Népmesék Leninről és Sztálinról

2015. augusztus 28. 11:11

Bár kezdetben reakciósnak, a kapitalizmus és a cárizmus szekértolójának bélyegezték, a népmese sem maradhatott ki a Lenint és Sztálint méltató műfajok hosszú sorából.

2015. augusztus 28. 11:11
Baranyi Márton
Látószög

Bár kezdetben reakciósnak, a kapitalizmus és a cárizmus szekértolójának bélyegezték, a népmese sem maradhatott ki a Lenint és Sztálint méltató műfajok hosszú sorából. A szovjet népmese bizarr találmány, fából vaskarika: a fantasztikus elemek és az elferdített valóság összekutyulása évtizedek távlatából is elképesztő elegyet képez.

A folklórt egy időre száműzték a Szovjetunióból, ám az új szocialista kultúra később kanonizálni igyekezett a népiséget. Ennek a törekvésnek a lenyomata az 1953-ban — egyébként éppen Sztálin halálának évében — az Ifjúsági Kiadónál megjelent Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című kiadvány, amelyet kinyitva rögvest két szőnyeg képével, beléjük szőve pedig a címszereplőkkel találkozunk — a képaláírás szerint a »turkmén SZSZK ashabadi szőnyegszövőnőinek munkáival«. A könyv valójában abszurd felvonulás, tragikomikus internacionalista parádé, melynek során hanti, számi, kozák, örmény mesélők igyekeznek tromfolni egymás dicshimnuszait a kedves vezetőkről. Hogy valójában kik lehetnek a mesék szerzői — egyszerű koholmányokról van szó, vagy elferdített, utánköltött darabokról — a kötet alapján nem derül ki. »A címlap, a fejlécek és a záródíszek szovjet népi díszítések nyomán készültek« szögezi le a belső borító, ami egyszerűen a népies ornamentikába bepofátlankodó vörös csillagot és a sarló-kalapácsot jelenti.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
jenggot
2015. augusztus 28. 23:59
Elég szűk látószög. Nyomj ide egy kis szittya szart is.
bumburi
2015. augusztus 28. 17:13
( Kreml, Lenin elvtárs már öreg és beteg, Joszif Viszárionovics Sztálin elvtársal vodkáznak ,beszélgetnek. ) Lenin: – Sztálin elvtárs, ha ügyünk érdekében le kellene gyilkolni 100 embert, Ön mit tenne? Sztálin: – Legyilkolnám őket, szemrebbenés nélkül. Lenin: – Na és ha 10 ezer embert kellene megölni? Sztálin: – Megölném őket. Lenin: – Na és ha 5 millió embert kellene meggyilkolni? Sztálin: – Azt is megtenném gondolkodás nélkül. Lenin: – S ha ügyünk érdekében 50 milliót kellene megölni? Sztálin: – Ha ügyünk ezt kívánná, azt is megtenném természetesen. Lenin: – Hát, Sztálin elvtárs, itt egy kicsit ellent kell mondanom Önnek...
bumburi
2015. augusztus 28. 17:12
Lenin és a rossz kislány Egy alkalommal, amikor Lenin a Nyevszkij proszpekten sétálgatott, meglátott egy kislányt, aki keservesen sírt. Odament hát hozzá és megkérdezte tőle: – Kislány elvtársnő, hát te mért sírsz? – Bácsika, az anyukám adott nekem egy kopejkát, de én azt elveszítettem. Lenin nagyon jó és igazságos ember volt, ezért legott benyúlt a zsebébe, és adott a kislánynak egy kopejkát. Hanem a kislány erre még keservesebben sírt. – Mért sírsz, hiszen van már neked egy kopejkád? – kérdezte tőle Lenin. – Bácsika, – felelte a kislány – ha nem veszítettem volna el az anyukám kopejkáját, akkor azzal, amit a bácsi adott, most két teljes kopejkám lenne. Leninnek, aki nagyon jó és igazságos ember volt, és teljes szíve-lelke a a munkásosztályért, a világproletariátusért dobogott, nem tetszett a kislány kispolgári lelkének ilyetén kibuggyanása, ezért – az osztályharc győzedelmes megvívása jegyében – elvette a két kopejkácskát a kislánytól, aztán a sapkáját, a kabátkáját és a szinte új csizmácskáját is, melyeket aztán átadott a Központi Bizottság Szükséget Szenvedő Forradalmár Gyerekek Alosztályának
bumburi
2015. augusztus 28. 17:10
Az öreg bolsevik is visszaemlékszik egyetlen találkozására Leninnel még 1917 előttről: – Bementem a vécébe pisálni, s éppen el is kezdtem annak rendje és módja szerint, amikor észrevettem, hogy a mellettem pisáló alacsony emberke maga Lenin, a vezérünk! Ott állt ő szerényen, nem hivalkodóan, egyik kezével gondosan a piszoárba irányítva kisdolgát. De amikor ránéztem, megláttam a szemeit: olyan jóságos szemei voltak! Mind a mai napig így emlékszem Leninre...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!