A háborús hátország viszonyai és a nők a munka frontján

„Az arisztokrácia hölgytagjai közül többen jótékonykodtak, és jellemző volt, hogy hosszabb-rövidebb időre beállnak valamelyik kórház önkéntes ápolónői közé. A szenvedésekkel és a halállal való találkozás az addigi szemléletüket is alapvetően megváltozott, sokan közülük ezeknek az »élményeknek« a hatására már egész korán kiábrándultak a világháborúból. A korszak ápolónőinek tevékenységét utazási kedvezményekkel és fizetéssel is honorálták. (...) 

A paraszti társadalom a nők erejére hagyományosan épített, de a gyengébb nem képviselői néha dolgoztak már a háború előtt a városokban is. Valaki cselédnek szegődött el, más gyerekeket tanított, gyárban dolgozott vagy telefonos-kisasszonyként keresett. Mivel a gazdaság teljesítménye csökkent, kezdettől nagy mértékben vették igénybe a nők erejét is, akiket néha a korábban kizárólag férfiak által űzött munkakörökben is foglalkoztattak. A fővárosi utcaképben ekkor tűnnek fel a női utcaseprők, villamos-kalauzok, kéményseprők, tűzoltók  vagy postások. A korábban nem sokra tartott cselédek a háborús körülmények miatt elkezdtek a jobban fizető állásokba igyekezni, a számukban megmutatkozó hiány miatt, pedig az ázsiójuk jelentősen nőtt.