Horthy nagy tévedése, hogy nem állt ellen a német megszállásnak

„Vannak Horthynak a német megszállást követő lépéseire magyarázatok, felelősségét enyhítő körülmények. A legsúlyosabb hiba, amit 1944-ben elkövetett, a német megszállásra történő fölkészülés elmaradása volt. Horthy és kormánya gondosan mérlegelte, mi legyen a válasz Hitler klessheimi meghívására. Mind Kállay miniszterelnök, mind Ghyczy külügyminiszter számolt egy német katonai akció veszélyével. Voltak hírek a burgenlandi német csapat összevonásokról, de ezeket az államvezetés nem vette komolyan, ijesztegetésnek, blöffnek hitte. Jó volt a magyar hírszerzés, de annyira nem volt jó, hogy tudomást szerezzen a Marghareta-tervről.

Horthy maga helyett Szombathelyi vezérkari főnököt küldhette volna Hitlerhez, elvégre a megjelölt tárgyalási téma a magyar csapatok visszavonása volt a Kárpátokban jól kiépített védővonalakra. Ha a német támadás megtörténik és Horthy a helyén van, ismerve impulzív természetét, elképzelhető, hogy kiadta volna a parancsot az ellenállásra. Bármennyire is nehéz helyzetben volt a német hadvezetés, nem kétséges, hogy brutálisan megtorolt volna minden ellenállást, szövetségese »árulását«. Hiszen még a normandiai partraszállás utáni döntő hetekben is képes volt nagy erőket vetni be a hősies varsói felkelés elfojtására. Ezzel együtt,

ha Horthy 1944 márciusában egyértelműen szembefordult volna Hitlerrel, ez tiszta helyzetet teremtett volna, a deportálások végrehajtása valószínűleg nehezebb lett volna,

a bábkormány intézkedéseit többen szabotálták volna, és – talán – kevesebb lett volna a zsidó áldozatok száma. A katonai ellenállást a Wehrmacht néhány napon belül fölszámolta volna, de nem Szálasi nyilasai, hanem a Horthy-rendszer jobboldala alapított volna egy bábkormányt, Imrédy vezetésével, ahogy azt Hitler el is tervezte. Reális feltételezés, hogy ellenállás esetén Magyarországot a szövetségesek megszállt - és nem csatlós – országnak tekintették volna, miközben Szlovákia és Románia még Hitler megbízható szövetségeseként viselkedett. Ez befolyásolhatta volna a határkérdést is. De a jövőt senki sem látta, Horthynak és kíséretének Klessheimben pedig nem volt módja a gondos mérlegelésre, ha már előtte ezt elmulasztották.”