Zakariás Anikó diákok nemzedékeit nevelte a muzsika szépségének befogadására, utazásszervezőként pedig százakat vitt Erdélybe.
2021. május 12. 14:09
p
1
3
0
Mentés
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Kimondhatatlan jól van, ami van. / Minden tetőről látni a napot” – írta Pilinszky Aranykori töredék című versében. Zakariás Anikó bő egy év karantén után telefonon szavalja ezeket a sorokat. Csak azért említi az idézetet, hogy egykori tanítási módszereit szemléltesse – Pilinszky sorait használta vezérfonálnak egyik évben az énekórákon –, mégis mintha az egész beszélgetést, a háta mögött lévő nyolcvanegy évet is összefoglalná vele.
A zenében nem követjük az újat, ott ragadtunk valahol a romantikában”
Zakariás Anikó karnagy, pedagógus, olykor utazásszervező, lelkes sportoló, újabban „vírus szülte” hobbipék is. Az már gyerekkorában nyilvánvalóvá vált, hogy van keresnivalója a zenészvilágban, tehetségesen zongorázott, ám a minden fellépés előtt érzett erős lámpaláz gátat vetett zongoraművészi pályafutásának. Mégis a Zeneakadémia falai között képezte magát: karnagy lett, majd 1964-től pedagógusként dolgozott. Annak az oktatási intézménynek, ahová betette a lábát – legyen szó zenei tagozatos általános iskoláról, szakközépről vagy éppen valamelyik „versenyistállóról”, például a Fazekasról vagy az Apáczairól –, biztosan lett kórusa néhány hónapon belül. „Iskolája válogatta, hogyan éreztem magam, de a tanítás csodálatos volt. Akadt intézmény, ahol úgy éreztem, bármit meg tudok csinálni a gyerekekkel, olyan ügyesek voltak, és akadt olyan is, ahol el kellett felejtenem a zeneelméletet, a szolmizálást és a Kodály-módszert is, ahogyan van, mert nem érdekelte őket semmi. Aztán valahogy mindig sikerült megtalálni a hangot” – emlékezik vissza.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.