Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. november 7. 08:31

Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét.

A pestisracok.hu megszólított egy pesti srác ügyében, most tudtam válaszolni. Azért idemásolom, hátha másokat is érdekel:

Tisztelt Szerkesztőség,

„Plakátba csomagolt lejáratás” c. cikkükben (http://pestisracok.hu/plakatba-csomagolt-lejaratas-schmidt…/) említik, hogy nem értek utol – nos, az elmúlt napokban Beregszászon és Ungváron vettem részt tudományos konferencián illetve emlékező rendezvényen, ezért nem állhattam rendelkezésükre.

Kérdéseikre a következőket tudom válaszolni:

1. Kikérték –e korábban az intézet véleményét Dózsa László állami kitüntetéseivel kapcsolatban?

Nem kérték ki.

2. Hogyan fordulhat elő, hogy miközben az intézet többször is delegálhatott a Dózsa László kitüntetéseit elbíráló bizottsági tagokat, most éppen az intézet egyik munkatársa, Eörsi László vonja kétségbe Dózsa László sorstörténetének hitelességét?

Intézetünk képviselője az 1956-os Emlékérem előterjesztéseit véleményező társadalmi bizottság munkájában valóban részt vett az 1990-es évek végéig, Dózsa azonban 2005-ben kapta ezt az elismerést, akkor már a bizottságba az Intézetet évek óta nem hívták meg. Az azóta egyébként megszüntetett Nagy Imre Érdemrenddel kapcsolatban 2011-ben ugyancsak nem kérték a véleményünket Dózsa kitüntetéséről, annál is kevésbé, mert 2011-ben a kormány megszüntette az 1956-os Intézet Közalapítványt. Eörsi László kollégám egyébként akkor is bízvást képviselhetné tudományos meggyőződését, ha netán véleményeztük volna a szóbanforgó kitüntetéseket. De nem tettük. Sorstörténetről Eörsi László nem beszélt, egyes konkrét állításokat kérdőjelezett meg (másokat egyébként nem), részletesen indokolva azokat. Jól tette, véleményével egyetértek.

3. Az intézet véleménye Pruck Pálról, és arról, ha fotó és név alapján egyértelműen beazonosítható volt, hogyan kerülhette el a megtorlást, illetve miért csak 2016-ban került elő a neve?

Pruck Pál szerepelt Erich Lessing 2006-ban négy nyelven megjelent kötetének egy fotóján – név nélkül. A magyar kiadást intézetünknek a szerződés alapján a francia változatot híven követve kellett elkészítenie. A jelek szerint Rougier, a Life fotósa tudta a képen szereplő fiú nevét, Lessing nem. A fotók a forradalom győzelmének, sajnos rövid időszakában készültek, a szereplők védelme – ugyancsak sajnálatosan – még nem merült fel néhány riporterben. Pruck Pál története nem egyedi – egy magyar sorstörténet (ha már ezt a szót használják) a 20. század közepéről. Ha bárki végigolvassa Eörsi Lászlónak a fegyveres forradalomról írott tucatnyi könyvében szereplő felkelő életrajzokat – vagy másfél ezret – akkor százszámra talál hasonlókat. A forradalom nem az angyalok bejövetele. Szereplői hús-vér emberek, sokan érkeztek az akkori magyar társadalom pereméről.

A szabadságért harcoltak, de saját felszabadító harcukat is vívták nyomorúságos körülményeik, árvaságuk, kitaszítottságuk – és bűneik ellen. Kinek sikerült, kinek nem; akadt, akinek elvették az életét, még jobban tönkretették, ha egyáltalán ez lehetséges volt, és akadt, aki új életet kezdhetett, mert elmenekült, mert egy új hazát talált, ahol szolidárisan fogadták. Akadt, aki itt próbálta folytatni az életét, ami még jószerével el sem kezdődött, mint Pruck Pálé. Ő is folytatta, és elbukott, megpróbálta újrakezdeni, hogy milyen sikerrel, azt nem kizárólag a Szabó Lászlónak vagy a Berecz-műsornak mondott szavai, hanem családtagjai, ismerősei tanúságtétele alapján lehet mérlegre tenni.

A megtorlás példátlanul széles körű volt, de nem csapott le minden résztvevőre. Nincs még egy esemény a 20. századi magyar történelemben, ami ennyi ember sarkallt volna aktivitásra, mint 1956 forradalma. Több százezer embert nem lehetett lecsukni – és beszervezni sem, amire a sanda célzás, gondolom, vonatkozik. Pruck megúszta – ahogy Dózsa is. Pruck Pál forradalmi tevékenységéről a volt titkosrendőrség archívumában egyetlen irat sem maradt. Ahogy Dózsáéról se. Úgyhogy ez eddig x.

4. Amit eleddig leírtam, saját véleményem. Az »Intézetnek« nincsen véleménye, ez nem politikai párt, emlékezetpolitikai intézmény vagy ehhez hasonló, nincs szóvivőnk, központi bizottságunk nem ad ki közleményeket. Amennyire csak lehet, kutatók szabad társulása vagyunk – minden munkatárs a saját véleményét mondja el, ha akarja.

5. Végül, ugyancsak saját véleményem: az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét. A fegyveres felkelőt és csak őt kinevezte hősnek, az ő idealizált plakátképével azonosította az egész jelenséget, kihagyva belőle minden mást a fegyveres erőszak apoteózisán kívül. Ez a 19. századi gesztus ma hatástalan. Íme a plakát szereplője lelépett a falról, több dimenziót öltött, és elkezdte mesélni élete történetét. Az igazi emlékezés ma az, ha meghallgatjuk, megpróbáljuk megérteni, esetleg elgondolkozni rajta.

A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/26246


Összesen 76 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Nem gondolom, hogy Rainer M. Jánosnak igaza volna. (Némi sértettséget érzek.)

Az ünnepnek keretet kell adni és ez a keret nem történelmi tanulmány, hanem tömeges fogyasztásra alkalmas emlékezettermék. A történések pedig - mint minden forradalomban - sokféle színűek, az elfogadhatatlantól a teljesen jogosig. A koncepción lehet vitatkozni, de a döntést el lehet fogadni.
(Például és sokkal jobban kihangsúlyoztam volna a 49-56 -os évek közötti történéseket, hogy érthető legyen az a hihetetlen lefojtott felháborodás, amely egy egészen szűk csoportot kivéve nemzeti egységbe tömörítette a legkülönbözőbb embereket és az "Elég volt" érzése hősies harcba torkollott.)

Részhibák vagy nem hibák pedig nem befolyásolják az egész megemlékezést.

Válaszok:
Counter | 2016. november 7. 09:36
flóra | 2016. november 7. 09:42
bbjnick | 2016. november 7. 09:49
Burmin | 2016. november 7. 19:23

Maga egy ócska cinikus fráter (mint mindig).
Tudja akinek az apját mondjuk halálra kínozták (a moódszereiről az egész ország suttogott), a tényt az arcába tolták és megfenyegették, hogy ő is így járhat, aaz nem fog glasszé kesztyűvel nyúlni a vélt elkövetőkhöz. Egyes cselekmények valóban elfogadhatóak lehetnek, de nagyonis érthetőek.
Arról pedig a nagy humánum nevében ítélkezve nem olvasom a beszámolóit, hogy mennyire elfogadhatatlan volt az ÁVO gyakorlata.

Válaszok:
Counter | 2016. november 7. 10:10
Counter | 2016. november 7. 10:13

A plakátok alapján '56 arról szólt, hogy egy csomó vitatott identitású modellcsaj, rikkancs és cigány dandy a bíboros úr vezetésével azt mondta: elég volt, majd pedig heves lövöldözésbe fogtak.

Tisztázzuk, magával nem is kell egyetérnünk semmiben, ha ezt képes leírni. Maga Havas Szófia ?

Válaszok:
Petkó Zsigmond | 2016. november 7. 10:18

Forradalmi fegyveres harcokban leginkább olyanok vetek részt, akiknek nem volt veszteni valójuk.

Válaszok:
Senye Péter | 2016. november 7. 10:45

Tényleg magának ment.
De tévedtem. Havas legalább vállalja a véleményét, maga pedig csúsztatva és hazudva csak deheroizál.
A plakátok pedig nem erről szólnak (hiba szeretné más szájába adni fehérkönyv írói habitusát).

Válaszok:
Counter | 2016. november 7. 10:36

Két vita van:

1. Ki szerepel a képen, Dózsa vagy Pruck? Ezzel összefüggésben, mennyire hiteles Dózsa 56-os története?

2. Történészi vagy felkapott műszóval "emlékezetpolitikai" vita arról, hogy hová kerüljenek a hangsúlyok a forradalom bemutatása során?

A második vita hatalmas érzelmeket kelt szaktörténészi körökben, ami érthető. Mindenkit érint érzelmileg is a munkája. És valóban nem mindegy, milyen megfogalmazás kerül a forradalomról a történelemkönyvekbe. De valljuk be, annyira azért nem is életbevágó. Nem történészként azt gondolom, akár ide, akár oda súlyozunk, magát az eseményt nem lehet nagyon eltérően értelmezni.

Ha nem lenne a történészek közötti értékrendi-politikai természetű vita, nagyon gyorsan tisztázható lenne, hogy ki van a képen és mennyiben helytálló Dózsa története. Nem történészként teljesen egyértelmű, hogy Pruck van a képen és Dózsa története meglehetősen problémás. Csakhogy ezzel kapcsolatban az egyik oldal politikai nehéztüzérséget sorakoztatott fel, amire válaszként Schmidt Mária is. Bár ne tette volna ... Nyugalom és türelem, emberek! Egy gyerekkori arcmás mégse legyen már aktuálpolitikai harc tárgya!

Válaszok:
Counter | 2016. november 7. 10:39

Úgy gondolom, h. a névcserés plakát fölirat és a kicsit használt dal nagy hiba. A hibás föliratra azonnal lépni kellett volna, egy plakátot nemcsak fölragasztani, de levenni is lehet, minél gyorsabban, annál jobb. Villámgyorsan, javítva újra ragasztani sem lehet több, mint egy hét.

A dalról nyilatkozni kellett volna és NEM játszani.

56 dallama az Egmont nyitány. Nem túl intellektuális, akinek meg mégis, annak ott van az Oly távol, messze van hazám.
Egyébként mindkettő.

Szerintem 56 annyi, h. egy nép azt mondta, elég volt és ez ELSŐSORBAN fegyveres harcban nyilvánult meg. Csúsztak a tankok a leolajozott meredekeken és röpültek a molotov koktélok.

Utána meg a 48-49-es szabadságharc utáni megtorlásban kivégzetteknek a többszörösét gyilkolták le bírósági tárgyalásnak álcázott terror szervezetek "ítélkezése" keretében, v. anélkül.

Annyit a "haladó" értelmiségről.

Ez a két hiba egyébként NEM minősíthet egy emlékévet, ezek hibák, amikre lépni sohasem késő, de most már gyorsan kéne, mert itt az év vége!

Egyébként Gionnak van egy förgeteges Dominika története a Pesti Srácok maradékának részvételével. Fönn van az interneten, érdemes elolvasni.

Válaszok:
Agnieszka | 2016. november 7. 12:08

Ha erre a névcserés plakátra ilyen sokáig tart lépni, akkor valami hiba lehet a szervezet fölépítésében.
Nem magyarázat kell, hanem korrekció, de gyorsan.

Egyébként a kicsit használt dallamra is lehetett volna már valami hivatalos válasz, pl. az, h. az "alkotótól" teljesen eredetit vártak, ennek hiányában NEM használjuk, játsszuk, vissza a feladónak és kijelentjük, h. vele többé nem üzletelünk, sőt. Azzal sem , aki átvette és NEM gondoskodott valami előzetes ellenőrzésről. Van itt annyi zenész az Ákostól a Szörényiekig, csak tudtak volna legalább ajánlani valakit, aki ért is hozzá.

Most már mindegy. Ez nem jött össze hibátlanul. Mindnyájan emberből vagyunk, de aki úgy gondolta volna, h. falura ez így is jó, az ebben is tévedett. Nem jó.

Viszont semmit sem von le a magyar 56 jelentőségéből, az emlékezésünk tiszteletéből.

A 70. évfordulót van, akinek már nincs sok esélye megérni, de az remélhetőleg jobb lesz. Mindenesetre, ez, kétségeken és bakikon túl, messze JOBB volt, mint az 50.. Bizony, kedves Rainer.

Válaszok:
Counter | 2016. november 7. 12:17
FOB | 2016. november 7. 12:31

Kevés bizonyság maradt fenn a résztvevők személyéről. Mert a harc olyan mint a szerelmeskedés, józan ember csak azzal beszél róla, akivel együtt csinálta.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó