Szétverés vagy szétesés? – Variációk a Monarchia összeomlásának okaira

2016. január 13. 8:20

Csunderlik Péter
Hadszíntér és hátország
Hogyan veszthet el egy háborút egy ország, mikor egy-egy betöréstől eltekintve földjét nem taposták ellenséges katonák? Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának is megvan a maga kiterjedt, közel százéves múltra visszatekintő diskurzusa.

Az egyszerűség kedvéért baloldalinak nevezhető nagyelbeszélés alapvetően strukturális (a nemzetiségi kérdés megoldatlansága), és az azokra ráerősítő konjunkturális (a háború végére kimerültek a központi hatalmak) okokkal magyarázta Nagy-Magyarország »szétesését«, azt organikusnak tartva, mint amely bele volt kódolva a történetbe, így felmentve mindenekelőtt a »menthetetlent menteni próbáló« Károlyi-kormányt, melynek történetét a »remény nélküli küzdelem« toposza köré cselekményesítve beszélték el. Ezen (ön)képnek maga Károlyi Mihály volt az első számú propagátora azzal, hogy 1923-ban megjelentetett – első – memoárjának az Egy egész világ ellen címet adta. Ez az önfelmentés a Monarchiát 1918 őszéig vezető politikai elitet, kiváltképp Tisza Istvánt ért bírálatokkal társult. A történtek ezen értelmezése azonban szükségszerűen alulmaradt a húszas évek magyarországi összeomlás-diskurzusában, tekintve hogy a baloldali emigránsoknak az országból való elmenekülésükkel együtt a diszkurzív térbe lehetséges belépésük is korlátozott volt, tehát 1920 után a magyarországi közbeszédben a jobboldali nagyelbeszélés lett a domináns, mivel »aki uralja a jelent, az uralja a múltat is«. Ez a jobboldali nagyelbeszélés a szerves felbomlás helyett a züllesztést vagy egyenesen szétveretést hangsúlyozta, a »nemzetidegennek« minősített elemek bűnbakká tételével nemegyszer leképezve a németországi tőrdöfés-elméletet, hasonló antiszemita éllel. Az elkövetkezőben, jobbról balra haladva, négy különböző ideológiájú és stílusú szerző, Tormay Cécile, Szekfű Gyula, Jászi Oszkár és Böhm Vilmos eltérő formájú és tartalmú művének bemutatásával kívánom röviden illusztrálni a fenti állításokat. (…)

Mind a Szekfű Gyula, mind a Tormay Cécile által reprezentált értelmező séma igazságát elvitatta a Két forradalom tüzében (1923) című, meglehetősen adatolt memoárjában a szociáldemokrata hadügyminiszter, majd hadügyi népbiztos Böhm Vilmos. Míg Szekfűnél Tisza tartotta egyben az országot, Böhm Vilmos olvasatában a szervezett munkásság lehetett volna az egyetlen összetartó erő, képviselőit azonban nem engedték időben a hatalom közelébe. Böhm Vilmos elbeszélésében emblematikussá válik, hogy az említett galileista röplapozókat – Tormaynál a végsőkig küzdő magyar nemzet »hátba szúróit« – épp aznap ítélik el »antimilitarizmusért« 1918. szeptember 25-én, amikor a Monarchiával szövetséges Bulgária békét kért az antanttól. Ebben az ítéletben Böhm a hatalmához végsőkig ragaszkodó magyar uralkodó osztály elnyomó aktusát látta. Ezek után nem meglepő, hogy alapjaiban utasítja el a »tőrdöfés-elmélet« bármely variánsát: »A front aláaknázásáról szóló naiv mesét azok találták ki és azok terjesztik, akik tudják, hogy ők felelősek a megindításakor is kilátástalan háború következményeiért.« A háborút szerinte már a hadüzenetkor elvesztette a Monarchia: »az osztrák-magyar hadsereg a háború megindításának pillanatától kezdve, legfőbb vezetőinek, tábornokainak és tisztjeinek tudatlansága és műveletlensége miatt, a felszerelés hiányossága, az élelmezés gyatrasága, a szervezés hiánya, a készletek eltulajdonítása, gyakran elrablása miatt, az emberanyag lelkiismeretlen föláldozása és (amit elsősorban kellett volna említenünk:) a monarchia népeinek gyűlölete mellett az elkerülhetetlen vereség vészelmében forgott«. És ezért értelmezésében nem az volt a meglepő, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 őszén összeomlott, hanem az, hogy hadereje addig kitartott.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A háború vége előtt úgy fél évvel még jól álltunk (Németország és a Monarchia), Oroszország kiszállt, bár az USA belépett a háborúba.Az összeomlásnak több oka volt, szerintem a legfontosabb az, hogy a hátország gazdasági teljesítménye (ipar és mezőgazdaság) volt gyengébb, mint az ellenfeleknél és a nép nem bírta a nélkülözést, egyre inkább lázadozott. Nyilván az Antant új fegyverei (pl. tank) is közrejátszottak, de a fő ok a gyengébb gazdasági háttér volt.

Válaszok:
Senye Péter | 2016. január 13. 15:17

Ez is igaz, de én változatlanul írom a gazdasági hátteret is. Anglia és Franciaország nagy gyarmattartók voltak és rendelkeztek ezeknek a területeknek az erőforrásaival is. Nekünk egyáltalában nem, de a németeknek is alig voltak gyarmataink. Az USA is inkább gazdasági szempontból volt fontos, jól kiképzett hadserege akkoriban alig volt.

A központi hatalmak, mikor még nem nevezhették annak őket, elkövették azt a hibát, amihez hasonlót később Hitler is elkövetett. El sem tudták a német császár, az osztrák-magyar császárkirály és tanácsadóik képzelni, hogy a cári Oroszország és a republikánus Franciaország szövetségre lép. Úgy látszik, Hitlernek sem jutott eszébe, hogy a nyugati hatalmak minden anyagi segítséget megadva tartják fenn a már breszt litovszki békénél rosszabbat is vállalni kész Sztalin hatalmát. Mindkét esetben az elején ki lettek osztva a lapok.

Nem mentek neki az egész világnak, csak pechjükre úgy alakult.

1. Az amerikás magyarok elmondták: ott már a 10-es évek előtt a román, szlovák stb. kivándoroltak mutogatták a magyaroknak, hogy milyen lesz az új Európa. Trianon után: olyan lett.
2. A frontról hazafelé a budapesten pályaudvarokon átutazó katonákat provokátorok fogadták: "Ti a patkányok közt rohadtatok, odahaza meg a pap, a gróf fia hágják az asszonyaitokat.
3. Kun Béla és bandája biztosította, hogy Párizsban,a kritikus napokban NE LEGYEN MAGYARORSZÁGNAK KÉPVISELETE.
...Folytassam?
tessék: a Balfour-ígérvény alapozásához fel kellett forgatni az akkori Európát. Ami a határok újraosztását jelenti.
Felforgatták. Hogy a magyarok itták a levét az elsők között? Ebben, fentiek mellett az akkori vezető réteg ostoba, idióta "magatartása" is vastagon, talán első helyen, benne volt.

Válaszok:
Senye Péter | 2016. január 13. 16:24

"...bár az USA belépett a háborúba" - belépett, mert, nem is ok nélkül, Németországot tekintette fő riválisának, mint húsz-harminc évvel később is.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. január 13. 15:45

A dollárt magánkézbe ellopók léptették be az USA-t.
Azért, hogy saját céljukat - lásd: Herzl - megvalósíthassák.
Végül is, ezért kellett elpusztulnia Európa színe-virágának.
Többek között.
Az USA, a britek, franciák járulékos nyereségként megkapták Németország tönkretételét, jóvátételét.
Mi ebben is lúzerek voltunk.
Egy hasonló szituációban ma:
Orbánon kívül lenne egyetlen magyar politikus, politikai erő, aki ne ugyanazt a tragédiát hozná ránk, mit anno?
Égen-földön, senki!
Orbánt pedig 24 óra alatt véglegesen elhallgattatnák.
Magyarországot pedig véglegesen elkapartatnák.

Ami Magyarországnak a 'kritikus napokban' a 'béke'tárgyalásokon való részvételét illeti, amikor még a lényeghez is hozzá lehetett szólni, Károlyiék szalasztották el. Magyarországon nem voltak választások, mert hogy a megszállt területeken nem lehetett megtartani, ezért a Károlyi rendszert Párizsban nem tekintették legitimnek és képviseltetni sem hagyták.

Az USA polgárai nagyon nem akarták a háborút, európai ügynek tartották. A közhangulat akkor változott meg durván, amikor a japánok, valamiféle önteltségből vagy ostobaságból megtámadták Pearl Harbort. Ha ez nincs az USA még évekig kint marad, legfeljebb hadianyaggal támogatja Angliát.

"Ellentétben a felmorzsolási (attrition) elmélettel a győzelem nem csak az ellenség megölésével érhető el: ugyanolyan fontos az ellenséget rávenni az átállásra, a lázadásra vagy a megadásra.
Tehát a kulcsa a németek győzelmének az oroszok felett 1917-ben ebben van, nem a halott orosz katonák statisztikáiban. És ugyanez mondható el az osztrák-magyar és a német vereségekről 1918-ban."
(Niall Ferguson: The Pity of War, The Penguin Press, 1998, 339.old.)

:-D
Well, nem álapodunk. :-)

Nem Zokni miatt nem állapodnék meg ebben, hanem mert (potentát képviselőivel,társaival együtt is) tévedés amit e topikban (e kommentjével is) képvisel.

:-)

"Nem eroltettek igazan az angolok elleni frontot,"
Május 22-én a németek ostrom alá vették Calais-t, május 24-én pedig a német páncélosok már Dunkerque külterületén voltak. Ekkor Hitler - parancsnokai kifejezett ellenvetése ellenére - leállíttatta a Wehrmacht előrenyomulását, meghiúsítván ezzel a brit erők teljes megsemmisítését.

"képes olyan magyarázatot fűzni, mely nehezen cáfolható. "

Ezt mondtad Zokni, de ez az ami további mondatod kiindulásaként viszont igenis tekintendő fingnak, ha a tévedőket (Károlyi, Böhm) "lájkolod". Oh, bocs: Lepkefing.


Mert azt okoskodnia bárkinek, például egy Zokninak, hogy valami (bármi) nehezen (illetvehogy nehézkesen) cáfolható, az nem bölcsesség , az nem a megingathatatlan igazság megnyilatkozása (a szemben álló narrativa ellenében), de

(röviden szólva) legalábbis nem szövögethetsz olyan mondatot rákövetkezőleg, hogy a Károlyi féle, illetve a módosított, továbbfejlesztett Böhm féle magyarázatnál a tehát szavacskát használva nincsen jobb.




:Te mint Zokni egy lágy szellőként kőbevésni véled hogy
"Tehát a Károlyi féle, illetve a módosított, továbbfejlesztett (már amennyi itt szerepel belőle) Böhm féle magyarázatnál nincs jobb."


Tédedeséd itt az hogy a történettudomány mint olyan absztrakt nagyhalmaz eseménymagyarázó képességeinek
üres megemlítése után Károlyi illetve Böhm történelemmagyarázatát fentidézett módon győztesnek illetve nagybetűsen "A" jobbnak hozod ki .

Tévedsz ebben (is).

Lepkefing :-D

Az Angyalfoldy nick tartalmas (kihagyhatatlanul megemlítendő) tényfölvetését is ignorálod egy jellemzően üres kommenteddel, pedig számít (a végefelé (17.április) az új hadbalépö hadi-,gazdasági ereje a Nagy Háború végkifejletének képletében).

Ügyese(bbe)n hajlítgattad most a szavakat.

De mint látszik, valami törvényszerűségre (a történettudományosságban tévhited szerint egzakt , kőbevéshető törvényszerűségre) alapozol akármég a legyőzött(ek)re kimért (igazságtalanul nagy) büntetés vonatkozásában is. Mintha annak mértéke is , az 1919-20-es békék ( khmm.."Béke szerződések") kialakítása is igazságos és a történettudományi szükségszerűségeken alapozódó
faktum-fátum lenne.


(Azután Orbánozol is,de az már rég sztenderd zokniság)


Zárójelbe tehető Zoknis tévedéssel még kiegészíteném a fenti szavaimat:


"saját erőből már azelőtt sem lehetett megfékezni a szabadulni vágyó nemzeteket..."

Saját erőből igenis meg lehetett volna fékezni az O-M Birodalom szétbomlódását, például ha háborús fejleményként látunk egy háborús hadbalépést 1917 áprilisában (usa-ét), akkor az arra mutat te butuska gy logikaiképességü zokni, hogy sajáterőből még csak-csak sikerült volna fékezni a

"""szabadulni vágyó"" -nak aposztrofált alkotó nemzeteket.

Nem volt "Népek Börtöne" az a szétbontott(-szét"vert") Birodalom, és leírták már mások is hogy például a
Szarajevóban meggyilkolt Trónörökös IS az
O-M- Birodalom népeinek sokkal kedvezőbb politikai formációba való átmenet illetve átalakítás kiemelkedő Embere volt .

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés