Szeretek az eszmebarikádokon harcolni!

„Hogy viseli a hirtelen jött népszerűséget? Szinte az egész világon ismerik a nevét, Magyarországon talán már az utcán is felismernék.

Nem hiszem, hordom a maszkot! Néhány hete elszakadt a jobb vállamban az egyik szalag, be kellett mennem a városmajori klinikára. Épp vakcinára vártak az emberek, pont Pfizerre, ott talán felismertek volna. (nevet) Nem véletlen, hogy a sajtónak is ritkán nyilatkozom, meg kell határoznom a prioritásaim, különben semmire sem jutna időm. Magyarországon is folyamatosan dolgozom, ugyanakkor ki kell használnom, hogy itthon vagyok. Meglátogattam a volt főnökömet Szegedről, Keszthelyi igazgató urat, aztán a középiskolai biológiatanáromat és találkoztam néhány régi baráttal is Kisújszálláson. Rengetegen keresnek, sajnos egész egyszerűen nincs időm mindenkivel foglalkozni, de próbálok segíteni. Bocsásson meg, de ilyenkor nem érdekel egy-egy újság megkeresése. Nem lényeges! Majd!

Ha meg egy újságíró mindenáron velem akar beszélgetni, akkor legalább tájékoztatni akarjon.

Decemberben megkerestek a Szabad Földtől, rá néhány napra a New York Times-tól. Egyikre volt csak időm, mondom akkor Szabad Föld, hadd tudják meg a magyar emberek, milyen az mRNS-vakcina, tájékoztassuk előbb őket. A Times-szal végül csak áprilisban foglalkoztam.

Azért sokan kíváncsiak lennének arra is, Ön milyen.

Milyen, milyen?! Semmi különleges… (nevet)

»A tudós, aki megmenti a világot a koronavírustól«, »A nő, aki megvéd minket« – ez csak két szalagcím az elmúlt hónapokból.

Nézze, ez bennem nem tudatosul. Hatvanhat éves vagyok, ilyenkor már nem száll az ember fejébe az ilyesmi. Az sem befolyásolt, amikor lehülyéztek, amikor azt mondták, nincs értelme a kutatásaimnak.”