teherautó indult a Volgán túl, lefelé, Sztálingrádhoz...
Vlagyivosztokból történt a kirakodás, amit aztán csoportosítottak az összevonások helyszínén. Innen indultak el, különben utána lehet nézni...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában