Kelet népe

Turáni gondolat: elitizmustól a szittyológiáig

2017. február 9. 11:55

Honnan jön a turanizmus? És hogyan érkezett Magyarországra? És miként lett az elit körök hobbijából lila fantaszták tévtana? Nem magyar jelenség, hogy igazolhatatlan testvériséget és ősöket keresünk: máshol is népszerűek lesznek az ilyen elméletek, például az ukrán-szkíta rokonságé – amint felüti fejét a válság. A Mathias Corvinus Collegiumban jártunk, ahol neves történészek adtak stand up comedy-be is beillő előadást a turanizmus mibenlétéről.

Kemény tudományos önostorozásba torkollott a Mathias Corvinus Collegium „Turániak, szkíták, sumérok - eszmetörténet és eredetpolitika Magyarországon és külföldön” című kerekasztal-beszélgetése szerda este: Sárközy Miklós történész, iranista a beszélgetés végén rendesen megadta a hivatalos magyar tudományosságnak. „A mi hibánk is, hogy elterjedtek a pártus Jézusról szóló és mindenféle eszement tanok. Nincs ugyanis más. A szakma nem méltóztatott érthetően, érdekesen, emberi nyelven megírni a magyar eredettörténetet.”

Pedig ha valahol, hát éppen ezen a beszélgetésen nem volt ok a tudomány képviselőinek önostorozására: Sárközy, valamint Ablonczy Balázs történész és Kövecsi-Oláh Péter történész-turkológus produkciója stand-up comedy-be illően szórakoztató ismeretterjesztéssel szolgált a turanizmus mibenlétéről. A Mandiner kedvenc török-szakértőjének, Egeresi Zoltánnak nem is akadt sok feladata moderátorként: a tudós urak profin passzolgatták egymásnak a szólabdát és lőtték azt kapura többször is.

Mi az a turán?

Rögtön az elején Sárközy vázolta, egyáltalán mi az a turán, honnan jön a kifejezés. Mint kiderült, a késő-ókori Iránból, amikor a Tugrán konkrét területet jelölt: nagyjából a mai Pakisztán földjét. Kr. u. 1100-re fejezi be Firdauszí a Királyok Könyvét, ezt a hatalmas, perzsa mondákra épülő eposzt: abban már vezérmotívum az irániak és turániak harca. A Királyok Könyve, a turán fogalma ekkor része lett a turko-perzsa műveltségnek, a törökök is jól ismerték. Nyugatra, Európába viszont csak az 1720-as években került be, amikor két orosz szolgálatban lévő svéd egy a törökök eredetéről szóló török enciklopédia iratát vásárolta meg. Ezt Leidenben le is fordították, 1800 körül franciául már Magyarországon is ismerték. A turán-fogalom 1810-ben jelenik meg először, 1830-ban pedig Pulszky Ferenc, a politikus, régész, műgyűjtő tudós is említi.

A turanizmus tehát: nyugati import. 

Ideológia persze később lett belőle. Olyan ideológia, amely szerint a magyarság a Kelethez, a turáni népekhez tartozik, ott van dolga, ott találja rokonait. Ehhez - és erről már Kövecsi-Oláh Péter beszélt - kellett a török nemzettudat kialakulása is, amely igen későn történt. Ez ráadásul nyugati törökkutatásra épülve jött létre, s csak a köztársaság 1923-as megalapításával teljesedett ki. A török nemzettudatnak mindenesetre része lett a turanizmus: a turán itt azt a területet jelöli, ahol türk népek éltek.

Hogy a turanizmus Magyarországon erőre kaphatott a 19. században, több okra vezethető vissza. Főként politikaiakra. A pángermánizmus és pánszlávizmus időszakában a magyar elitnek leesett: egyedül vagyunk. Herder jóslata a magyarság végéről például elképesztő hatást váltott ki már az 1790-es országgyűlésen is. 1850-ig egyfajta Irán-barát turanizmus volt itthon jellemző. A törökbarát változat 1848 után alakult ki: egyrészt addigra már messzire került az oszmán megszállás minden rossz emléke, másrészt a törökökhöz emigráltak szabadságharcosaink.

Turanizmus kimaxolva

A turanizmus valódi fénykorát száz évvel ezelőtt élte. Ezt már Ablonczy Balázs fejtegette, aki tavaly adott ki könyvet a témáról. Ismeretterjesztőt, sikerkönyvet egyébként - egyikeként azon kevés tudósunknak, akik nem az elefántcsonttornyuk asztalfiókjának írnak. Ablonczy vázolta, hogy 1918-ig a turanizmus volt a magyar imperializmus ideológiája - nem a lenini értelemben. A korabeli magyar elit egésze számára trendi volt turanistának lenni, a szüfrazsettektől és feministáktól Jászi Oszkáron és Károlyi Mihályon át Bánffy Miklósig mindenki tagja volt a Turáni Társaságnak – a magyar nagyipar képviselőit is beleértve. 

A Keletről való gondolkodás, a keleti térfoglalás eszméje tehát áthatotta a teljes magyar elitet. Ezt törte le Trianon: utána a turanizmus már a frusztráció ideológiájaként élt tovább, a „nyuszika, baszd meg a fűnyíródat”-elv alapján. Ahol a nyuszika természetesen a Nyugat, amely elárulta a magyarságot. A turanizmust mint sajátosan magyar eszmeáramlatot Ablonczy szerint nem szabad lebecsülni: máig látjuk nyomait például Medgyaszay István építészetében, de a rovásírás-divat, a Kurultáj és az István, a király című rockopera sem értelmezhető a turanizmus nélkül. 

Napkeleti naplemente

Bár 1920-ban szervezetileg háromfelé szakadt a turanizmus, meglepő, de egészen 1945-ig nem voltak meg azok a törésvonalak, amelyek ma oly' jellemzőek. Addig a turanisták között szép számmal voltak például finnugristák is.

Ez 1945-ben változott meg, amikor utóbbiak folytathatták tudományos tevékenységüket, a berendezkedő diktatúra viszont egyaránt elnyomta vagy emigrációba kényszerítette a mainstream turanistákat és a fantasztákat, a turáni egyistenhívőket, a „szittyológia” (copyright Sárközy Miklós) dilettáns képviselőit.

Minthogy a tiltott gyümölcs mindig édes, az emigrációban e dilettánsok által írt sumer-magyar fejtegetések legitimációt kaptak az elnyomástól, „ha Kádár tiltja, biztos igaz”-alapon, a rendszerváltás után pedig hihetetlen népszerűségre tettek szert.

A hun piramisoktól a mag népéig

Ekkor alakult ki az a képzet, hogy a magyarság büszkeségét letörendő találta ki Bécs a finnugor nyelvrokonságot, s a kommunisták ugyanezért terjesztik azt az „eltagadott igazsággal” szemben. S hogy milyen erősek ezek az „alternatív tények”, arra Sárközy hozott példát. Az iranista tart idegenvezetéseket Iránban magyaroknak, ahol megkapta például egy jóravaló kecskeméti szülész-nőgyógyásztól, hogy „maga nem velünk van”. S hiába magyarázta az iráni és magyar eredettörténetet egy héten át: a végén a szülész megajándékozta az „igazsággal”, a Hun piramisok című könyvvel.

A hun eredettudat egyébként a turanizmustól függetlenül létező gondolat volt a 19. századig, de szépen beépült a turanizmusba - Attila a törökök számára is fontos turáni vezető. Az övék. A mienk.

A sumérokkal kapcsolatban nyelvészeti kutatás zajlott már a 19. században, az utolsó próbálkozás 1911-ben volt: ám aztán kiderült, hogy hiába agglutináló nyelv az övék is, nincs kapcsolat. Hogy mára mégis része a turanizmusként összefoglalható keleti rokonságelméletnek, az egy bizonyos Bobula Idának köszönhető, aki 1945 után emigrációban találta ki és terjesztette levelekben a „mag népe” és hasonló gondolatokat, megtermékenyítve egy sor dilettáns szerzőt, többek között az aluljárók könyvvásárainak kedvencét, Badiny Jós Ferencet - mondta el Ablonczy. 

Kövecsi-Oláh Péter szerint egyébként aggasztó a helyzet: míg száz éve a politika használta a turanizmust, ha érdekében állt, de amúgy nem volt kérdés, kik vagyunk; ma inkább az a helyzet, hogy nem tudjuk a helyünket, ezért terjednek a turanista eszmék. Ablonczy szerint ez többek között a Patrubány-vezette Magyarok Világszövetségének is köszönhető, amely még 2004-ben jelentkezett a turanizmussal, amit aztán a Jobbik egy az egyben átvett. A terjedéshez kellett persze a 2006-os politikai, a 2008-as világgazdasági válság, a rendszerváltás ígéreteinek elmaradása miatt érzett csalódottság.

A turanizmus mai burjánzása tehát válságjelenség.

De nyugodjunk meg, nem vagyunk egyedül vele! Sárközy sorolta a környező népek hasonlóan tudománytalan, fantázia szülte, de népszerű elméleteit. A dáko-román elmélet már régi, de felütötte fejét az ukrán-szkíta és a horvát-iráni testvériség gondolata, ahogy az örmény Jézus eszméje is.

Nem magyar jelenség tehát, hogy igazolhatatlan testvériséget és ősöket keresünk: máshol is népszerűek lesznek az ilyen elméletek, amint felüti fejét egy válság.  

A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/28389