A kitörés alulnézetből

2016. február 11. 14:57

Ungváry Krisztián
Index
A kitörés a második világháború hadtörténetének legszörnyűbb fejezetei közé tartozik. Szavakkal le nem írható az a borzalom, amit az érintettek néhány nap alatt átéltek.

„A budapesti német–magyar csapatok kitörési kísérlete a második világháború egyik legvéresebb katonai akciója volt. Kevesebb mint öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyanennyien estek fogságba, míg az átjutás legfeljebb 700 főnek sikerülhetett. Összehasonlításul: az 1944-es normandiai partraszállás során a szövetségesek számára legvéresebb veszteségek az Omaha-partszakaszon keletkeztek, de a halott, sebesült és eltűnt katonák száma itt sem haladta meg az ötezer főt. Ehhez képest az Omaha-partszakasz az amerikai kollektív emlékezetkultúra integráns része, míg a kitörés eseményei egyáltalán nem szerepelnek a német köztudatban, és sokáig Magyarországon sem kaptak különösebb figyelmet.

A kitörés halottait sokáig csak titokban lehetett gyászolni. Szomorú jelenség, hogy a légüressé vált politikai térben sajátos szervezetek ezeknek az áldozatoknak a sorsát is egyre inkább instrumentalizálják. (...)

Pontos adatokat lehetetlen megállapítani, de abból indulhatunk ki, hogy az összesen mintegy harmincezer német és néhány ezer magyar kitörőből csak kb. 1,5 százalék érte el a saját vonalakat. Szovjet jelentések szerint Budapest határa és a külső bekerítési gyűrű között mintegy 20 000 német katonát »semmisítettek meg«. Ehhez képest jelenleg összesen 634 személy csontjait sikerült megtalálni (az esetek ötven százalékában úgy, hogy az érintett nem volt azonosítható). Legfeljebb százas nagyságrendet is elérhet azoknak a száma, akiknek a csontjait náci relikviákat kereső sírrablók dobálták szét. Többségük tehát még most is ismeretlen helyen porlad, anélkül hogy rokonaik tudnának arról, hogy szeretteikkel mi is történt valójában.

A kitörés tehát a második világháború hadtörténetének legszörnyűbb fejezetei közé tartozik. Szavakkal le nem írható az a borzalom, amit az érintettek néhány nap alatt átéltek. Fontos és szükséges, hogy emlékezzünk erre az eseményre, amelynek során értelmetlenül hajtottak vágóhídra több ezer embert. Okkal feltételezhető, hogy a budai hegyekben még ma is rengeteg feltáratlan tömegsír található. A kitörés többtucatnyi résztvevőjével készítettem már interjút – egyikük sem arról áradozott, hogy Európát kívánta volna a budai hegyekben megvédeni. Az az emlékezetkultúra, amely ebből az eseményből hősies mítoszt kreál, valójában azok emlékét is arcul csapja, akikre emlékeztetni kíván.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 102 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt gondolom, hogy az Ungváry féle történész vonalnak ugyancsak felelőssége van abban, hogy jelenleg a kitöréskor meghalt magyar katonákért nincs állami gyászünnep.

Neked meg a kurva anyádat, a halottak nevében is.

Rohadt szemét!

Máig nem tudok tisztán látni:
Hitler őrült volt,
folyamatos hipnózis alatt állt (dr. Morell).
Egészséges elméjű ember az ő gondolkodásától fényévnyi távolságra áll, ugyanis.

Ezek az emberek magyar katonákként estek el a háborúban. Minden tisztelet megilleti őket.

Ugyanúgy, mint ahogy a háború többi áldozatát is.

Te, ha Auschwitz áldozatain gúnyolódnál így, börtönbe zárnának.

Szívesen jelentenének fel a halottak gyalázásáért.

Nagyjából hasonlóan történt a tarnopoli kitörés 1944. márciusában. Ott 4600 német katonából 55 érte el a saját vonalakat. A különbség az, hogy a szovjetek számára az teljesen váratlanul történt; de a budapesti kitörésre már számíthattak és talán hírszerzői jelentésre sem volt szükségük.
(http://balagan.info/breakout-f..)

Hogy kit védtünk? Természetesen magunkat:

A Szovjetunió, élén Leninnel nem is ismerte el Trianont. Ellenben az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá Magyarországgal, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelország keleti felét, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket. Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos agresszor.

És akkor még a világkommunizmus eröltetéséről nem is beszéltünk. Csak a hagyományos terjeszkedési mániáról.

Válaszok:
Box Hill | 2016. február 11. 18:18

Plusz egy két szó a világkommunizmus eröltetéséről:

1940-ben a harbini (Mandzsuria) japán főkonzulnak sikerült több üzenetet elfogni, amelyeket a szovjet külügyminiszter, Molotov küldött a Tokyo-i szovjet nagykövetnek. Ezek közül az egyikben Molotov megmagyarázta nagykövetének:
„Egyezségre léptünk a németekkel, mert háborúra van szükségünk Európában” a kapitalista országok között, hogy kinyíljék az ajtó az európai kontinens jövőbeni kommunistává tételéhez.

A vörösök más kontinensen is a háború kirobbantásában voltak érdekeltek, mert Molotov imígyen folytatta: „Bármiféle békekötés, amely véget vetne a háborúnak Kína és Japán között tönkretenné munkánkat, amit Ázsia elnyomott népei között folytatunk és … nem váltaná ki a Japán és Amerika közötti háborút, amire vágyunk.”
(Ebeling-Hornberger: The Failure of America’s Foreign Wars, 1996, 177.old.)

Gyerekkori barátom bátyja is a Várban volt katona.
Karácsonyra lejött a Várból, hogy a családjával lehessen a VIII. kerületben. Persze a család javasolta: öltözz át, elbújtatunk, nem lesz semmi baj.
Így válaszolt: "Nem lehet. A bajtársaimat nem hagyhatom ott. Visszamegyek."

Visszament és elesett. Máig sem tudnak róla semmit.

Véleményem: Ő egy igazi férfi, egy igazi katona volt. Legyen áldott az emléke.

No ezért tartom Hitlert nem beszámíthatónak.
Európa Erőd: Európát Budapesten kell megvédeni.
.. Pár hónappal később, a keleti frontot gyengíti, hogy az Ardennekben feltartóztassa a atlanti szövetségeseket, a ruszkik meg hadd jöjjenek, lényegében ellenállás nélkül...
Akkora ordító ellentmondás - de ez csak egy a sok tucat közül, Pl, Kurszknál, a tábornokai könyörgése ellenére a csata harmadik, döntő napján több száz páncélost von ki és vagonírozza be azokat nyugat felé stb.
Szóval: valami nagyon-nagyon nem ortodox az Adolffal kapcsolatban.
És akkor finoman fogalmaztam.
Szerintem: preparálták, hipnózissal és tudatmódosító szerek folyamatos adagolásával, orvosán Morellen kersztül.
Aki - no nézd már - a háború után nem sokkal meghalt...

A kitörés mindenképpen megérdemelne egy szép emlékoszlopot valahol, mindenféle tirádák nélkül, csak az ismert magyar egységek nevével és a katonák névsorával. Talán az utolsó kibeszéletlen tabuja ez a magyar történelemnek, nem maradhat így!

Magukat lőtték fejbe, és maguktól ugráltak a jeges vízbe az emberek. Ez már orvosi eset, mint tudjuk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés