A kitörés alulnézetből

2016. február 11. 14:57

Ungváry Krisztián
Index

A kitörés a második világháború hadtörténetének legszörnyűbb fejezetei közé tartozik. Szavakkal le nem írható az a borzalom, amit az érintettek néhány nap alatt átéltek.

„A budapesti német–magyar csapatok kitörési kísérlete a második világháború egyik legvéresebb katonai akciója volt. Kevesebb mint öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyanennyien estek fogságba, míg az átjutás legfeljebb 700 főnek sikerülhetett. Összehasonlításul: az 1944-es normandiai partraszállás során a szövetségesek számára legvéresebb veszteségek az Omaha-partszakaszon keletkeztek, de a halott, sebesült és eltűnt katonák száma itt sem haladta meg az ötezer főt. Ehhez képest az Omaha-partszakasz az amerikai kollektív emlékezetkultúra integráns része, míg a kitörés eseményei egyáltalán nem szerepelnek a német köztudatban, és sokáig Magyarországon sem kaptak különösebb figyelmet.

A kitörés halottait sokáig csak titokban lehetett gyászolni. Szomorú jelenség, hogy a légüressé vált politikai térben sajátos szervezetek ezeknek az áldozatoknak a sorsát is egyre inkább instrumentalizálják. (...)

Pontos adatokat lehetetlen megállapítani, de abból indulhatunk ki, hogy az összesen mintegy harmincezer német és néhány ezer magyar kitörőből csak kb. 1,5 százalék érte el a saját vonalakat. Szovjet jelentések szerint Budapest határa és a külső bekerítési gyűrű között mintegy 20 000 német katonát »semmisítettek meg«. Ehhez képest jelenleg összesen 634 személy csontjait sikerült megtalálni (az esetek ötven százalékában úgy, hogy az érintett nem volt azonosítható). Legfeljebb százas nagyságrendet is elérhet azoknak a száma, akiknek a csontjait náci relikviákat kereső sírrablók dobálták szét. Többségük tehát még most is ismeretlen helyen porlad, anélkül hogy rokonaik tudnának arról, hogy szeretteikkel mi is történt valójában.

A kitörés tehát a második világháború hadtörténetének legszörnyűbb fejezetei közé tartozik. Szavakkal le nem írható az a borzalom, amit az érintettek néhány nap alatt átéltek. Fontos és szükséges, hogy emlékezzünk erre az eseményre, amelynek során értelmetlenül hajtottak vágóhídra több ezer embert. Okkal feltételezhető, hogy a budai hegyekben még ma is rengeteg feltáratlan tömegsír található. A kitörés többtucatnyi résztvevőjével készítettem már interjút – egyikük sem arról áradozott, hogy Európát kívánta volna a budai hegyekben megvédeni. Az az emlékezetkultúra, amely ebből az eseményből hősies mítoszt kreál, valójában azok emlékét is arcul csapja, akikre emlékeztetni kíván.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://tortenelem.mandiner.hu/trackback/20277