Beszéd a Vörös Hadsereg 1941. november 7-i szemléjén, Moszkvában

2015. december 7. 14:51

Joszif Visszarionovics Sztálin
SZTE Klebelsberg Könyvtár

Ha nem a német hírverők hivalkodó nyilatkozatai alapján, hanem Németország tényleges helyzete alapján ítélünk, nem nehéz megérteni, hogy a német fasiszta területrablók katasztrófa előtt állnak. Németországban most éhínség és nyomor honol.

„Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbizottak, munkások és munkásnők, kolhozparasztok és kolhozparasztnők, szellemi munkások, testvéreink az ellenség frontmögötti területén, akik ideiglenesen a német rablók igája alá kerültetek, partizánok és partizánnők, akik pusztítjátok a német területrablók mögöttes területét!

A Szovjetkormány és bolsevik pártunk nevében köszöntlek és üdvözöllek benneteket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24. évfordulója alkalmából.

Elvtársak! Súlyos körülmények között kell ma megünnepelnünk az Októberi Forradalom 24. évfordulóját. A német rablók hitszegő támadása és a ránkerőszakolt háború következtében veszély tornyosult hazánk fölé. Ideiglenesen elveszítettük számos területünket, az ellenség Leningrád és Moszkva kapuja előtt áll. Az ellenség arra számított, hogy hadseregünk mindjárt az első csapás után szétszóródik és országunk térdre kényszerül. De az ellenség kegyetlenül elszámította magát. Az ideiglenes balsikerek ellenére, hadseregünk és hajóhadunk végig az egész arcvonalon hősiesen visszaveri az ellenség támadásait és súlyos veszteségeket okoz neki, országunk pedig — egész országunk — egységes harci táborrá szerveződött, hogy hadseregünkkel és hajóhadunkkal vállvetve megsemmisítse a német területrablókat.

Volt idő, amikor országunk még súlyosabb helyzetben volt. Emlékezzünk 1918-ra, amikor az Októberi Forradalom első évfordulóját ünnepeltük. Akkor országunk háromnegyedrésze volt a külföldi intervenciósok kezében. Ukrajnát, a Kaukázust, Közép-Ázsiát, az Urált, Szibériát és a Távolkeletet ideiglenesen elvesztettük. Nem voltak szövetségeseink, nem volt Vörös Hadseregünk — akkor kezdtük csak szervezni —, nem volt elég kenyerünk, nem volt elég fegyverünk, nem volt elég felszerelésünk. Tizennégy állam szorongatta akkor országunkat. De mi nem csüggedtünk, nem vesztettük el bátorságunkat. A háború tüzében megszerveztük a Vörös Hadsereget és katonai táborrá változtattak országunkat. A nagy Lenin szelleme lelkesített akkor bennünket az intervenciósok elleni harcra. És mi történt? Szétvertük az intervenciósokat, visszaszereztük az elvesztett területeket és kivívtuk a győzelmet.

Országunk helyzete most sokkal kedvezőbb, mint 23 évvel ezelőtt. Országunk most ipar, élelmiszer és nyersanyag tekintetében gazdagabb, mint 23 évvel ezelőtt. Most vannak szövetségeseink, akik egységes arcvonalat alkotnak velünk a német területrablók ellen. Most a hitleri zsarnokság igája alá került valamennyi európai nép rokonszenvez velünk és támogat minket. Most nagyszerű hadseregünk és nagyszerű hajóhadunk van, amelyek testükkel védelmezik hazánk szabadságát és függetlenségét. Nincs komoly hiányunk sem élelmiszerben, sem fegyverben, sem felszerelésben. Egész országunk, országunk valamennyi népe támogatja hadseregünket, hajóhadunkat és segít nekik szétzúzni a német fasiszták rablóhordáit. Embertartalékaink kiapadhatatlanok. A nagy Lenin szelleme és győzedelmes zászlaja ma éppúgy lelkesít bennünket a Honvédő Háborúra, mint 23 évvel ezelőtt.

Lehet-e kételkedni abban, hogy le tudjuk győzni és le kell győznünk a német területrablókat?

Nem olyan erős az ellenség, mint ahogy azt egyes begyulladt tudákosok feltüntetik. Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Ki tagadhatja, hogy Vörös Hadseregünk nem egyszer pánikszerű futásba kergette a sokat magasztalt német seregeket? Ha nem a német hírverők hivalkodó nyilatkozatai alapján, hanem Németország tényleges helyzete alapján ítélünk, nem nehéz megérteni, hogy a német fasiszta területrablók katasztrófa előtt állnak. Németországban most éhínség és nyomor honol. Németország a háború négy hónapja alatt 4 és fél millió katonát veszített, Németország elvérzik, embertartalékai fogynak, a lázadás szelleme hatja át nemcsak a német területrablók igája alá került európai népeket, hanem magát a német népet is, amely nem látja a háború végét. A német területrablók utolsó erejüket feszítik meg. Kétségtelen, hogy Németország nem sokáig bírja az ilyen erőfeszítést. Még néhány hónap, még egy félév, esetleg egy rövidke év — és a hitleri Németországnak össze kell roppannia gaztetteinek súlya alatt.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbizottak, partizánok és partizánnők! Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramiabandáját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegzik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat. Nagy, felszabadító küldetés jutott osztályrészetekül. Legyetek hát méltók e küldetésre! A háború, amelyet ti viseltek, felszabadító, igazságos háború. Lelkesítsen benneteket ebben a háborúban nagy elődeink Alexandr Nyevszkij, Dimitrij Donszkoj, Kuzma Minyin, Dimitrij Pozsarszkij, Alexandr Szuvórov, Mihail Kutúzov bátor példaképe! Vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzedelmes zászlaja!

Fel, a német területrablók teljes megsemmisítésére!

Halál a német megszállókra !

Éljen dicső hazánk, hazánk szabadsága és függetlensége !

Lenin zászlaja alatt — előre a győzelemig!”

(Joszif Visszarionovics Sztálin beszéde a Vörös Hadsereg szemléjén 1941. november 7-én Moszkvában, a Vörös téren.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://tortenelem.mandiner.hu/trackback/18361