Alakul a Kínát ellensúlyozni kívánó szövetség Ázsiában

Abe Sinzó, a tavaly merénylet áldozatául esett néhai japán miniszterelnök első kormányfői ciklusában, 2006-2007-ben felismerte, hogy Kína nagyhatalmi törekvéseivel és Észak-Korea biztonsági fenyegetéseivel Japánnak kezdenie kell valamit, nem maradhat passzív. Belátta, hogy az 1947-ben hatályba lépett „pacifista” alkotmány – amelynek 9. cikkelye, az úgynevezett béke­-klauzula kimondja, hogy Japán örökre lemond a háborúindítás jogáról, a fegyveres erő alkalmazásáról mint a nemzetközi viták rendezésének eszközéről, és emiatt soha nem tart fenn szárazföldi, tengeri vagy légierőt, illetve más háborús potenciált – gátjává vált Japán természetes önvédelmének a megváltozó regionális biztonsági körülmények közepette.

Az Abe-kormány kiemelt fontosságúnak tartotta a szigetországban tartózkodó amerikai katonák további jelenlétét, az Egyesült Államokkal kötött védelmi szövetséget, ezért támogatta az amerikaiak iraki beavatkozását, cserébe pedig

2007-ben a japán védelmi ügynökség minisztériummá alakult, 2013-ban – Abe második ciklusában – pedig elkészült az első hivatalos japán nemzetbiztonsági stratégia, amely már kimondta: a japán hadsereg modernizálása, megerősítése szükségszerű, annak képesnek kell lennie az ország védelmére. Ekképpen rövidesen Japáné lett a világ hatodik legnagyobb védelmi költségvetése.

Kísérlet Kína megszelidítésére, India bevonására

„Tíz évvel ezelőtt Abe miniszterelnök megpróbálta diplomáciájával szorosabbra fűzni a japán–kínai kapcsolatokat, és így leválasztani Kínát Oroszországról, illetve a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) régióbeli államaival

– nyilatkozta lapunknak még januárban Szató Heigo, a Takusoku Egyetem nemzetközikapcsolatok-professzora.

Abe azon volt, hogy a kínai-japán kapcsolatokat a második világháborús sérelmeken, a két ország között elhelyezkedő Szenkaku-szigetek miatti határvitán túllépve az érzelmek helyett pragmatikus alapokra helyezze. Gazdasági területen sikerült az áttörés, de a Jaszukuni-szentély meglátogatása (ezt Kína a japán második világháborús bűnök jelképének tartja), illetve a hongkongi helyzet többszöri bírálata miatt Abe közeledését az új kínai elnök, Hszi Csin-ping sohasem fogadta el teljes mértékben.

Kína más úton jár: az elmúlt évtizedben támadó fegyvereket gyártott, erősítette hadseregét, hadgyakorlatokat tartott Tajvan és Japán felségvizeinek közelében, és minden jel szerint a csendes-óceáni status quo felrúgására készül – mivel Oroszország ezt egy katonai támadással már megtette Kelet-Európában, az ázsiai nemzetek a csendes-óceáni színtéren is reálisnak tartják a legrosszabb forgatókönyv, egy nyílt háború bekövetkeztét.

2007-ben az amerikai-ausztrál-japán biztonsági együttműködést, a Négyoldalú Biztonsági Párbeszédet (Quad), majd 2016-ban a Szabad és Nyitott Indo-csendes-óceáni térség (FOIP) stratégiát, és mindkettőhöz megpróbálta bevonzani a milliárdos népességű, atomhatalom Indiát.

Abe 2007 augusztusi újdelhi látogatása történelmi súlyú volt, ahogy ez a két ázsiai hatalom látványosan szorosra fűzte kapcsolatát, és ahogy

A meglévő amerikai-ausztrál, amerikai-japán, ausztrál-japán és amerikai-indiai szoros bilaterális viszonyhoz hozzáépített egy ötödik pillért, a japán-indiai együttműködést.

A japán kormány 2014-től fogva egyre inkább tágította külpolitikája horizontját, és abba bekerült Európa is, konkrétan az EU-val és a NATO-val való szorosabb kapcsolattartás is. Japán később segítette a Donald Trump vezette Amerikát az Észak-Korea felé való közeledésben, és megpróbálta javítani viszonyát természetes szövetségesével, Dél-Koreával is, de az a második világháborús bűntettek jóvátétele miatt elhúzódó jogvita következtében felemásra sikeredett.

A FOIP-stratégia

A Szabad és Nyitott Indo-csendes-óceáni térség (FOIP) stratégia egy ernyőszerű együttműködés keret a térség demokratikus berendezkedésű államai között, konkrét szervezet vagy formalizált viszony nélkül. Abe Sinzó 2016-ban állt elő a kezdeményezéssel, amelynek

hogy ezzel erősítse a régió békéjét, biztonságát és stabilitását, elősegítse a két óceánon történő szabad hajózást és a régiós nemzetek közötti szabadkereskedelmet, valamint promotálja a demokratikus államberendezkedés és a jogállamiság értékeit.

A gyakorlatban ez elsősorban infrastrukturális beruházásokat, vámügyi egyezségeket, tengerészeti-hajózásbiztonsági, humanitárius-segélyezési, klímavédelmi, katasztrófavédelmi és terrorelhárítási együttműködést jelent a térség államai között, de egyre inkább védelmi kooperációban is testet ölt. A japán kezdeményezés ellensúlyozni próbálja az elmúlt években felerősödő kínai befolyást, amely az úgynevezett „adósságdiplomácián” keresztül valósul meg: a szegényebb, kisebb ázsiai-óceániai államok számára Kína alacsony kamatozású kölcsönöket biztosít közös érdekű projektek megvalósítására, a gazdasági segítségnyújtást azonban fokozatosan politikai befolyásszerzésre használja az adott országokban.

A japánok a Quad mintájára

a két óceán, a Csendes- és az Indiai-óceán térségének államai közötti kapcsolattartásban. A vízió hatását jól tükrözi, hogy az amerikai nemzetbiztonsági stratégia „ázsiai-csendes-óceáni” térségre vonatkozó fejezeteinek címét 2017-ben „indo-csendes-óceáni” térségre cserélték le. A kezdeményezés korlátja azonban az, hogy az abban részt vevő felek mindegyikének meghatározó kereskedelmi partnere Kína, így vele érthető módon nem akarnak közvetlen konfliktusba kerülni.

A másik akadályt az jelenti, hogy a csendes-óceáni térség biztonsági kérdéseinek eldöntésében megkerülhetetlen tekintély a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) – a tíz délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló gazdasági és politikai uniója biztonságpolitikai-katonai kérdésekben is ügydöntő szóval rendelkezik, bár tagállamai különböző módon függnek az ázsiai nagyhatalomtól, Kínától, így egységes álláspontot a szervezet nem tud képviselni.

Kisida Fumio japán miniszterelnök – aki korábban Abe külügyminisztereként szolgált – március 20-án indiai látogatásán jelentette be, hogy Japánnak új kezdeményezése van a FOIP-pal kapcsolatban, és nem véletlenül Indiában tette ezt, a kontinensnyi országot szorosabb szövetségi viszonyba szeretné bevonni.

– ennek példája, ahogy Japán és a Fülöp-szigetek februárban védelmi megállapodást kötöttek, majd ezt követően a Fülöp-szigeteki elnök bejelentette, hogy egy amerikai-japán-Fülöp-szigeteki trilaterális védelmi szerződés tető alá hozása is folyamatban van.

Kínai reakciók, válaszlépések

Kína pontosan látja ezen formálódó szövetségek célját, és ezért eleve ellenséges kezdeményezésnek tartja őket. A Quad-ot egyenesen az „ázsiai NATO”-nak bélyegezte (a „keleti NATO” elnevezés már foglalt, azt az oroszok dominálta védelmi szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetére használják a nemzetközi diplomáciai közbeszédben – a szerk.), a japán kezdeményezésű FOIP-ot szintén veszélyesnek látja –

Kína a Dél-kínai-tengeren zátonyok ellenőrzésével, ezeken haditengerészeti bázisok kialakításával tolja dél és kelet felé tengeri befolyását, Amerika és regionális szövetségesei aggodalmai alapján ezzel veszélyezteti a szabad tengeri kereskedelmet, illetve a térség északabbi államainak (elsősorban Japán és Dél-Korea) energetikai szállítási útvonalát. Az ASEAN államok eddig – a kínai kereskedelemre való ráutaltságuk miatt – nem tudtak hatékony ellensúlyai lenni a kínai terjeszkedésnek, és egyelőre kettős kimenetelű, hogy a Quad vagy a FOIP meg tudja-e győzni őket a keményebb önvédelem szükségességéről.

Hszi Csin-ping kínai vezető a harmadik elnöki ciklusát kezdte meg,

Ebben az Egyesült Államok tud gátat szabni számára a csendes-óceáni térségben katonai jelenlétével és helyi szövetségesei által. Ezeket a szövetségeseket Peking megpróbálja leválasztani Amerikáról, gazdasági-politikai eszközökkel „pacifikálni” őket, vagy saját érdekkörébe vonni olyan együttműködési alternatívák felmutatásával, mint például a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) vagy az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB).

Nyitókép:  Kisida Fumio japán miniszterelnök és indiai kollégája, Narendra Modi beszélgetnek a Buddha Jayanti Parkban Újdelhiben 2023. március 20-án    (forrás: Indiai Sajtóinformációs Iroda (PIB) / AFP)