Szerov 1990-ben halt meg, és 25 évvel később véletlenül találták meg a feljegyzéseit a dácsája garázsfalába rejtve. A KGB első elnökének titkos naplóját nemrég adták ki magyarul, ennek kapcsán beszélgettünk Bank Barbara történésszel, aki elmondta: eddig nem feltárt összefüggésekhez juthatunk.
Interjúalanyunk Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, a PPKE BTK egyetemi adjunktusa.
*
Megjelent magyarul a KGB első elnökének titkos naplója, egy szenzációszámba menő dokumentum magyar vonatkozásokkal – a könyvről a fordítóval már beszélgettünk. Hogyan találtak rá a naplóra?
Ivan Alekszandrovics Szerov 1990-ben halt meg, és 25 évvel később véletlenül találták meg a feljegyzéseit, naplóit a dácsája garázsának falába rejtve, két bőröndben.
A bőröndök tartalmát oroszul 2016-ban jelentették meg egy könyvben,
amelyet Domonkos László újságíró egy moszkvai könyvesboltban megvásárolt, majd pedig egy évvel később én is megvettem, amikor egy Gulag-táborok feltérképezését célzó projekt kapcsán Moszkvában jártam. Ekkor kezdődött el az ügyintézés, a kapcsolatfelvétel, hogy magyar nyelven is ki lehessen adni. Nem volt mindegy az sem, hogy ki lesz az, aki lefordítja, s egyáltalán le tudja-e pontosan fordítani az eredeti szöveget.
Mint tudjuk, ez kiválóan sikerült, köszönhetően Goretity Józsefnek. Milyen következtetéseket vonhat le a történész az új információk birtokában?
Fontos tisztázni azt, hogy ez a szöveg egy napló, illetve memoár: egy szubjektív forrás, nem pedig hivatalos jelentés.
Korábbi forrásanyagokkal összevetve juthatunk esetleg eddig nem feltárt, nem alátámasztott összefüggésekhez.
Ebben az esetben inkább arról beszélhetünk, hogy Szerov szemszögéből ismerhetjük meg az általa leírt eseményeket, személyes megjegyzései által kapunk rálátást egy-egy történetre. Érdekes tehát olvasni és tanulmányozni a KGB elnökének gondolkodásmódját, felkészültségét. Látni az állambiztonsági szerveken belüli belső harcokat, intrikákat; illetve az sem érdektelen, hogy ő milyennek látta Sztálint, miként tudta kezelni a beszélgetéseiket, a találkozásaikat. Lehet továbbá olvasni a bevetésekről, az akciókról, illetve azok előkészítéséről, háttérmunkálatairól is. Ezek nem csak érdekes olvasmányok, hanem hozzájárulnak a KGB és az elődszervezetei működésének megismeréséhez is.
A nagy gépezetnek a láttatása az egyik fő irányító szemszögéből – nos, ez nem mindennapi lehetőség.
Érdemes azonban fenntartásokkal és kritikával viszonyulni Szerov szövegéhez, aki mindezt úgy írta meg, hogy nem adott ki, nem árult el személyeket és államtitkokat.
Mint kiderült, Szerov, a KGB elnöke a pesti utcákon, testközelben élte át 1956-ot. Mit tudunk meg a forradalomról?
Azt gondolom, hogy itt sem az újdonság a megfelelő szó, hanem inkább az, hogyan látta az eseményeket az egyik „elkövető”, a forradalmat eltipró szovjet gépezet egyik kulcsembere. Persze az nagyon érdekes adalék a magyar történetírás számára, hogy Szerov már október 24-én Magyarországra érkezett, Mikojant és Szuszlovot megelőzve jutott a helyszínen információkhoz. Izgalmas az is, amilyennek Nagy Imrét látta: a kapott tájékoztatások, benyomások alapján vele kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy Nagy Imre akar lenni Magyarország feje. Annak is nagy jelentősége van, hogy Szerov október 24-én az összehívott Politikai Bizottság ülésén
felszólalt és kijelentette: a felkelőkkel végezni kell, mert a helyzet rossz fordulatot vehet.
E mondat ismeretében érdemes elgondolkodni a Parlament előtti sortűz körülményein is.
Mit ír Szerov a következő napokról?
A feljegyzések megszakadtak október 25. és október 28-a között. Október 31-én Szerov visszarepült Moszkvába és november 2-án az esti órákban a szovjet Központi Bizottság ülésén
találkozott Münnich Ferenccel és Kádár Jánossal.
Hruscsov Konyevet a szovjet hadsereg csapatainak irányításával bízta meg, Szerovot pedig a Központi Bizottság képviseletében – tehát egy új felhatalmazással – küldték vissza Magyarországra. Amikor Szerov november 3-án megérkezett, kiadta a forradalom eltiprására irányuló műveletre a parancsot Malinyinnak és Konyevnek, majd a háttérből megkezdte a művelet levezénylését, amelynek elsődleges célja a magyar kormány képviselőinek lefegyverzése és elfogása volt.
Ez egyfajta taktika lehetett?
Igen, hiszen aki elolvassa a visszaemlékezést, annak e ponton „déjà vu” érzése lehet: hasonló módszerrel fogták el a lengyel ellenállás vezetőit is, amelyet ugyancsak Szerov vezényelt le. A kötet tartalmaz adalékokat Nagy Imrének és társainak a jugoszláv követségről történt kiadatásával és Romániába szállításával kapcsolatban is. Szerov elbeszélése alátámasztja azt, hogy ő egyeztetett a román elvtársakkal és így kerültek Nagy Imréék Snagovba. Szerov magyarországi küldetése még itt sem ért véget, hiszen az 1957-es újévet egy magyarországi úttal kezdte, Hruscsov társaságában. Másnap vissza is repültek Moszkvába.
Szerov a magyar forradalom és szabadságharc leverésében játszott szerepéért megkapta a Kutuzov rend I. fokozatát,
a szovjet kormánytól kapott „speciális feladat végrehajtásáért”. Ami újdonságként szolgálhat a történészek számára és további kutatásokat igényel, az nem a Szerov-naplóból származik, hanem a Szerovval készített, meg nem jelentetett interjúból, amelyből kiderül az, hogy Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros elrablására az amerikai követségről is készítettek elő terveket.
Hogy világítják meg Szerov érzékletes följegyzései Magyarország szovjet-kommunista meghódításának módszereit?
Lenin és a bolsevikok a hatalom megragadásáról, kisajátításáról szóló elméleteiben és gyakorlati módszereiben hangsúlyos szerepe volt a terror alkalmazásának. Ez megfigyelhető a szovjet katonai gondolkodóknál is. Tuhacsevszkij marsall az 1920-as évek közepén leírta, hogy új területeket meghódítani és
a hatalmat fenntartani az ellenség megsemmisítése után csak megfélemlítéssel és terrorral lehet.
A terror végrehajtására minden megszállt országban a szovjet minta és tapasztalat alapján szervezték meg a fegyveres erőszak-szervezeteket. Magyarországon ennek a folyamatnak a „csúcspontját” jelentette a rettegett Államvédelmi Hatóság működése. A szovjet vezetés emberei minden fontos területen ott voltak, az úgynevezett „tanácsadók” és szakemberek beépültek a központi szervek – a minisztériumok, fegyveres testületek –, valamint az ipari vállalatok vezetőségeibe. Nem meglepő, hogy Szerovék minden esetben jól tudtak tájékozódni. Természetesen a magas és fontos személyi beosztások kijelölésénél a szovjet vezetésnek beleszólása volt a dolgok menetébe.
A fülszövegben a „szovjet barbárság évtizedeinek” igen pontos, meggyőző foglalatáról írnak. Mit értsünk ez alatt? Milyen szempontok merülnek föl?
Amikor a „szovjetizáció” fogalmára gondolunk, leginkább a folyamat aktív jellege jut az eszünkbe, hétköznapi értelemben a hódítás, a gyarmatosítás és a szovjet ideológia és államszervezeti minta, a szovjet életmód ráerőszakolása az elfoglalt területekre.
A barbárság viszont arra is utal, hogy milyen rombolással járt mindez a kultúra, a magyar hagyományok és ünnepek, a vallásosság terén,
nem beszélve a régi magyar államiságról, a jogrendről, a társadalmi szerkezetről. Ráadásul a szovjet hatalom képviselői erőszakosak voltak: ha ellentmondásba vagy ellenállásba ütköztek, ha felkelés vagy forradalom tört ki az egyes területeken, azt kegyetlenül megtorolták. Ez következett be Magyarországon is a forradalom leverésével.
Ezt is ajánljuk a témában
Ivan Alekszandrovics Szerov Budapesten járt az 1956-os forradalom alatt, és napra pontosan dokumentálta az eseményeket. E feljegyzések is olvashatók kivételes dokumentumértékű, monumentális emlékiratában, amit Goretity József fordított magyarra.
Nyitókép: A KGB elnökének igazolványa, 1954 (fotó a könyv képanyagából)
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Ma van a magyarországi holokauszt 80. évfordulója, melynek alkalmából egy szinte teljesen ismeretlen rabbi életét idézzük fel.
A hagyományos, tudáslapú oktatás olyan képességeket ad át, melyeket a kompetencia-alapú oktatással nem lehet pótolni - vallja Setényi János.
Számos ok miatt érdemes felkeresni a Délvidéket. Kezdjük mindjárt Szabadkával.
A honfoglalás már nem egy „Besenyő vereség okozta katasztrófatörténet”, hanem egy hosszú, tudatos betelepülési folyamat, amelynek kezdete a 9. század közepére és végére tehető – árulta el Szabados György.
Pénteken őrizetbe vették az ukrán mezőgazdasági minisztert, akit szervezett bűnözéssel vádolnak.
Két gól, két gólpassz.
