Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. december 18. 18:32

A zsidók és a nem zsidók kölcsönösen számon tartották egymást zsidóként és nem zsidóként. És elég erősen elzárkóztak egymástól. Megjegyzem, ez ma sincs nagyon másképp. Interjú.

„A mű eredetileg 2000-2008 között íródott, de csak 2012-ben jelent meg. A második kiadás bevezetőjében ezt olvassuk: „Írásakor nem is sejtettem, hogy a benne foglaltak a 2010 utáni emlékezetpolitika tükrében új értelmet nyernek.” Milyen új értelmet?


Arról van szó, hogy a 2010 utáni, mondjuk így, sajátos emlékezetpolitikának ez a könyv a szerző szándékától függetlenül görbe tükröt tart. Ha valaki ezt a könyvet összeveti azzal, amit ennek a korszaknak az emlékezetével a mai hatalom művel, akkor szinte elviselhetetlen mértékű kognitív disszonanciát tapasztal. Erről nem én tehetek. Ezt én nem azért írtam, hogy savazzam a kormányzatot, mert hiszen, amikor írtam, ez a rezsim még nem is létezett, de fontosnak tartom, hogy van ennek az emlékezetpolitikának egy ilyen leleplező görbe tükre. Ami ma ezen a téren Magyarországon államilag támogatva zajlik, azt nem befolyásolják a tények és a történelmi források.

Az egyik legsúlyosabb vita az első kiadás megjelenése után arról folyt, hogy helytállóak-e a könyv állításai a zsidóság gazdasági, vagyoni helyzetéről. Igazolható-e, hogy a zsidók a legmódosabbak különböző kategóriáiban többszörösen felül voltak reprezentálva. Ezt Bolgár Dániel hevesen vitatta. Az ellenérveit a Múltunkban nagy terjedelemben ki is fejtette, és a szerző viszonválasza sem volt rövid. Mi volt ennek a vitának a hozadéka?

Nem sok. Bolgár Dániel kritikája a lényegi mondanivalómat nem érintette, ezzel szemben részkérdésekben bizonyos pontatlanságokat joggal tett szóvá. Valóban voltak olyan helyek, ahol a népszámlálás 1920-as adatai keveredtek az 1930-as adatokkal, és emiatt valami nem 41,2 % volt, hanem 39,8 %, vagy valami ilyesmi. Ilyen szintű problémák bukkantak föl, de ezek a könyvem mondanivalóját semmilyen lényeges ponton nem érintették. Nagyon sok adat áll a rendelkezésünkre, például a budapesti adófizetők adatsorai is megvannak szinte minden adófizetőre, és ezen adatok alapján be tudtam mutatni, hogy a zsidók vagyoni felülreprezentáltsága többszörös. De ebben nincs is semmi meglepő. Bolgár Dánielen kívül nem is nagyon találkoztam Magyarországon olyannal, aki azt próbálta volna bizonygatni nagy nyilvánosság előtt, hogy a zsidók egy főre jutó vagyona szinte nem is volt nagyobb, mint a nem zsidóké, illetve hogy a zsidóknak a kapitalizmusban ne lett volna rendkívül fontos szerepe. Ezt a hülyeséget komolyan egyetlen társadalomtörténész sem képviselheti.

Viszont a zsidók átlagosan jobb vagyoni helyzetének a tényét, noha köztudott, mégis kínos hallgatás veszi körül. Még a kiváló Randolph Braham is csupán az antiszemita sajtó mítoszának nevezte a zsidók vagyoni felülreprezentáltságát.

Erről csakugyan nem beszélnek szívesen, aminek az az oka, hogy ez a tény első látásra módfelett alkalmas lehet az antiszemita érvek alátámasztására, továbbá a zsidók kifosztásának igazolására: ha ezek ennyivel gazdagabbak, akkor miért ne osszuk szét az ő vagyonukat a szegény magyarok között.

Itt a szükség, ott a forrás... Csak annyi kell a származás szerinti kifosztáshoz, hogy megkülönböztessük a vagyont a tulajdonos származása szerint.

És erről valóban nehéz beszélni. Mert egyrészt az asszimilált zsidók többnyire nem vették jó néven, ha a másságukra rámutattak. Másrészt ezt a másságot maguk is őrizték és számon tartották. Gyurgyák Jánossal sok mindenben nem értek egyet, de abban igen, hogy a zsidóság asszimilációja bizonyos szempontból valóban nem volt sikeres. Mert igaz ugyan, hogy ők voltak a magyar kultúra legnagyobb fogyasztói és mecénásai, de ez nem változtatott azon, hogy a zsidók és a nem zsidók kölcsönösen számon tartották egymást zsidóként és nem zsidóként. És elég erősen elzárkóztak egymástól. Megjegyzem, ez ma sincs nagyon másképp. Zsidó oldalról ez nagyon sok okból érthető is volt. Már csak azért is, mert erőteljes konkurencia harc dúlt zsidók és nem zsidók között, amit jelentős részben az államhatalom, a keresztény kurzus antiszemita propagandája  generált. Az őrségváltás jelszavával a zsidóság kárára igyekeztek például elhelyezni a nem zsidó munkakeresőket. Ilyen körülmények között a vegyesházasságot sem könnyű felvállalni. Bibó István is azt az alaptézist fogalmazza meg a zsidókérdésről írott nagy tanulmányában, hogy zsidók és nem zsidók nem csupán elkülönültek, de nagyrészt negatív tapasztalatokat is szereztek egymásról évszázadokon át, s ennek tragikus következményei lettek. Másképp élték át 1918-at, 1919-et, 1920-at is. Annak ellenére, hogy a zsidók nem csupán a fehér, de a vörös terror áldozatai között is felül voltak reprezentálva.

Azért olyan nehéz minderről beszélni, mert a zsidóság asszimilációját nagyon sokan  - elsősorban maguk az érintettek – sikeresebbnek és mélyebbnek akarják hinni és láttatni, mint amilyen volt.

De a zsidóság túlnyomó része mégiscsak magyarnak tartotta magát.

Magyarnak tartotta magát, magyarnak kívánt látszani, erőteljesen igényelte, hogy magyarnak tartsák, hevesen elutasította a cionisták és az antiszemiták közös ötletét, hogy ők nemzetiségi jogot kapjanak, még a sérelmeik, például a numerus clausus esetében is elutasították a kívülről jövő jogsegélyt, mert ők a magyarságon belül kívánták a sérelmeiket orvosolni. Ez mind igaz. És ezzel együtt különböztették meg magukat és választották el magukat a nem zsidóktól. Miként azok tőlük. Skizofrén helyzet volt ez. És ma is az.”
A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/27237


Összesen 186 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Ungváry sem egy szellemi sasmadár, maradjunk ennyiben.

https://www.youtube.com/watch?..


Nem hiszem, hogy Horthy-nak különösebb kultusza lenne.

Arról nem ő tehet, hogy minden hibája ellenére sok szempontból rendkívül kedvező színben tűnik fel a XX. század felhozatalához képest.


"Értékelésem:

intellektus: gyenge-közepes
moralitás: szarházi
ízlés: aki képes tetováltatni magát, annak nincs."

Intellektus: mihez képest? Jó, nyilván nem a legelső vonal volt már (mint mondjuk Tisza), de mégiscsak hat nyelven beszélt például. Kik voltak az igazi intellektusok a korabeli Európa vezetői között?

Moralitás: mihez képest. A megemlékezések - még ellenfelei részéről is - rendre kiemelik egyfajta lovagiasságát, "gentleman" mivoltát. Hogy komoly horderejű morális döntéseket említsünk: befogadta például a lengyel menekülteket. 1939-ben azért ez nagyon nem volt triviális a Harmadik Birodalom árnyékában. De ha már a zsidóknál maradunk... Európa melyik országában élt 1944-ig viszonylag épségben és biztonságban a zsidóság? A korabeli Európa vezetői közül kiktől kell leckéket venni a moralitás témakörében?

Ízlés: mihez képest? Ha viccelni akarnék: annyira nem volt rossz ízlése, ha a rezsimjében börtönbe került Rákosi, Szálasi és Kádár is.

Válaszok:
Counter | 2016. december 18. 22:32

Szerintem kár ezen annyit kérődzni : a tisztességes zsidót vagy nem zsidót akceptálni kell , aki meg - zsidó vagy nem zsidó - nem korrekt , azt argumentatíve és határozottan a helyére kell tenni .

Válaszok:
nimród | 2016. december 18. 20:26

London, 1943. október 14.
Mr A. W. G. RANDALL KÜLÜGYI TANÁCSOS FELJEGYZÉSE L. B. NAMIER PROFESSZORRAL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSÉRÕL:

Namier professzor (Jewish Agency) tegnap közölte velem, munkatársai súlyos aggodalommal gondoltak azokra a lehetséges következményekre, amelyek a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800 000 zsidót sújtanák, ha a magyar kormány idő előtt szakítana Németországgal...

Namier professzor közölte: a zsidókat illetően az egyetlen remény, hogy a magyarok nem tesznek semmit addig, amíg gyakorlatilag nem látszik valószínűnek, hogy a németek már nem lesznek képesek reagálni.

(A fenti dokumentumot teljes terjedelmében közölte: Magyar - brit titkos tárgyalások 1943-ban, Kossuth Könyvkiadó, 1978. A Jewish Agency a Cionista Világszövetség vezető szerve, a palesztinai zsidóság
érdekképviseleti szervezete.)

Válaszok:
Box Hill | 2016. december 18. 21:17

Viszont a nyugati demokráciák nem törődtek Namier professzorral:

Borhi László, aki nagydoktori dolgozata gondolatait egy évvel ezelőtt publikálta a HVG-ben. Ebből kiderül: az Egyesült Államoknak már 1943 őszén az állt érdekében, hogy Magyarországot megszállják a németek. Szerinte „mindezek fényében újra lehetne gondolni a magyar történetírás fősodrában évtizedek óta egyeduralkodó nézetet, miszerint az 1942 márciusa óta hivatalban lévő miniszterelnök, Kállay Miklós tehetetlenkedése miatt nem sikerült a kiugrás, és ezzel az ország eljátszotta a Nyugat szimpátiáját”.

A történész kutatásaiból kiderül, hogy 1944. március 16-án három angol ejtőernyős ért földet Battonyánál, akik a magyar vezetésnek hoztak ajánlatot Roosevelt-től: ha a magyarok kiugranak, szövetséges csapatok szállják meg őket. Mindezt azonban az elhárítás jelentette a németeknek, és Borhi szerint ez váltotta ki a megszállás azonnali elrendelését. Vagyis az ország megszállását ugyanúgy sikerült kiprovokálni, ahogy azt egyesek a Pearl Harbor esetében gondolják, hiszen más esetben lehet, hogy később, és más körülmények között került volna sor a német megszállásra.

Borhi a cikkben élesen fogalmaz: szerinte Magyarország megszállását azért akarták elérni, hogy ezzel csapatokat vonjanak el mind a nyugati, mind a keleti frontról, ezáltal megkönnyítve a közelgő partraszállás csapatainak helyzetét.
www.mult-kor.hu 2010. március 19.


U.K. hajlandó még Szálasi Ferencet is viszonylag enyhébben megítélni, mert követői már csak mutatóban akadnak. De nem kevés azok száma, akik a Horthy-rendszer békeéveit a XX. sz szinte legelviselhetőbbjének tartják, ezért fenekedik annyira ellene.


Ungvárynak igaza van. Horthynak nagyon nagy szerencséje volt, hogy jó képességű politikusok vették körül, pl. Bethlen, Teleki, Kánya.
Szellemi sasmadárként nem a Szovjetunióra, hanem a lényegesen könnyebb dió Szlovákiára kellett volna kenni a kassai bombázást.
Horthy az egyetlen magyar "úr" aki amellett, hogy elárulta a Szent Koronával megkoronázott legfőbb hadurát, még nehéztüzérséggel is lövette őt és a várandós feleségét Budaörsnél.

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 11:50

Hasonlítsd össze ezt az eredményt más országokkal is, mert előfordulhat, hogy csak az osztrákok szerencsétlenkedtek. Mellesleg őszintén csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Horthynak valaha volt önálló gazdaságpolitikai gondolata.

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 11:28

Pl. hallgathatott volna, a miniszterelnökére, a nála fényévekkel műveltebb és értelmesebb gróf Teleki Pálra, aki már 1940-ben megmondta, hogy ennek nagyon csúnya vége lesz.

Válaszok:
bbjnick | 2016. december 19. 11:26

Az afrikai országok növekedési üteme is meghaladja a fejlett országokét, ugyanius nem ugyanonnan indulnak.

Horthy az említett politikusokat nem maga választotta, ki és nem is hallgatott rájuk, lásd Teleki.

Roosevelt, New Deal mond valamit?

Válaszok:
Box Hill | 2016. december 19. 12:07
napvilág | 2016. december 19. 12:56

Ó, hát akkor nincs mese. A diktátumban foglaltakat mindenképpen be kell tartani!


Ha a németek megszállnak minket a győztes oldalon fejezzük be a háborút.

Válaszok:
bbjnick | 2016. december 19. 12:05

Ha 1937-ben 100-nak vesszük az egy főre jutó GDP-t Magyarországon, akkor Spanyolországban 79 volt, Portugáliában 78 és Görögországban 77.

Ha ugyanezt megnézzük 1989-ben, akkor a magyarországi 100 mellett Spanyolország 384-re nőtt, Portugália 166-ra és Görögország 194-re.
Forrás: Baják László – Somogyi Gyula: A szocialista gazdálkodás fekete könyve, az elvesztegetett évtizedek, Budapest Business Klub, 2002, 8.old.

Ezt tette velünk a kommunista erőszakgazdálkodás. Sziesztázó országok is kenterbe vertek bennünket. Tehát pont ami Horthy után következett, azt nem lehet "gyarapítás"-nak hívni.

Válaszok:
catalina9 | 2016. december 19. 12:50

New Deal? Igen.

Munkanélküliségi ráta:

Ország: 1932 és 1938

Németország 30.1 és 2.1
Japán 6.8 és 3.0
USA 24.9 és 19.8
Anglia 22.1 és 12.6

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 13:35

Vagy Csehország, akik szép csendben 7 évig gyártották a fegyvereket a németeknek és mégis "megnyerték" a háborút.

Válaszok:
bbjnick | 2016. december 19. 12:13

Dél-Szlovákiát. Tőlünk.

Válaszok:
bbjnick | 2016. december 19. 12:25

Lényeg, hogy Magyarország kihozta a maximumot Horthy eszéből.

Válaszok:
bbjnick | 2016. december 19. 12:41

OK, maga köré gyűjtötte a megfelelő embereket, de mivel buta ember volt, nem hallgatott rájuk.
Bethlen István ellenezte az egyoldalú német orientációt, a kapcsolatok megszakítását az angolszász országokkal. Hibának tartotta a belépést a második világháborúba, elítélte a zsidótörvényeket. 1943–44-ben a háborúból való kiugrást támogatta, s angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett.

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 13:17

Ha elfogynak az érvek szerencsére még mindig ott van utolsó szalmaszálnak a személyeskedés.

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 14:27

Még a hazaárulózást megvárom és aztán megyek ebédelni.

Válaszok:
napvilág | 2016. december 19. 14:51

Hmm. Azt hiszem erre szokták mondani a fociban, hogy remek lövés; bedobás.


Roosevelt elnök 1944 decemberében rögzítette, hogy mi is valójában a nyugati szövetségesek hadicélja:

„Bármely intézkedéseket is teszünk Japán és Németország ellen, ezeknek tartalmaznia kell az ipari termelésük korlátozását, hogy megakadályozzuk versenyképességüket a világpiacokon az angol, francia, holland, belga és más exportőrök ellen és persze ellenünk is.”
(Richard Tedor: Hitler’s Revolution, 2013, 256.old.)

Megjegyzem: a háború szava a szanszkrit nyelvben az jelenti: vágyakozás több tehénre.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó