Dicsőség a doni hősöknek!

2016. január 12. 17:02

Mirkóczki Ádám
Jobbik
A mínusz 42 fokos hidegben egy magára hagyott, szétzilált, ám kötelességtudatos és bátor csapatot ért a Vörös Hadsereg rettenetes erejű offenzívája.

„1943. január 12-én indult meg a magyar hadtörténet legnagyobb tragédiáját jelentő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg Németország nyomására 1942 nyarán vonult az orosz frontra. Visszaszorították a szovjeteket, ám a német hadsereg Sztálingrád térségére összpontosított, így a Don vidékének védelmét teljes egészében a magyarokra hagyták. A honvédeknek ígéretük ellenére sem téli ruhát, sem megfelelő hadi felszerelést sem biztosítottak, valamint az utánpótlás sem érkezett meg. Nem hiába érezhették úgy, hogy valójában lemondtak róluk.

1943. január 12-e hajnalán, a mínusz 42 fokos hidegben egy magára hagyott, szétzilált, ám kötelességtudatos és bátor csapatot ért a Vörös Hadsereg rettenetes erejű offenzívája. Emberfeletti ellenállást tanúsítva még napokig tartották magukat, ám az ellenállhatatlan túlerőben lévő ellenség áttörte a frontot. Sokan próbáltak a térségből nyugatra menekülni, akik közül számolatlanul fagytak halálra, haltak éhen vagy estek a szinte biztos halált jelentő szovjet hadifogságba.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom kegyelettel emlékezik arra a több mint százezer magyar honvédre, akik a Don-kanyarban reménytelen ütközetben áldozták életüket a bolsevizmus elleni harcban. Nem feledkezhetünk meg mindazokról sem, akik élve hazatértek, ám a Szovjetunió elleni harc miatt nekik csak megvetés és üldöztetés jutott osztályrészül. Dicsőség és hála a hősöknek!”

(Közlemény.)

Összesen 61 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Egy agresszor ország szolgálatában, olyan helyen voltak, ahol semmilyen nemzeti érdeket nem szolgáltak."
A valóság ennek a fordítottja: ellenkezőleg, nagyon is komoly nemzeti érdekeket szolgáltak, a hátország intakt állapotát biztosították.
Hogy értsd: megakadályozták, egészen 44. március 19-ig, hogy magyar állampolgárokat a náci Németország elhurcoljon az ország területéről.
Ahogyan ezt többek között az angol külügy is jóváhagyólag helyeselte.
A gond az, hogy mindezért az ország a megmentettek mai utódaiktól többnyire gyalázkodást, lejáratást, rosszakaratot, gazdasági kifosztást kap.

A németek fegyverzetet és élelmezést ígértek.
A kiküldött báránybőr téli ruházat kiosztásáról a hadtáp "megfeledkezett", mert akkor az ő helyzetük - a frontvonal mögött 40 km-rel - is megváltozott volna.
Előre kellett volna menniük, egészen az árkokba.
A visszavonuláskor a katonák a mínusz 40 fokos éjszakában 40-50 km-ről is észlelték a felégetett hatalmas hadtápraktárak tüzének fényeit.

Áldozatok ők, a halálba kergetett, csaját hadseregük által az ellenség torkába vettet áldozatok, és nem hősök.

Kikérnék maguknak a Jobbik obszcén hősködését sírjaik felett.

Nektek csak a Don-kanyarokra telik. Ennyivel tudtok hozzájárulni a szebb magyar jövő építéséhez?!

Nemzetrontó csürhe!

Szadista állatok. Sztálini hangnem.

A Szovjetúnió elleni katonai agresszióba belekényszerített magyar katonák nem hősök voltak, hanem áldozatok (bár sokan közülük népirtásban is részt vettek). A halottakért, sérültekért, hadifoglyokért és az agresszió miatt bekövetkezett szovjet megszállásért a Horthy-rezsimé minden felelősség.

A Szovjetúnió elleni katonai agresszióba belekényszerített magyar katonák nem hősök voltak, hanem áldozatok (bár sokan közülük népirtásban is részt vettek). A halottakért, sérültekért, hadifoglyokért és az agresszió miatt bekövetkezett szovjet megszállásért a Horthy-rezsimé minden felelősség.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában