Aki a politikai rendőrségnek nem tetszett, internálótáborba került

2020. február 20. 17:47

A fogvatartottak életével nem kellett elszámolnia a táborparancsnoknak.

2020. február 20. 17:47
Bank Barbara
Vasarnap.hu

„Az internálótáborok egyik leghírhedtebbje, Recsk egyfajta megsemmisítőtáborként üzemelt?

Nem, ezt nem lehet így kijelenteni, mert erre vonatkozóan konkrét dokumentumokkal nem rendelkezünk. A recski internáltak, visszaemlékezők használták a »megsemmisítőtábor« kifejezést Recskre. Tudjuk, hogy az emberélet nem számított, hiszen a fogvatartottaknak nem volt letéti jegyzékük, életükkel valóban nem kellett elszámolnia a táborparancsnoknak. Ugyanakkor harminckét konkrét haláleset ismerete mellett nem lehet kimondani azt, hogy a tábor megsemmisítőtáborként működött volna. Elbeszélések, visszaemlékezések számolnak be arról, hogy sokkal többen haltak meg regisztrálatlanul: éhezésben, betegségben, balesetben, illetve az őrök bántalmazása következtében. A táborban elhunytak száma máig ismeretlen. Ez is a kommunista diktatúra egyik »öröksége«. A recski internálótábor a mintát tekintve szovjet típusú, GULAG-szisztémára épülő kényszermunkatábor volt.

A recski fogvatartottak összetétele más volt, mint a többi internálótáborban?

Széles társadalmi rétegből kerültek Recskre az emberek. Többek között az olyan politikai alternatívát adó értelmiségi réteg volt ott, akik egy másmilyen, független Magyarországot képzeltek el 1945 után, nem olyat, mint ami Rákosi Mátyásékkal megvalósult. A második világháború alatti ellenállás tagjai, katonatisztek, fiatal egyetemisták, értelmiségiek, földművesek, vasutasok, valamint azok a szociáldemokraták, akik nem értettek egyet a Kommunista Párttal való egyesüléssel – ők is mind odakerültek.

Gyakran lehet arról hallani, hogy az egykori nyilasok kiszolgálták az új hatalmat. Kevesebbet hallani viszont arról, hogy nyilasok internálótáborba kerültek volna.

A nyilasvezetők többségét elítélték, és a legsúlyosabb büntetéseket kapták: börtön- és halálbüntetést. 1946-ban még biztosan voltak valóban nyilasgyanús vagy nyilasfegyveres pártszolgálatosok az internálótáborokban. Jelentős részüket a bírósági tárgyalások során felelősségre vonták, és el is ítélték. A későbbiekben az internáltak között kisebb volt a nyilasok arányszáma. A fogvatartottak között ugyanakkor voltak olyan újságírók, akik szélsőjobboldalinak nevezett lapokba írtak, őket is elítélték pár évre. Büntetésük letöltése után nem kerültek szabadlábra, hanem a politikai rendőrség internálta őket.

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a kutatóknak ebben a témakörben?

Az iratok hiánya, például a táborok működésének iratanyaga. Amikor valaki bekerült egy táborba, akkor róla iratanyag készült, legrosszabb esetben csupán a szabadulási dokumentum. A táborok működéséről, mechanizmusáról azonban nagyon-nagyon kevés irat maradt fent, miközben tudjuk, hogy napi és heti jelentéseket kellett tenni mind az őrségről, mind az internáltakról, valamint havi jelentéseket, összegzéseket kellett összeállítani a táborparancsnok számára. Kistarcsáról vannak jelentések 1951-ből, ’52-ből, valamint szórványos jelentések akadnak Recskről is. A többi táborról még hiányosabb képpel rendelkezünk, Sajóbábonyról, Bernátkútról még kevesebbet tudunk. A kutatóknak még sokáig ad feladatot, hogy a magyarországi internáló- és kényszermunkatáborokat szívós munkával, de jobban megismerhessék és másokkal megismertethessék.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2020. február 21. 08:07
Kérdezősködés valaki után az 1950-es évek elején: "-Rég nem láttam K. szakit. -Török követ lett." Tudható volt, hogy a magyarázat szavait fordított sorrendben kellett érteni.
Coccothraustes
2020. február 20. 22:32
A moslékellenzék elődei.
annamanna
2020. február 20. 18:53
"A kialakuló kommunista vezetésnek érthetően szinte rögtön az első számú céltáblájává válik (a lelkész) (...) Már 1945-46-47-ben nyolcszor kerül börtönbe, kilencszer pedig különféle internálótáborokba (...) egy alkalommal istentisztelet közben a gyülekezet szeme láttára elhurcolják a szószékről, hogy megfélemlítsék a gyülekezetet, a lakosságot. Jó egy óra múlva azonban mintegy másfél ezer ember ünneplőbe öltözve a börtön elé vonul, és addig énekelik a genfi zsoltárokat, míg ki nem adják a papjukat. (...) hat diplomával kapát, kaszát vesz a kezébe, s gyermekeivel együtt megkeresi a fejadagot, a mindennapi kenyeret, miközben változatlanul végzi lelkipásztori munkáját is. Ezután gyermekei üldözésével próbálják megtörni, sikertelenül. Az 1956-os forradalom idején a Városháza lépcsőjéről elmondott beszédének köszönhető, hogy nem volt megtorlás, nem folyt vér a városban. (...) Az ezt követő megtorlási időszakban a pufajkások hajszál híján halálra verik, majd több mint egy évig gyógyítják egy budapesti klinikán, amíg újra talpra áll. Családja szinte minden tagja más helyen vészeli át ezeket a hónapokat. (...) Amikor a rendszerváltás után felkeresték, hogy rehabilitálják, nem fogadta el. (...) Ősei a történelmi viharok, megpróbáltatások idején éppen úgy vállalták a jót, rosszat, a küzdelmeket, ahogyan ő is" http://www.tani-tani.info/egy_tehetseges_ember
Krupp Skya
2020. február 20. 18:50
A fogvatartottak között ugyanakkor voltak olyan újságírók, akik szélsőjobboldalinak nevezett lapokba írtak, őket is elítélték pár évre. Büntetésük letöltése után nem kerültek szabadlábra, hanem a politikai rendőrség internálta őket. Az én rajztanárom kollégáját akivel egy belvárosi iskolában tanítottak ő magyar történelem szakos tanár volt és nyilas újságban jelentek meg cikkei 1946-ban felakasztották háborús bűnök miatt. Remélem ugyan ez a sors vár a Népszabadság, a Népszava és a MUOSZ újságíróira.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!