Öt állítás 1848-ról, forradalomról és szabadságharcról

"Magyarországot eleve csak a Német Birodalom külső erejével sikerült újraegyesíteni, és a Habsburg dinasztia összhatalmával, és hadseregével lehetett egyben tartani." - írja. Értem. Viszont, a "Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!" mondókában kifejeződő kívánalom csak a németek segítségével valósulhatott volna meg. És melyik sós víz a nagyobb? A Medve tavi vagy a Csendes óceáni? Szóval a két szigetért inkább érdemes feláldozni a függetlenségüket, nemde?

"Ez pedig nekünk csakis Trianont hozhatott." - írja. Mármint az elszakadás a habsburgtól. Ugye csak viccel? Vagy hülye? Vagy provokátor?

»Lajos Kossuth odkazuje / regimentov mu chybuje« - írja. Ez jó. Ma azt énekli a tót származású magyar: "Viktor Orban odkazuje / intelektov mu chybuje" "Orbán Viktor az üzente /elfogyott az összes esze"

Kedves Gedeon! Az Ön megjegyzése nagyjából arról szól, hogy Kossuth Lajos "terrorfenyegetése" miatt fogadták el a képviselők pl. a jobbágyfelszabadításra, a törvény előtti egyenlőségre, a közteherviselésre, a népképviseletre, stb. vonatkozó időszerűtlen előterjesztéseket. Bizonyára így van, mégis érdemes megfontolni néhány apróságot, ugyanis az országban tapintható volt a feszültség. „A cholerának felette jó következései fognak lenni, mert lehetetlen, hogy sokba ne ébredjen fel a javítási szomj. A régi alkotmány úgy recseg, hogy azt a legvakabb antireformátorok és időmegakasztók is hallani fogják,és ez semmi esetre ártalmas nem lehet, és ha vagy három-négyszázezer emberélettel megvásárolnók azt, hogy az idő szellemének mi jelöljük ki az utat, s magyar honunknak minden lakosit elibertáljuk, akkor valóban részemrül nem drágállanám a vásárt – azon feltétel alatt mindazonáltal, hogy se ön, se én abba a 400 ezerbe ne legyenek foglalva.” (Széchenyi István levele Wesselényi Miklóshoz, 1831. augusztus 28.) „Csak azt jegyzem meg figyelmeztetésül, hogy mivel parasztlázadás borzalmas kitörésekor a le az úrral lenne a véres jelszó: az urak pedig magyarok, s az úr név a „magyarral” egyet jelentőnek vétetvén – azon nem parasztokhoz is, kik az úrban a magyart gyűlölik, elhatna a felidéző szó s így hihetőleg kezet fogna tót és oláh nemességünk nagy része is az urak vagyis a magyarok ellen dühöngőkkel, kikhez másfelől magyar parasztjaink, hasonlólag nyomott állapotjokért, mit sors és czélrokonaikhoz csatlakoznának. Vagyis ellenünk lenne minden: ki nem magyar s nem úr”. (Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében, 1843.) A galíciai nemesség felkelésének (1846) a lengyel parasztok hathatós támogatásával történő leverése még sürgetőbbnek mutatta az amúgy is elkerülhetetlennek tűnő reformok mielőbbi bevezetését. „Az úrbérek ideje lejárt. A feudalizmus romjainak bukni kell, s ha a nemesség fel nem fogja helyzetét, veszve van menthetetlenül, s esett áldozatul nem a szabadságnak, hanem a kormánykénynek, mert a nép itt is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mint Galíciában lett. Ki kell bontakozni az úrbéri viszonyok gonosz hálójából, mégpedig haladéktalanul, különben a nemesség kaszára kerül s e tor egyszersmind a magyar alkotmány és magyar nemzetiség halálnapja lesz….. a népet és a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre.” (Kossuth Wesselényihez, 1846. május 27-én.) Arról nem beszélve, hogy "nagy maflaság kellett volna ahhoz, hogy 1848 tavaszán a nagy tróningásban, gazdasági és szellemi művelődésünket biztosító politikai alkotmányt nem csikarunk ki magunknak.” (Németh László: A minőség forradalma, II. kötet. Szekfű Gyula, 967 oldal). Persze, nyilvánvaló, hogy Ön nem használta volna ki a kínálkozó lehetőséget. De az olyan hebehurgya alakok, mint pl. Eötvös József kicsit másképp látták a dolgot. "Elérkezett az ideje egy olyan rendszer felállításának, mely szerént a magyar kormány függetlensége s a többi tartományok kormányzásától való különválasztása életbe léphessen." (Eötvös József levele Teleki Lászlóhoz, 1848. február 11.)