Véres csütörtök

2016. október 26. 12:08

25-én reggel már a felnőttek munkába mentek, de nekünk nem kellett iskolába menni. Délelőtt Gyulival játszottunk. Ekkor lövöldözéseket hallottunk.

2016. október 26. 12:08
Kovács János
A magyar forradalom 1956 – napló

„25-én reggel már a felnőttek munkába mentek, de nekünk nem kellett iskolába menni. Még mindig hallatszott lövés.A rendőrök már haza mertek menni. A stúdió végleges megtisztogatására most délelőtt került sor. 

Délelőtt Gyulival játszottunk. Ekkor lövöldözéseket hallottunk. A parlament előtt hatalmas tűzharc volt. Kérték, hogy Gerő mondjon le. Azonban nem mondott le. Ekkor a tüntetők kérték az Országház tetején levő vörös csillag eltávolítását, ezt meg is tették. Ekkor az ÁVH-sok és az oroszok a tüntetőkre lőttek. Ekkor  a  sok  ember  egyszerre  lehasalt,  majd  felkelt.  Akik  meghaltak  vagy  megsebesültek, a  földön maradtak. Hatalmas vérfürdő volt. A harc többnyire géppuskázásból állt, azonban az oroszok többször tankokból lőttek. A Parlament ablakai a nagy légnyomástól porrá törtek. Több mint ezer halott volt. A kanálisokba esővíz módjára csurgott a vér. Ez a harc végül is Gerőt lemondásra késztette. A harc az orosz csapat  megadásával, magyar győzelemmel végződött. A házakra kitűzték a nemzetiszín zászlót, melyből a címert kivágták. Az elesettek emlékére pedig a fekete zászló is ott lobogott minden ház kapuja fölött.

Anyukám azt mondta, hogy a Parlament előtti harc alatt a Külker. Minisztérium pincéjében voltak. Este a kimenési és csoportosulási tilalom ellenére is a közelben tüntetést rendeztek, énekelték a Himnuszt és egy Kossuth-dalt.”   

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OberEnnsinnen
2016. október 26. 20:37
Azok, akik átélték a véres csütörtököt, az emberi gonoszság legalját, amikor civil asszonyokat, gyerekeket lőnek figyelmeztetés nélkül százszámra agyon egy világváros főterén, fényes nappal, az szó szerint fizikai rosszullétet érez, csak az emlékén is. A vasárnapi füttyögők ugyanezek a legalja emberek voltak, illetve a leszármazottjaik. Ám, ha nem is ők mind, de akik szervezték, küldték őket, ugyanabból a szennykanálisból-szarkanálisból valók. Nem ma kezdték, őseik "1919. április 22-én idősebb Hollán Sándort, a Posta Takarékpénztár igazgatóját, miniszteri tanácsost, és fiát, ifjabb dr. Hollán Sándor kereskedelemügyi államtitkárt, a MÁV igazgatóját a vörös különítményes Lenin-fiúk hurcolták el I. kerületi, Pauler utcai otthonukból. A két férfit a Lánchídra vitték és a budai pillér mellett fejbe lőtték őket, holttestüket a Dunába lökték." Így függnek egybe a dolgok.
u.cserkész
2016. október 26. 17:53
Egy szemtanú így vall a megtörténtekről: Amit akkor láttam, azt soha nem fogom elfelejteni. A tömeg összeállt, összekarolt. Húsz-harminc ember két karját a mellette levőébe fűzve sort alkotott. Az első sort így követte a második és a többi. Megindultak a Minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részre, ahonnan jöttek és kiabálták: „Gyilkos a ÁVO! Vesszen az ÁVO!” Rendkívüli erővel zúgott, ahogy a Parlament elől jöttek. A zöld sapkás, zöld parolis határőr kiskatonák álltak a tömeggel szembeszegezett fegyverrel. Amikor egészen közel kerültek, rákiabáltak a tömegre: „Állj! Állj vagy lövök!” A tömeg nem állt meg. Gyerekek, nők, férfiak, öregek, fiatalok kart karba fűzve fegyvertelenül, mentek neki a géppuskának és a géppisztolyoknak. A kiskatonák dermedten álltak, rémülten nézték a tömeget, és nem mertek lőni. Hátrafutottak pár métert, szembefordultak a felkelőkkel. Megint kiáltották: „Állj, vagy lövök!” Ez kétszer-háromszor megismétlődött. Az emberek meg csak jöttek és zúgott a „Gyilkos az ÁVO, vesszen az ÁVO!” Akkor katartikus, életeket meghatározó események kezdődtek. Az elől haladók kigombolták a kabátjukat. A nők, ami volt rajtuk. Szembeszegezték a mellkasukat a fegyvereknek és azt kiáltották: „Ide lőj, ha magyar vagy. Merj ide lőni, ha magyar vagy!” Csak jöttek és jöttek, és ezt kiabálták. Akik az első sorban voltak asszonyok, fiatalok, öregek, gyerekek – két kezükkel széttárt kabátban: „Ide lőj, ha magyar vagy!” Hátulról zúgott: „Gyilkos gazemberek! Vesszen az ÁVO!” Féltem, hogy mikor lőnek. Akkor nem lőttek, hanem a Minisztérium faláig hátráltak. Tovább nem tudtak. A tömeg körbefolyta őket. Elszedték fegyverüket, de csak egy embert bántottak. Megpofozták a parancsnokukat, egy főhadnagyot, aki nem akarta a pisztolyát odaadni és nem engedte a sapkájáról a vörös csillagot levenni. A többiek nem vitatkoztak, nem is esett semmi bajuk. A tüntetők szabályosan elzavarták az egész társaságot. Azok szaladtak, amerre tudtak, ki erre, ki arra. Az ablakokból figyelmeztették az embereket, hogy az ávósok autói itt vannak félreállítva. Gyorsan megszállták a három teherautót. A kocsik emberekkel zsúfolva „Vesszen az ÁVO!” kiáltásokkal elindultak és elhagyták a teret. A tömeg közben az USA-követség elé vonult. Hatalmas kórus kiabálta: „Segítséget kérünk! Segítséget kérünk!” /Részlet Orbán Éva könyvéből./
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!