Szulejmán türbéje

Felfedezhették I. Szulejmán síremlékét Szigetvár mellett

2015. december 11. 10:03
Egy teljes oszmán kori település mellett I. Szulejmán szultán síremlékének maradványait fedezhették fel magyar kutatók Szigetvár mellett – jelentették be a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA) Budapesti Programkoordinációs Irodájának szerdai sajtótájékoztatóján. A szultánt a törökök egyik legnagyobb hódítójaként tartják számon.

I. Szulejmán szultán síremlékének (türbéjének) maradványait fedezhették fel magyar tudósok Szigetvár mellett – jelentették be a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA) Budapesti Programkoordinációs Irodájának szerdai sajtótájékoztatóján. Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója kijelentette: minden valószínűség szerint I. Szulejmán szultán sírhelyét, az egykori mauzóleumot, valamint egy unikális oszmán kori települést sikerült megtalálniuk a szigetvár-turbéki szőlőhegyen. Ahhoz azonban, hogy teljes bizonyossággal ki lehessen jelenteni, hogy a türbét találták meg, fel kell tárni a többi épület maradványait is és tisztázni szükséges egymáshoz való viszonyukat – jegyezte meg a kutatócsoport vezetőjeként is dolgozó szakember.

Ali Uzay Peker, a Közel-keleti Műszaki Egyetem professzora kiemelte, hogy a legfontosabb egy oszmán kori település felfedezése; a türbe is ennek része. Az építészettörténész szerint a magyar kutatók nagyon komoly munkát tettek le az asztalra: ők a magyar és német nyelvű, a törökök pedig az oszmán forrásokat tekintették át. Egyértelmű, hogy a most feltárt maradványok egy szultáni építményhez tartoztak 16. századi oszmán díszítésekkel, de azt még nem lehet bizonyossággal megmondani, hogy melyik épület a türbe és melyik a dzsámi – hangsúlyozta Ali Uzay Peker.

I. Szulejmán, az Oszmán Birodalom legnagyobb hódítója

Sakir Fakili, a Török Köztársaság budapesti nagykövete hangsúlyozta: a közös erőből végzett kutatás a magyar-török történelem és kulturális örökség fontos időszakát tárja fel. Kiemelte: az 1520 és 1566 között uralkodott szultán türbéje utáni kutatás mellett először sikerült egy török alapítású magyarországi település maradványait feltárni. Mint emlékeztetett, 2016 I. Szulejmán és Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulója lesz, melyre számos megemlékezést terveznek. Ezek a programok a már egyébként is közel álló török és magyar népet még közelebb fogják hozni egymáshoz.

Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója I. Szulejmánról szólva felidézte: a szultánt az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb hódítójaként tartják számon: tizenhárom hadjáraton vezette katonáit; emellett államférfiként is jelentős szerepet játszott, megújította a jogrendszert, a vallási életet, az oktatást, konszolidálta a birodalom területén élő kisebbségek helyzetét. 1520-as trónra lépésekor a birodalom 1,5 millió négyzetkilométerre terjedt ki, 1566-ra pedig már 2,5 millió négyzetkilométerre nőtt. Szigetvár ostroma mást jelent a magyaroknak és a törököknek - hangsúlyozta Fodor Pál, hozzátéve: a közös emlékezet jegyében kezdtek komplex kutatásba I. Szulejmán türbéjének és a mellette állt kisvárosnak a felkutatásában, először a TIKA, ettől az évtől pedig a magyar állam finanszírozásában is. Fodor Pál hozzátette: számos történeti kérdés is megoldásra vár még, nem ismerni még pontosan az ostrom menetrendjét – a források ebben eltérnek –, és nem tudni egészen biztosan azt sem, melyik napon halt meg a szultán és milyen körülmények között temették el.

A geográfiai megközelítés volt a siker kulcsa

Pap Norbert az eddigi munkáról elmondta: az évek óta zajló kutatásokban a fordulatot az hozta, hogy a geográfiai megközelítést helyezték a középpontba. A 2014 őszén a turbéki szőlőhegyen kezdődött vizsgálatok alapját az jelentette, hogy a szigetvári Barátság parkban, valamint a turbéki Segítő Boldogasszony templomban végzett korábbi ásatások nem jártak sikerrel. A korábbi vizsgálatok nem helyeztek hangsúlyt a történeti forrásokban fellelhető földrajzi információkra és arra, hogy a táj képe megváltozott az elmúlt évszázadokban.

Tájrekonstrukciót végeztek 1566-ra és 1689-re, a város elpusztulásának idejére fókuszálva. Kiderült, hogy a táj sokkal vizesebb volt, mint ma. A levéltári kutatás valószínűsítette, hogy a szigetvári vártól 4-5 kilométerre északkeletre, egy dombtetőn kell keresni, ahol 450 évvel ezelőtt szőlő és gyümölcsös volt. Ott kutattak, ahol az 1970-es években lakossági bejelentésre már voltak ásatások, 1982-re azonban arra jutottak, hogy török őrtorony állhatott ott. Most viszont kimondhatták, hogy ott oszmán kori település volt nagy épületekkel – fejtette ki Pap Norbert. „Nyolc méterre a feltételezett türbétől egy nagyobb épület van, ahol egy dzsámi állhatott és a közelben egy dervis kolostor maradványai is találhatóak. Az épületegyüttest árok veszi körül” – mondta a kutató. Hangsúlyozta, hogy minden információ és jel egy irányba mutat, a megtalált épületegyüttes I. Szulejmán türbéjét foglalja magába, ide temethették a szultán belső szerveit.

Az ásatásokon több mint negyven ember dolgozik, a vezető régész Hancz Erika és különösen fontos szerepet játszott egy másik kutató, Kitanics Máté is. Pap Norbert szerint mintaszerű volt az együttműködés a török hatóságokkal, köszönetet mondott a TIKA támogatásáért. Pap Norbert felidézte, hogy 2010 végén Pécsett Hóvári János későbbi ankarai nagykövettel és Kolovics János szigetvári polgármesterrel elhatározták: a szigetvári vár 1566-os ostromával kapcsolatos tudást továbbfejlesztik, beruházásokat kezdeményeznek ennek érdekében. A következő években kutatási szerződés született a török féllel. Mahmut Cevik, a TIKA balkáni és kelet-európai osztályának vezetője közölte: 2010 óta végeznek a közös történelem szempontjából fontos kutatásokat. „A mostani projektet mindkét ország kormánya támogatta, a magyar és a török oldalon is megvolt a kellő érzékenység új dolgok értékelésére” – tette hozzá.

Összesen 50 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hóvári tanár urat, akinek elévülhetetlen érdemei vannak korábbi ankarai nagykövetként a magyar-török kapcsolatok felpörgetésében, és aki mindíg is a hazájához hű szakember volt a NER rendszere haza is zavarta Ankarából, pedig ők nevezték ki anno.

Jé, a képről azt hittem, hogy a fletó síremlékét fedeztem fel.
Aztán elolvasva Kardosdoktor hsz-ét, azt hittem, hogy neki történt baja. Józanság, doktor, józanság!

Egyetértek, bár ha akkor lett volna egy Mátyáshoz hasonlítható, erőskezű uralkodó, akkor jöhetett volna Szulejmán.

Szulejmán a keresztény Magyarország egyik legelszántabb ellensége volt. Magyarország teljes elfoglalása egész életében vesszőparipaként hajtotta. Magyarország volt számára az aranyalma, törökül a kizil elma, amelynek megszerzése a vágyott világuralomhoz volt nélkülözhetetlen számára. Ezért utolsó hadjáratát is már öregen és betegen a magyarok ellen vezette. De nem adatott meg neki, hogy lássa a rommá lőtt, maroknyi sereg által védett Szigetvár elestét. Meghalt mielőtt a Zrínyiék által hősiesen védett vár oszmán kézre került.

A meghódított magyar területeken mitegy háromszáz dzsámit és mecsetet építettek. Ezekben a mecsetekben a kalifák a pénteki imák alkalmával hirdették, hogy a meghódított területek az iszlám földje. Muszlim felfogás szerint azok a területek ahol egyszer elhangzott a pénteki ima nem kerülhetnek vissza a hitetlenek kezébe, legfeljebb csak átmeneti időre.

Ha nem Szulejmánnak hívják a szultánt, hanem Bajazidnak, az nagyjából mindegy. Az Oszmán Birodalom ebben az időszakban volt talán a legerősebb, és mind keleti, mind nyugati irányban terjeszkedett. Sajnos mi útban voltunk Bécs meghódítása felé, így elkerülhetetlenek voltak a végvári harcok. Viszonylagos szerencsénk az volt, hogy nem sikerült a Habsburgokat legyőzniük, így nem kerülhettünk annyira függő helyzetbe, mint Bulgária. Az ország középső részének elnéptelenedése azonban teljesen igaz.

Az biztos, hogy kegyetlen korszak volt, érdemes elolvasni Takáts Sándor: Bajvívó magyarok című könyvét. Látni kell azonban azt is, hogy ez nem volt hasonlítható a tatárjáráshoz. Nekik, a mongoloknak ugyanis csak a kincs és a legelő kellett, amíg a törököknek az adó, így nem volt érdekük a lakosság kiirtása és nem volt erőszakos térítés sem, bár a keresztényeket külön adó is terhelte a vallásukért.

Az oktalanul kegyetlen hódítók a mongolok voltak, akiknek csak a legelő és a kincsek kellettek és egész városok teljes népességét irtották ki. A törökök kegyetlensége inkább példastatuálás volt, pl. további lázadások megakadályozása vagy várak megadásának kikényszerítése. (Ezt Nagy Sándor is gyakran megtette.) A foglyokat általában, ha közrendűek voltak eladták rabszolgának (pénz), a gazdagokért pedig busás válságdíjat kértek (sok pénz). A fiúgyerekeket pedig gyakran elhurcolták és a birodalom legbátrabb katonáivá, janicsárokká nevelték. A kor dokumentumai egy rakás ilyen esetet írtak le.

Egy fenét, csak azt akartam leírni, hogy ha a mongolok maradnak itt vagy ennyi ideig, akkor alig maradtunk volna, így Erdély, a Felvidék és a nyugati részek valahogy átvészelték.

Ez igaz, de fiatalkorom kedvenc könyve volt Takáts Sándor: bajvívó magyarok című munkája, amelyik sokkal részletesebben, árnyaltabban mutatta be a kort, azaz előfordultak cselvetések, rajtaütések, de korrekt magatartás is volt mindkét oldalon.

Egyszerű, így az Oszmán Birodalom határvidékén voltunk, folyamatos végvári harcok között és a törökök nem voltak biztosak abban, hogy meg tudják tartani a területet. Ha Bécset is elfoglalják, akkor szinte az egész országot uralták volna és ennek megfelelően is viselkednek.

Nem érte meg a győzelmet, addigra már épp meghalt. A sors kedves fintora.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés