Jó történelmi filmeket követelünk!

2016. január 15. 12:08

Pintér Bence
Mandiner
A magyar filmgyártás egyelőre még az új rendszerben sem árasztott el minket jó, átgondolt, tartalmas, és nagyszabású történelmi eseményeket feldolgozó filmekkel vagy sorozatokkal. Pedig szükség lenne rájuk. Sőt, követeljük őket!

egri_var.jpg

Az egri vár filmdíszletének maradványa a Pilisben

Oscarra jelölték a Saul fiát, és a Golden Globe-győzelemmel a háta mögött esélye is van Nemes Jeles László filmjének elnyerni a legrangosabb amerikai filmdíjat. Ritka pillanat egy-egy ilyen siker a magyar filmtörténelemben manapság, így úgy is örülök a sikernek, hogy nem láttam a filmet. Nincs ezzel mindenki így. Sokak szerint ez nem is igazán magyar film, mert a holokausztról szól, már megint: mintha a holokauszt nem lenne a magyarok történelmének része.

Mások azt vetik fel, hogy bezzeg egy Trianon-film nem ütné meg a nemzetközi filmvilág figyelmét. Ezt nem tudhatjuk, ugyanis ilyen film nem készült. És ez tényleg probléma ezt anélkül is ki lehet jelenteni, hogy azon fanyalognánk, hogy már megint egy holokausztfilm lett sikeres. A magyar filmgyártás egyelőre még az új rendszerben sem árasztott el minket jó, átgondolt, tartalmas, és nagyszabású történelmi eseményeket feldolgozó filmekkel vagy sorozatokkal.

Pedig szükség lenne rájuk. Sőt, követeljük őket!

Vegyük csak át: a rendszerváltás után ott volt a katasztrofális Honfoglalás, illetve a hasonlóan kellemetlen Sacra Corona; az egész jó Hídember; a Sorstalanság; a kevésbé jól sikerült Szabadság, szerelem; illetve a közelmúltban Fehér Béla szórakoztató regényéből készült Kossuthkifli. Sokat elmond, hogy a mai napig a legnépszerűbb (és legjobban sikerült) történelmi tárgyú popkulturális termékünk az István, a király, ami ugye nem is film/sorozat, hanem rockopera. Persze lehet, hogy kihagytam valamit: nem számolom például történelmi filmnek a Rokonok feldolgozását, és a rendszerváltás előtt is készült számos jobb-rosszabb irodalmi feldolgozás − amik azonban mára több szempontból is elavultak.

Persze ahhoz, hogy jó történelmi filmeket gyártsunk, talán szükség lenne valamiféle közös alapra, konszenzusos történelmi tudatra, ami Magyarország esetében erősen hiányzik. A Saul fiára adott reakciók alapján világos, hogy emberek egy adott csoportja a mai napig nem tudja elfogadni a holokauszt realitásait; mások pedig a Trianon-traumát nem érzik magukénak − de ugyanígy folyik a vita még származásunkról, Istvánról-Koppányról, 1848-49-ről, a kiegyezésről, Trianonról, Károlyiról, Horthyról, ‘56-ról, Kádárról és a rendszerváltásról.

Bibó István írt valahol egy tervéről (itt olvasható), amely alapján filmben dolgozta volna fel a Hunyadiak időszakát. Olyan koprodukciós megoldást javasolt, ami visszaadta volna a korszak mélyen közép-európai jellegét a nyelvkavalkáddal, ahol minden szereplő a saját nyelvén szólt volna, Hunyadi János pedig románjai körében román dalokkal mulatott volna. Bibó terve szerintem ma is izgalmas, mert izgalmas a korszak: sorozatként feldolgozva simán lehetne ez a régiónk válasza a Trónok harcára. Persze már látom a reakciókat a románul daloló vagy megszólaló Hunyadira, vagy azt a szitut, amikor leül a román, a szlovák meg a magyar történész, hogy összerakják a hátteret.

Izgalmas késő-középkorunk mellett rengeteg remek történetet, drámát rejt még középkori történelmünk; de eggyel továbblépve ott van az igazi aduász, a török kor a végvári harcokkal, a hatalmas török hadjáratokkal és a nagyszerű magyar hősökkel és antihősökkel. Persze itt nem lenne szabad elhallgatni, hogy például az ország felszabadítását nagyrészt nem mi, hanem az osztrákok és külföldi szövetségeseik harcolták ki: ingoványos terep. Mindenesetre a Szulejmán hatalmas török és hazai közönségsikere kapcsán láthattuk, hogy egy ostoba szappanopera is el tudja vinni a történelmet a háztartásokba.

Egy rendes film Istvánról és Koppányról; egy Franco Nero-mentes antológiasorozat Árpád-házi nagy királyainkról; koprodukciós film vagy sorozat a Hunyadiakról; Egy jó film Hadik Andrásról; egy minisorozat Martinovicsékról vagy az utolsó nemesi felkelésről; politikai drámasorozat a reformkorról; film vagy sorozat a forradalomról és a szabadságharcról; bármi a hallatlanul izgalmas, mégis minden szempontból alulreprezentált 1867-1914 közötti időszakról, mondjuk a Tisza-családot követve. Aztán háborús film/sorozat Isonzo- és Doberdo-témában; nagyjátékfilm Trianonról; egy őszinte életrajzi film Horthyról; Don-kanyar; egész estés mozi Budapest ostromáról; a szovjet megszállásról; a kommunista hatalomátvételről; egy rendes film vagy inkább minisorozat 1956-ról. Ez mind hiányzik. Ez mind kellene.

Vagy legalább néhány.

A kedvenc projektem persze az, amiről már korábban is írtam. Nagyon itt lenne az ideje, hogy mozgóképen állítsunk emléket az egyik legnagyobb magyar hősnek, Görgei Artúrnak, a szabadságharc tábornokának, akivel igazságtalanul bánt el a történelem. Ott van alapanyagnak Görgei emlékirata, Kossuth és Görgei kiadott levelezése, meg a szakajtónyi irodalom a korszakról. Egy ilyen film vagy inkább sorozat arra is alkalmat adna, hogy végre érdemeinek megfelelően értékeljük Kossuth Lajos munkásságát.Mítoszteremtés az egyik oldalról, mítoszrombolás a másikról.

Persze a történelmi film igazán költséges műfaj, ezért nem várható, hogy nagyon nagy lesz a felfutás a következő időszakban – főleg akkor, ha a jelenlegi kurzus véleményétől nagyon eltérő a koncepció. De bizakodásra adott okot, hogy az HBO a Terápiával és az Aranyélettel ugyan külföldi formátumot átvéve, de mégis velejéig magyar sorozatokat gyártott – Csehországban pedig ugyanez a csatorna sorozatot készített Jan Palachról, aki a szovjet megszállás ellen tiltakozva 1969-ben felgyújtotta magát.

Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is: miről, kiről, melyik történelmi korszakunkról rendelnének filmet vagy sorozatot?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 112 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amikor a Honfoglalás, vagy a Hídember című film készült, sokan fanyalogtak.
Arra lehet következtetni, hogy egy film elkészültének ideje nagyon nem mindegy, nem mindegy, hogy melyik kormány idején készül, függetlenül attól, hogy nem a kormány csinálja a filmet.

Bence korát tekintve még biztosan nem látta az "Egri csillagok"-at:-)))) érdemes megnézni.

Bruce Willis után szabadon: Fej vagy gyomor?

Válaszok:
Antigoné | 2016. január 15. 12:55

Negligálás.
Az kell neki, ócska provokátor.

Úgy ám! A török korról olyan fantasy-mentes pannon Trónok harcát lehetne forgatni, hogy csak pislognánk a drámai fordulatoktól, árulásoktól, kibékülésektől, civilizációs konfliktusoktól, jellemfejlődésektől és -hanyatlásoktól, meg persze szex, vér és erőszak minden mennyiségben.

Előbb tanuljunk meg újra filmeket készíteni, utána majd lehet azon vitatkozni, hogy milyen témákat látnánk szívesen a vásznon.

Persze, lehet most is vitatkozni ezen, de mindenki tudja, hogy a jelenlegi állapotokat ismerve a végeredmény úgyis szar lesz, legyen akármilyen téma is feldolgozva.:)

De ha már ez a téma akkor, én a doni katasztrófáról szeretnék filmet látni, de azzal is beérném, ha látnék végre egy jó magyar thrillert vagy horrort.:D

amiről én
Anjouk-sorozat olyan szulejmános stílusban, megoldható lenne
zrnyí ilona és munkács-film.
aztán mátyásról is lehetne sorozat
ahogy az Árpádházikaról is-olyan mint amit ha jól emlékszem a Viasat Historyn adtak a plantenegenetekről.

Meddő történelmi merengések helyett szerintem inkább a jelenkor megértésén kellene munkálkodni - a filmművészetnek is.

Legyen róla dokumentumfilm, de hogy játékfilm egy ezer éves csatáról, amit valószínű hitelesen nem is lehetne ábrázolni a költségvetés szűkössége miatt, hülyeség.

Jó történelmi filmek kellenének, valóban.
Méghozzá olyan formában, hogy a nyers film próbavetítéseket kizárólag fiatalok, 16-20 évesek "zsürizhetnék".
Mert csak így lenne értelme.
Attól tartok azonban, hogy Nemes Jeles most feltett egy lécet.
Amit először - a magyar történelmi filmek előtt - sokan akarnak majd átugrani.
A Fischerek pl. miért ne tudnának filmet álmodni? Művészek.
Vagy Alföldi? Ő is tehetséges, és még nincs filmje...
Nem folytatom, de több tucatig simán elmehetünk.
És akkor még a betű-textura embereinek forgatókönyv-ötleteiről nem is beszéltem.
Szóval: nehéz ügy ez.
Annak különben nincs értelme, hogy 8-10 lovast - régi magyarnak álmodott ruhában - lovagoltassunk 70-80 percen keresztül a kamerák előtt, időnként bámuljanak a távolba és nagyokat sóhajtsanak.
Vagy ellenkezőleg: kurjongatva ropják a talpalávalót, bemutatva: milyen kemény gyerekek voltak a magyarok ősei...
Ha lesz film, csak a legmagasabb intellektuális színvonal lehet a mérce: mesterkéltség, mítoszteremtés, hőzöngés kizárva.
Az, hogy szervezett államként túléltünk sok-sok száz évet nem igényel + irracionalizmust.

Támogatnám, mert a magyarság európai megmaradásának igazi kulcseleme volt a győztes Pozsonyi Csata. Ahhoz azonban, hogy méltó módon elkészítsék a filmet nagyon sok pénz kellene, már azzal is kiegyeznék, hogy egy olyan pc-animációs filmet készítsenek róla, mint Mohácsról, amit aztán az iskolákban bemutatnának.

https://www.youtube.com/watch?v=3cbpPBKktcU

Bencének mondanám.

Az ilyen és más Counter-féle "szakmnai"
"álláspontok" miatt sem

kerülhetnek ki sőt egyáltalán, nem is készülhetnek "jó történelmi filmek".

(A pénz , az a legkevesebb!)

Kihagytad a kihagyhatatlan Kőszívű ember fiait és az Aranyember-t.
A Kőszívűnél volt egy nagy torzítás.
Bár a szabadságharc kimenetelét lényegében az orosz cár kikönyörgött beavatkozása alakította, viszont a film ezt a történelmileg legfontosabb tényt kihagyta. Persze, abban a korban nem is lehetett belevenni.

Én azt hiszem, hogy történelmi film készítésébe csak elegendő, sőt azon is túlmutató anyagi fedezet, kiváló technika, hiteles szakemberek és talán ami a legfontosabb, rátermett, alkalmas színészi gárda rendelkezésre állása esetén szabad kezdeni.
Azt hiszem, hogy ez az utóbbi a legkritikusabb.
Ezzel a színészi gárdával amit ismerek, elképzelhetetlennek látom az elmúlt évszázadok karaktereinek hiteles ábrázolását.
Főleg, a férfi színészek esetében látom így.
Ezek, még a húszas évek eleganciájára is képtelenek.
Nem tudnak egyenes derékkal, katonás tartással állni, mozogni. Hiányzik belőlük az a férfiasság, az a Charme (sárm), ami nélkül a múltunk filmes ábrázolása nem megy.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. január 16. 13:48

Meg is van!:)

https://www.youtube.com/watch?v=xnBFV5MgSS4

Túl nagy falat, vagy inkább túl gondolatgazdag a Tragédia egy filmnek...Goethe: Faustjának sem mert rendező -tudomásom szerint- nekikezdeni. A "Mad Max" korában nem lennének nyerők, hiszen nincsen minden percben egy akció....

Rengeteg javaslat vetődött fel, legtöbbjük valóban elmenne filmen is. A Tragédia viszont nem. Már elnézést azoktól, akik lelkesen ajánlják, de nem filmre való!
De, hogy ne maradjak ki a javaslattevők közül, volna nekem is egy javaslatom.
Gárdonyi Géza: "A láthatatlan ember."
Igazi, vászonra való sztori. Érdekes, cselekményes, könnyed is és kapcsolódik a magyarság - még a honfoglalás előtti - történetéhez.
Na, persze, nem ez lenne A Nagy történelmi filmalkotásunk, de, hogy sikeres lehetne, az biztos - egynek elmenne.

Tulajdonképpen, a borús, kudarcos, lehangoló történelmi témákat én kerülném. Trianon, Don kanyar, ezek ép nemzeti érzületű magyar ember számára nem vonzó témák játékfilmhez. Ezekből ma, csak dokumentumfilmet szabad készíteni.
Található éppen elég pozitív kicsengésű és a nemzeti önérzetet joggal ápoló téma, csak legyen hozzá tehetséges forgatókönyvíró.

"a férfiasság, az a Charme (sárm), ami nélkül a múltunk filmes ábrázolása nem megy."
Erről beszéltem.
Nem ezek a fő motivációs erők, soha, sehol a történelemben.
Hanem: van a feladat (probléma), amit meg kell oldani.
Mindig, minden korban ugyanaz a helyzet, csak mások a technika eszközei.
Egyszerűen csak el kell mesélni, ami történt.
Idealizálás, álromantika nélkül.
A történelmi személyiségek is ugyanolyan esendő emberek, mint bárki más.
A különbség annyi:
el merik vállalni a felelős döntést, mások, egy nép életéről.
Amiről sajnos, utólag itt-ott kiderül: felelőtlen döntés volt.

A honfoglalás korát felidézve meg lehetne rendezni a "Migránsok hét törzse" c. történelmi eposzt is :)))))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában