Még most is túl sok minden az első világháború következménye

2016. január 23. 16:43

John Paul Newman
Újkor.hu
Nézzük meg a szíriai háborút: iszlamista csoportok, mint a Daesh, közvetlenül hivatkoznak a Sykes-Pikot egyezmény lebontására, mint az egyik elsődleges háborús céljukra. Interjú.

Az első világháború kitörésének 2014-ben volt a századik évfordulója. A nemzetközi konferenciákon elhangzott vitákat követve sokszor ma is virulens indulatokat tapasztalhatunk. Különösen igaz ez a Balkánnal kapcsolatban, amely szimbolikusan az első nagy világégés bölcsője. Ami a Monarchia utódállamainak mai napig egy nemzeti »sérelem«, az a szerbeknek valósággal ünnepnap. Amíg emitt Gavrilo Princip egy gátlástalan merénylő, másutt nemzeti hős és szabadságharcos. Ez csak a vesztesek és a győztesek eltérő perspektívája miatt van így?

Igen, ez igaz. Azok az eltérések, amelyeket a világháború kitörésével kapcsolatban tavaly tapasztalhattunk, mutatják, hogy az erről alkotott érvek és gondolatok egymástól nagyon különböznek. Én ezen igazából eléggé meglepődtem.

Azt gondolom, a Princip-vita túlzottan is meghatározott volt. Meg volt fertőzve a különböző politikai oldalak vitájától (leginkább szembetűnően a boszniai szerb vezetés által), és persze jól mutatja a jelenség a kölcsönös megértés hiányát is minden oldalon. A túlzottan leegyszerűsített »vagy-vagy« kérdés, amelyben Princip az egyik oldalon »szabadságharcosként«, a másikon pedig »terroristaként« jellemződik, a megértés hiányának tünete.

Az a gondolat figyelhető meg számos nyugati embernél, hogy botrány, hogy egy olyan embert, akinek az egyetlen vívmánya két ember meggyilkolása volt, nemzeti ikonnak lehet tekinteni. Ez érthető. De azt gondolom, hogy sok Szerbiában és Boszniában élő ember számára annak is van értelme, ha úgy vélik, hogy a régión kívüli emberek nem igazán értették Princip motivációit és az ő környezetét. Ő egy olyan régióból jött, ahol jelentős társadalmi és gazdasági problémák álltak fenn, amelyek részben öröklöttek voltak ugyan az Oszmán időszakból, de amikor a Habsburgok hatalomra kerültek Boszniában (lényegében az 1878-as okkupációval), szándékosan leálltak az olyan reformokkal és politikával, amelyekkel enyhíthették volna ezeket a problémákat. Mert nem akarták elidegeníteni maguktól a régió nagybirtokosait az elszegényedett parasztok kedvéért. Mindezekhez ráadásul az is hozzájárult, hogy a térség legtöbb lakosa számára a politikai és polgári felemelkedés elérhetetlen volt, ami mögött a frusztráció gyökereit érzékelhetjük a lakosság nagy részében. Princip is osztozott ebben a frusztráltságban, de ő, mint generációjából annyian, úgy idealizálta a forradalmi erőszakot és a merényletet, mint a politikai véleménynyilvánítás egyik legitim eszközét.

Ennek a kontextusnak a nagy része elveszett az abban való igyekezetben, hogy erkölcsi ítéletet hozzunk Princip és bűne felett. Ez azért sajnálatos, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük és megmagyarázhassuk az első világháborút, és a centenárium ideális lehetőségnek tűnt arra, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk, mi történt száz évvel ezelőtt. De meg voltam döbbenve, hogy milyen gyorsan, mennyien – köztük professzionális történészek is – a bíró parókáját felöltve igyekeztek igazolni Princip akcióját, vagy az erre adott választ.

Azt gondolom, hogy ha a szarajevói merénylethez és ennek körülményeihez liberális szempontból közelítünk, meg tudjuk ítélni nemcsak a gyilkosságokat, hanem azt a maradi, autoriter és kizsákmányoló módszert is, ahogy a Habsburgok uralkodtak az egyik legszegényebb területükön. De megkérdőjelezem a szerbiai és bosnyák politikusok motivációit, és más érdekelt csoportokét is, akik Principből hőst szeretnének faragni. Annyi méltó figura van a szerb történelemben: államférfiak, írók, történészek. Vajon mit mond az a mai demokráciának, hogy úgy döntöttek, egy merénylőnek emelnek inkább szobrot?

Mikor kerül szerinted ez a világháborús korszak a »helyére«? Egyáltalán látsz erre esélyt a közeljövőben?

Nos, amilyen messze én ellátok, addig nem látom ennek a jelét. Mai világunkban túlságosan is sok minden az első világháború és következményeinek az eredménye. Nézzük meg a szíriai háborút: iszlamista csoportok, mint a Daesh, közvetlenül hivatkoznak a Sykes-Pikot egyezmény lebontására, mint az egyik elsődleges háborús céljukra. Ezalatt Európában a legtöbb esetben azok a határok, amelyeket az első világháború végén alakítottak ki, még mindig érintetlenek. A kormányzati rendszer, amely ezeket létrehozta, és a nemzetállamok joga nincs igazán megkérdőjelezve, sőt: olyan nemzetközi szervezetek intézkedéseivel van biztosítva, mint az Európai Unió.

Azt gondolom, érdekes lesz látni, hogy reagálnak majd az emberek az októberi forradalom centenáriumára 2017-ben. Itt van egy olyan esemény példája, amely már elég rég lefutott. A forradalomnak van egy kezdete és egy vége. Vajon ez majd szenvtelen és tárgyilagos vitát fog generálni? Hamarosan látni fogjuk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Prinzip nemzettudatuk megtestesítője. A szarajevói merénylet (jún. 28.) az első rigómezei csata (1389.) évfordulóján történt, amikor az átállást színlelő Obilics leszúrta szultánt.

"A hasbara célja nem a másik fél meggyőzése érvekkel ellenérvekkel egy kulturált vita során, hanem a másik rossz színben való feltüntetése és hitelességétől való megfosztása a harmadik fél előtt."
Európát prostituálta és többszörösen megbecstelenítette, meggyalázta a Párizsinak, Trianoninak nevezett hasbarabéke.
Azóta folyamatosan veszít erejéből, mára a végelgyengülés, halált megelőző állapotba jutott.
De: még mindig nem elég a bűntudatkeltő hasbarának, amely identitását más népek démonizálásával szívja le magának.
Pedig megtehetné böcsülettel is.
Ám erre - nem részletezem, milyen okokból - képtelen.

"Különösen igaz ez a Balkánnal kapcsolatban, amely szimbolikusan az első nagy világégés bölcsője. "
Én meg úgy látom, hogy az első nagy világégés bölcsője a FED - az USA "nemzeti" bankjának létrehozása, mely no nézd már, hát nem magánkézben van?
A bölcső védernyője pedig a
"szigorúan titokban tartott Sykes-Picot egyezmény, amely felcsillantotta a cionista reményeket, hiszen Palesztina „nemzetközi” jellege megnövelte a zsidó nemzeti otthonnal kapcsoaltos javaslatok esélyeit. Sykes azt vallotta, hogy a cionista célok és a brit birodalmi érdekek teljesen egybeesnek, s az orosz külügyminisztériumban is támogatókat kívánt keresni.
Az 1917-ben megszületett Balfour-nyilatkozat meghozta a cionista mozgalomnak azt a nagyhatalmi támogatást, amelyért Herzl hiába kilincselt, a brit imperializmus felkarolta a zsidó nemzeti otthon gondolatát.
A Balfour-nyilatkozat első változatát a Cionista Szervezet megbízásából Lord Rotschild nyújtotta át 1917 júniusában a brit külügyminisztériumnak. Ez az első változat kilátásba helyezte az autonóm zsiód állam szinte azonnali megteremtését, a védnökséget ellátó hatalomnak csak a rendőri jogkör jutott volna. A nyilatkozat első változata nemlétezőnek tekinti a Palesztina lakosságának 87,5%-át alkotó arab lakosságot.
A Balfour-nyilatkozat első változata, 1917. július:

"Őfelsége kormánya, miután figyelembe vette a Cionista Szervezet céljait, elfogadta azt az elvet, hogy elismeri Palesztinát, mint a zsidó nép nemzeti otthonát, és a zsidó nép azon jogát, hogy felépítse nemzeti életét Palesztinában, a háború sikeres kimenetele után létesítendő védnökség alatt. Őfelsége kormánya ezen elv megvalósítása szempontjából lényegesnek tekinti, hogy a Palesztinában élő zsidók belső autonómiát kapjanak, megillesse a zsidókat a szabad bevándorlás, és létrejöjjön a Zsidó Nemzeti Kolonizációs Társaság az ország újratelepítése és fejlesztése érdekében. Őfelsége kormánya úgy véli, hogy a belső autonómia feltételeit és formáit, valamint a társaság alapokmányát a Cionista Szervezete képviselőivel együtt kell részletesen kidolgozni és meghatározni."
No hát: ezért kellett Prinzip, aki valakik hasznos idiótája volt csupán, mint oly sokan a történelem folyamán.
És ezért kellett elpusztulni Európa színe-virágának, hogy legyen végre egy nagy-nagy felfordulás a világban.
Akkor mindent tovább lehet forgatni.
Az, hogy ezt Európa tönkretételével, becsületének, identitásának megsemmisítésével vitték véghez, ez a tűzáldozat.
Ma is éget és eléget.

„Az osztrákok katonákat és hivatalnokokat zsúfoltak Boszniába, véget vetettek a banditizmusnak, építettek 200 elemi iskolát, mintegy 1,000 kilométer vasutat és 2,000 kilométer egyéb utat, valamint próbálták, de hiába, fejleszteni a mezőgazdaságot. … 1910-ben felállították a bosnyák parlamentet.”
(Niall Ferguson: The Pity of War, the Penguin Press, 1998, 146.old.)

Az angolban a tegezés általános.
Ezt jelzi az, ha a beszélgetők egymást a keresztnevükön szólítják.

Ha viszont titulussal, tehát Sir/Madam vagy Mr, Mrs, stb. akkor magázódó a tónus.

Amikor magyar társaságban például egy ausztrállal folytatott beszélgetést fordítunk, tegezéssel fordítjuk.

A gyerekeink magyarul mindenkit tegeznek, idegen öreg nénit is.

Jó vitát a tegeződés-magázódás hatalmas és sokismeretlenes egyenletének megoldásához...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés