A fiatalok alig tudnak valamit a nagyapjuk életéről

2015. december 20. 15:49

Saád József
Összkép Magazin
A gondolkodásunkban elsikkad az erőszakos proletarizálás, a munkára és harcra kész tömeggé formálás társadalomkísérletének korszaka. Interjú.

Milyen hatása van a munkájuknak azokra a családokra, akikkel kapcsolatba kerülnek

Gyakran találkozunk azzal, hogy a fiatalok alig tudnak valamit a nagyapjuk életéről. A csongrádi homokhátságon kutattunk, és egy család történeteiben gyakran előjött egy — hívjuk így — Józsi nevű, problémás rokon. Levéltárban kutatva, a családtagokkal beszélgetve kiderült több részlet az életéről: háború, ügyek a politikai rendőrséggel és az ÁVH-val, majd összeesküvésbe keveredett-keverték. Ezt követte a kitelepítés a Hortobágyra, majd a teljes deklasszálódás, súlyos alkoholizmus, végül pedig öngyilkosság.

Józsiról mindenki úgy beszélt, mint aki a család gondjainak (az egész családot meghurcolták) a legfőbb oka — a fekete bárány — volt. De az emlékek felidézésének és az eddig nem ismert információknak hatására elkezdődött egy gondolkodási folyamat: rájöttek, hogy nem csak Józsi életéről nem tudtak eleget, hanem a saját sorsukat befolyásoló tényezőket — így a kort, amelyben éltek — sem értették igazán. A család intézménye — több proletarizálási hullámnak köszönhetően — jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben: már nem ugyanaz a bizalmi és szolidaritási háló, mint volt. Persze ez igaz a nyugati világban is, csak ott a háttérben a jólét és a modernizáció áll. Egy-egy ilyen történet szolgálhat a családi emlékezet kristályosodási pontjaként, segíthet a gyakran sorvadó emlékek felidézésében és gyarapításában, hozzájárulhat a családi identitás megerősítéséhez.

A magyar társadalomtudomány egésze szempontjából miért fontos ezzel a korszakkal foglalkozni?

A társadalom szerkezetéről és annak változásáról való gondolkodásunkat erősen uralja a 60-as, 70-es évek gondolkodási hagyománya. Ez érthető, hiszen ebben az időszakban alakult ki a magyar szociológia. A korszak gondolkodását meghatározta a konvergencia élménye: úgy tűnt, hogy a puha diktatórikus tervgazdaságok és az állami beavatkozással korrigált piacgazdaságok egyre inkább hasonulnak egymáshoz. A társadalmi szerkezetre, szerkezetváltozásra, mobilitásra vonatkozó szociológiai paradigmák és fogalmak alapvetően  ebben az időben alakultak ki. A társadalomkutatás végső soron azóta is ezt a fogalomkészletet variálja.

Ehhez képest a gondolkodásunkban elsikkad a második világháború utáni divergálódás másfél évtizede: az erőszakos proletarizálás, a munkára és harcra kész tömeggé formálás társadalomkísérletének korszaka. A kor örökségének megismerésével és hatásainak megértésével többet kéne foglalkoznunk. A „telepes” családok történetének generációk láncolatában való vizsgálatával — a családok lehetőségeinek, mobilitási történetének és tudattalan beidegződéseinek megismerésével — ezt a korszakot és hatásait érthetjük meg jobban.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy csecsen gyermek 16 ízig sorolja a felmenőit.
Mi valóban nem tudjuk, hogy hogy hívták a nagyszüleinket? Ezért divat a családfa kutatás.
A szocik kiölték belőlünk a tudást, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk,.....

radix index :-)))) sok mindent megtudhatsz a családodról:-)

Válaszok:
pollip | 2015. december 20. 16:09

Ez valódi okiratokra épül, nem mendemondára.

Mandi remek a téma, tovább lehetne boncolgatni.

Válaszok:
Antigoné | 2015. december 20. 17:29

Szerintem is megérne még egy misét.
Sok-sok ember nincs tudatában ő maga miért lett olyanná, amilyen.
A múlt nem eltagadható, csak ideiglenesen elfedhető.

Válaszok:
pollip | 2015. december 21. 6:57

Ha ennek a cikknek a hatására néhányan elkezdenek kutakodni, akkor már megérte.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés