Szovjetunióba hurcoltak emléknapja: emlékművet avattak Szerencsen

2014. november 25. 16:46

„Az a kis munka Magyarország hatalmas veszteségének bizonyult” – írta azon köszöntő levelében Áder János köztársasági elnök, amit a gulágra elhurcolt négyezer szerencsi emlékére állított emlélmű felavatásra küldött. Soltész Miklós államtitkár kiemelte: nem szabad felejteni. A városban vasárnap óta tart a gulagkutatók konferenciája.

2014. november 25. 16:46

A gulágra elhurcolt és „málenkij robot”-ra kényszerített négyezer szerencsire és a környező települések lakóira, valamint arra a több százezer magyar állampolgárra is emlékeztet az az emlékmű, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei város vasútállomása közelében avattak fel kedden.

 
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapján, az emlékmű felavatásán Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár kijelentette: ennek a tragédiának sohasem szabad megismétlődnie, beszélni kell róla, meg kell emlékezni a túlélőkről, az áldozatokról.
 
Felhívta a figyelmet arra, hogy éppen ezért születtek és születnek Magyarországon olyan elhatározások, amelyek ezeket a sebeket kívánják gyógyítani, ennek jegyében a kormány 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékének szenteli. 
 
A rendezvényen felolvasták Áder János levelét. A köztársasági elnök, aki emlékműavatás fővédnöki tisztét vállalta, egyebek mellett azt írta: ez az emlékmű figyelmeztet minden erre járót, hogy „soha többé nem kérünk a gyilkos indulatból, a faji, nyelvi, etnikai megkülönböztetésből”, mert aki származása alapján különbséget tesz magyar és magyar között, az az egész nemzetet tagadja meg.
 
„Kényszermunka, indoklás nélkül, ítélet nélkül, jogfosztottan, teljes lelki és fizikai kiszolgáltatottságban” – folytatta –, málenkij robot, csak egy kis munka”. Az elhurcoltaknak legalább a harmada sohasem térhetett vissza szülőföldjére, legtöbbjük jeltelen sírba került, „még a halálban sem kapta vissza emberi méltóságát”.
 
A háborúban egymásra uszított népek közti indulatból etnikai bosszú lett, a győztesek különös figyelmet szenteltek a német ajkú emberek gyötrésének, a kollektív bűnösség embertelen és minden jogi alapot nélkülöző elvének jegyében fasisztának minősült minden német, olyanok, akiknek semmi közük nem volt a fasiszta bűnökhöz, akik polgárként magyarnak vallották magukat, dolgos, törvénytisztelő, ezt a hazát gazdagító nép tagjai voltak – írta Áder János, megjegyezve: „az a kis munka Magyarország hatalmas veszteségének bizonyult”.
 
Árvay Attila, a szerencsi német nemzetiségi önkormányzat elnöke arról szólt, hogy ártatlan civileket, nőket, tizenéves lányokat és fiúkat egyaránt elhurcoltak a Szovjetunióba. „Azért emeltünk emlékművet itt, a szerencsi vasútállomáson, ahol bevagonírozták az embereket, hogy az egykori szomorú események soha ne merüljenek feledésbe a térségben” – tette hozzá, majd olyan idős nőket és férfiakat köszöntött név szerint, akik megjárták a gulág poklait.
 
Az Ekker Róbert szobrászművész készítette emlékművet a történelmi egyházak képviselői áldották meg, majd koszorúk, virágok sokasága borította el a talapzatát.
 
Szerencsen vasárnap óta tart a gulágkutatók V. nemzetközi konferenciája. Kedden az emlékmű avatása után Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára már a szerencsi várban megtartott rendezvényen azt mondta: voltak olyan magyar emberek is, kommunisták, akik mindent megtettek azért, hogy segítsék az oroszokat a málenkij robotra kényszerítettek összegyűjtésében, „szomorú, hogy ebben a szörnyű pusztításban úgynevezett magyar emberek is részt vállaltak”.
 
Áldozatok azok, akik kint haltak meg, és áldozatok azok is, akik haza tudtak jönni, és áldozatok azok is, akik itthon maradtak – hangoztatta az államtitkár, hozzátéve: áldozat az egész nemzet, mindenki megszenvedte ennek az időszaknak a szörnyűségét.
 
Szükség van hasonló emlékhelyekre, szükség van a november 25-i emléknapra, mind ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapjára is, felejteni nem szabad – mondta Soltész Miklós.
 
Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává azért, hogy méltóképpen emlékezzenek meg azokról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a második világháború után 5-25 évre száműztek a gulág rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján.

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Türelem
2014. november 25. 19:50
A történészek szerint 800 ezer magyar állampolgárt hurcoltak el az oroszok, s ebből 400 ezer tért haza. Áder szégyellje magát, hogy a szerencsi emlékmű avatása nem volt fontos számára, oda nem ment el, de a holokauszt kapcsán minden sarkon beszédet mond. Egy senkiházi.
3M..
2014. november 25. 17:13
Haragszom, amiért koncnak odadobtak a Szovjeteknek. Ebbe sajnos az összes nagyhatalom nyakig benne volt. Az Usa nem törődött velünk sem a háború után, sem 56-ban. Ők csak Európa felosztásában voltak érdekeltek, keleti, és nyugati érdek szférára. Ennek folyományaként, a Szovjetek hatalmas veszteséget okoztak hazánknak, a legértékesebb embereket, a Horthy-korszakban szocializálódottakat tette tönkre, vagy dolgoztatták halálra. Máig érezhető pótolhatatlan veszteség! De megkapták a büntetésüket, és eltüntek a történelem süllyesztőjében. Mára szerencsénkre irmagjuk sem maradt. Szebb Jövőt!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!