Don-kanyar: minek mentünk oda?

2016. január 12. 16:52

Munkáspárt
munkaspart.hu
Ne keverjük a dolgokat! A Don-kanyarban mi voltunk az agresszor. Nem kellett volna oda menni.

„Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Az offenzíva felőrölte a mintegy 200 ezer főből álló 2. magyar hadsereget, amely történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el: a Don-kanyar így Muhival és Moháccsal együtt örök nemzeti trauma marad. – írja http://www.honvedelem.hu.

Ne keverjük a dolgokat!

1241-ben, a muhi csatában az agresszor tatárok ellen védtük a hazát. 1526-ban, a mohácsi csatában az agresszor török ellen. A Don-kanyarban mi voltunk az agresszor. Nem kellett volna oda menni, mint ahogyan most sem kellene háborús kalandokba belemászni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 127 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Irakban, Afganisztánbansincs semmi keresnivalónk. Észak-Koreában sincs, még neked sem.

Ti, kommunisták voltatok az agresszorok mindenhol. Ha tétlenül tűrtük volna Sztálin terjeszkedését, akkor rövid időn belül mi is megkaptuk volna a saját Katynunkat. Az egy sajnálatos tény, hogy nem sikerült megállítani őket, és 45 évet kellett várni, hogy a kommunisták eltűnjenek a süllyesztőben.

Válaszok:
kalotaszeg | 2016. január 12. 17:52

Mocskos kommunista szar emberek. Csak egy agyhalott gondolhatja azt, hogy a ruszkik amúgy megálltak volna a határnál, mert annyira jó arcok.

Mer' te tényleg úgy érzed gondolom, hogy Európa felosztásáról szóló terveket bárki komolyan gondolta, mi? Kb. mint ahogy a románok a katonai szövetséget Magyarországgal, aztán ahogy csettintettek a ruszkik, már támadtak is.

mi azt illeti, a Don kanyari magyarok inkább áldozatok mint hősök. Mégpedig saját kormányuk és hadseregük áldozatai.

Pontosan ilyenek miatt, mint te, szívunk nemzedékről nemzedékre.

A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.

Hát ezért mentünk a Don-kanyarba.

Halder vezérezredes a német szárazföldi haderő vezérkari főnöke 1941. június 19-én Budapesten közli Horthyval: mivel a Szovjetunió a legutóbbi időkben nagyon megerősítette a nyugati határait, Hitler nevében arra kéri a magyarokat, biztosítsák a kárpáti határaikat. Más kivánsága nincs.
Forrás: Gosztonyi péter: A magyar honvédség a második világháborúban, Európa, 1995, 35.old.)

Nem kéne revidiálnod a kommunista iskolák rabhallgatójaként beléderőszakolt hazugságokat?

Meggondoltad-e valaha, hogy amikor az angolok, a franciák, a japánok és az amerikaiak a bolsevista rendszert megpróbálták csírájában elfolytani az intervenciójukkal, milyen messze védték a határaikat?

Szóval mindenki hülye, csak te nem.

A szovjet szavahihetőség:
a szegény lengyeleket még Varsó kérdésében sem támogatták.

Vegyük a Varsói Felkelést, ami 1944 augusztus 1-én kezdődött és október 2-ig tartott.
A harcok során 220,000 lengyel halt meg, közöttük 20,000 fegyveres. A felkelés leverése a németek számára 8,000 halott és eltünt, valamint 9,000 sebesült volt.
A harcok során Varsó házainak 25%-a semmisült meg, de a németeknek még volt erejük a lengyel ellenállás megszűnte után a város további 35%-át lerombolni. Miközben a Vörös Hadsereg egy kőhajításnyira állt Varsótól.

Kassa párhuzama:

1941. június 25-én jelentette a szovjet Északi Front: A front és az alárendelt hadseregek légiereje 6 óra 20 perces kezdettel, bombázó formációk bevetésével, kivitelezte az ellenség légierejének megsemmisítését a repülőtereken. A bombázott repülőterek Finnország déli részén fekszenek.

A németek, akik három nappal korábban kezdték meg támadásukat, nem szerepelnek a jelentésben. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió, hadüzenet nélkül és megszegve az alig egy évvel korábban kötött békeszerződését Finnországgal, egy ki nem provokált agressziót hajtott végre szomszédja ellen.

(Forrás: Viktor Suvorov: The Chief Culprit, Stalin’s Grand design to Start World War II,, Naval Institute Press, 2008, 254.old.)

Beteg ez a társadalom, a gyűlölet emészti, uralja. Ezért nem tud még emlékezni sem.

Pedig ma emlékeznünk kell az urivi áttörés, majd az azt követő harcok áldozataira. A magyar katonákra, a magyarságukban, zsidóságukban megalázott munkaszolgálatos honfitársainkra.

A másik oldalon is ártatlan emberek estek el, őket is siratták az anyák, a feleségek, a testvérek, a családok, mint ahogyan történt ez a mi oldalunkon is.

Ez a véres történés, a háború kellene, hogy józanságra intse a ma politikusait, kardcsörtetőit, a hatalomvágytól eszüket vesztett irányítókat.

Számos személyiség fogalmazta már meg azt, hogy a harmadik világháború elkezdődött. Ezt kellene megakadályoznunk, egymás gyűlölete helyett ennek érdekében kellene összefognunk.

Mondjuk ehhez az agresszorsághoz hozzátartozik, hogy Sztálin is támadni akart, de Hitler megelőzte.
Ha mégis Sztálin lép először, akkor biztos, hogy Magyarország előbb lett volna orosz megszállás alatt.

A "sakktábla" ugyanaz volt, de mi léptünk előbb...

Kik elő nem másznak és mit nem mondnak!

A mögötte lévő Sztálin vonalat meg kiürítették, mert támadástra voltak felkészülve, nem védekezésre.

A „védekező” szovjet erők 1941. június 22-én és a „támadó” német erők:

Hadosztályok: 303 ellen 135
Személyzet: 5,373,000 ellen 3,750,000
Tank és rohamlöveg: 18,680 ellen 3,350
Löveg és aknavető: 91,400 ellen 7,000
Repülőgép: 15,599 ellen 2,000

Forrás: Steven D. Mercatante: Why Germany nearly Won (Amiért Németország majdnem nyert), Praeger, 2012, 64.old.

Népterror lesz a vége a saját népe ellen.
Pol Pot csak khmer-ből nyírt ki milliókat.
Mao a kínaiakból
Sztálin főleg a saját polgáraiból, stb.

"Nem kellett volna oda menni" - és ha nem mennek? A bolgárok nem mentek. De bemondta a londoni rádió: 'Budapest, öt perc múlva éjfél. Szófia már tudja mit jelent ez.'

Azért is léptünk be, hogy ez ne következhessen be:
A Szovjetunióbeli kommunisták áldozatai: 61,911,000 lélek. Forrás: R. J. Rummel: Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos politizálás, szovjet népírtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publishers, 1990. www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

Népi Kína: 73,237,000 áldozat. Forrás: R. J. Rummel: China’s Bloody Century, Genocide and Mass Murder since 1900 (Kína véres évszázada, népírtás és tömeggyilkosság 1900 óta), Transaction Publishers, 1991. Továbbá Rummel korrekciója, 2005-ben. Forrás: www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

A továbbiak forrása: Chris Banescu: The Communist Holocaust, www.orthodoxytoday.or./blog/

A koreai kommunisták áldozatai: 3,163,000 lélek.
A kambodzsai kommunisták áldozatai: 2,627,000 lélek.
Az afghanisztáni kommunisták áldozatai: 1,750,000 lélek.
A vietnámi kommunisták áldozatai: 1,670,000 lélek.
Az etióp kommunisták áldozatai: 1,343,610 lélek.
A jugoszláv kommunisták áldozatai: 1, 072,000 lélek.
A Mozambique-i kommunisták áldozatai: 700,000 lélek.
A román kommunisták áldozatai: 435,000 lélek.
A bolgár kommunisták áldozatai: 222,000 lélek.
Az angolai kommunisták áldozatai: 125,000 lélek.
További kilenc országban a kommunisták áldozatainak száma 100,000 vagy annál kevesebb.

A Szovjetunió, élén Leninnel nem is ismerte el Trianont. Ellenben az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá Magyarországgal, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelország keleti felét, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket. Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez mint például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos agressszor.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés