Sámánszertartás a Parlamentben

„Közép-Ázsia gazdasági szempontból felesleges számunkra, egy huncut piasztert nem fognak adni a nyugati rokonságnak – az egész mai turanizmus nem egyéb, mint egy félfeudális-félrabszolgatartó magyar társadalmi rend ideológiai és kulturális előkészítése. Ami ugyan sosem fog eljönni, de amit nagyon szeretne bevezetni a magyar jobboldal. És hát, amíg a magyar nemezel vagy lóról nyilaz, addig is egyfelől elkötelezetten hazafias dologgal van elfoglalva, másrészt nincs ideje lázadozni. Igaz, aki lóról nyilaz, az nem is lázadna, ha csak nem egy kaganátus bevezetése érdekében. Világosan megfigyelhető a tendencia: a finnugor nyelvrokonság világszerte elfogadott elméletét módszeresen háttérbe szorítják, a turanizmust minden eszközzel támogatják – de hát kinek fáj ez? Miért fontos, hogy a nyelvünk türk vagy finnugor eredetű? Úgysem érti rajtunk kívül senki, gondolnánk. (Rosszul, mellesleg).

Csakhogy mégis baj ez, nagyon nagy baj. Ugyanis Magyarország most már szakmányban hamisítja a történelmet. Ma még csak egy szobor a Szabadság téren, csak egy elvetett finnugor elmélet, csak egy kis délibábos nyelvészkedés – holnap már győzni fogunk Mohácsnál és megnyerjük a második világháborút is. Ahol a múlt tényeit elhazudják, a jelen sem jár jobban.

Hazug a rendszerünk, hazugságra épül és hazudni is fog, míg fennáll – az igazságot nem bírná el. A koholmányokból összetákolt szerkezet recseg, ropog, minden percben összedőlhet, ha netán szembetalálkozik a tényeknek nevezett makacs dolgokkal – és csak idő kérdése, ez mikor következik be. Óvják is a valóságtól, ahogy tehetik.

Hát ez a Kurultáj: színes, selyem spanyolfal, tarka közép-ázsiai kulissza, díszlete a tragédiának, amit a jobboldal rendez a mi statisztériánkkal. Csak a valóságot, a tényeket takarja el, hatalmasra fútt szappanbuborék, nem egyéb.”