A belga elnökség három prioritás körül rendezte el a félévre vonatkozó terveit. Az egyik „a lakosság védelme”, amely alatt a határvédelemtől a demokrácia védelmén át Ukrajna védelméig mindent is értenek; a második „a gazdaság erősítése”, ami értelmezésükben az európai versenyképesség zöld és digitális átállás általi erősítését jelenti; a harmadik pedig „felkészülés a jövőre”, ami alatt az EU évek óta magunk előtt görgetett intézményi reformját értik.
Külügyi offenzíva várható
A belga elnökség programjában messze a külpolitika a leghangsúlyosabb elem, de sok izgalmat és innovációt nem ígérnek. „Az elnökség egyik elsődleges fókusza Ukrajna rendíthetetlen politikai, gazdasági, katonai, humanitárius és jogi támogatása lesz” – ígérik a programban, hozzátéve, hogy ennek része lesz a „nyomásgyakorlás Oroszországra, Belaruszra és más felelősökre”.
A „más felelősök” megfogalmazás azt is jelentheti, hogy Kínával, a közép-ázsiai országokkal, Iránnal vagy Törökországgal kapcsolatos lépésekre is készülhet az Európai Unió.
A belga elnökség emellett magára vállalja Ukrajna újjáépítése és modernizációja kapcsán a „helyes donorkoordinációt” is.
Ígérik azt is, hogy az Unió globális segélyprogramjai az egészségügyre fognak koncentrálni, elősegítve az EU Globális Egészségügyi Stratégiájának megvalósulását. Az Afrikával való együttműködést annak érdekében erősítenék, hogy sikerüljön megoldani a közös kihívásokat „az emberi és gazdasági fejlődés, a klímaváltozás, az élelmiszerbiztonság, az egészségügy, az energia, valamint a hibrid és biztonsági fenyegetések” kapcsán. A migráció – melynek elsődleges forrásai az afrikai országok – ebben a felsorolásban meglepő módon nem szerepel.
A magyar prioritásokkal összhangban programjukba vették a belgák azt is, hogy az Európai Békeeszközt és a közös biztonságpolitikai eszköztárat bevetik majd Afrika biztonsága érdekében a kelet-afrikai nagy tavak térségében (ez az életveszélyes és stabilizálhatatlan Kongói Demokratikus Köztársaságot jelenti), Afrika szarvában (ez a kalózkodó Szomáliát), valamint a Száhelben – azaz ott, ahol a magyar haderő Csád békéjét-stabilitását támogatja. Izgalmas elem még, hogy az elnökség „támogatni fogja az EU stratégiai kommunikációjának fejlesztését, bemutatandó az EU Afrikával fennálló stratégiai partnerségének hozzáadott értékét, valamint azért, hogy jobban igazodjunk afrikai partnereink szükségleteihez és nézeteihez”.
Ezzel a belga elnökség fel- és beismeri, hogy például a Száhel-övezetben messze gyengébben kommunikálta a lakosság felé az Unió a vele való együttműködés előnyeit, mint például Oroszország.
Kína és a Közel-Kelet ügyében maradt a régi nóta: Kínával „tartós kapcsolat és együttműködés a közös kihívások megoldása érdekében, emellett Európa stratégiai függőségeinek csökkentése”, az Izrael-Hamász háborúban „az erőszak befejezése és az azonnali humanitárius igények kielégítése”. Találtatik viszont a szövegben egy Magarország számára aggasztó félmondat – a belga elnökség ugyanis jelezte készségét arra, hogy „előmozdítsa a közös kül- és biztonságpolitikában a minősített többségi szavazás nyílt megtárgyalását”, azaz azt, hogy eltöröljék a külügyi vétót.