Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

Privát '56
2016. október 23. 07:30 | Írta: Stumpf András

Saját szemével látta Nagy Imrét a Parlament erkélyén az akkor éppen csak tízéves Bródy János 1956 október 23-án, két nappal később pedig szemtanúja volt a véres csütörtöknek is. A legendás zenész a Mandinernek idézte föl emlékeit a forradalomról. Bródy úgy látja: a kommunista hatalom tervezhette meg az eseményeket, amelyek aztán kicsúsztak az irányításuk alól. A zenész gyerekkori forradalmi élményei visszaköszönnek szövegeiben is: a híres sárga rózsa-motívum ezekre vezethető vissza.

Tízéves volt csak, mégis személyesen élte át a 20. századi magyar történelem legmeghatározóbb pillanatait Bródy János. Kevesen tudják, de a zenész jelen volt 1956. október 23-án a Kossuth téren. Gyerekként, ráadásul egyedül.

Bródy a Mandinernek így idézte fel az akkor történteket.

„A Bajcsy-Zsilinszky és a Bank utca sarkán laktunk, én a Szemere utcai általános iskolába jártam. Azon a kedden, 1956 október 23-án ötkor vége volt a tanításnak, s ahogy kiléptem az utcára, láttam, hogy népek menetelnek. Érdekesnek látszott, hát velük mentem. Emlékszem, ahogy ott állunk a Parlament előtt, a közvilágítást viszont addigra kikapcsolták. Sokan újságpapírt csavartak össze és gyújtottak meg, egy ilyen fáklyát nekem is a kezembe nyomtak. Volt az egészben valami felnőtté avatási szertartás-szerű. A gyereknek ugye mindig azt mondják, hogy ne játsszon a tűzzel, én meg ott álltam azzal a fáklyával.”

Eközben Nagy Imre a Parlament erkélyén állt.

„Láttam őt, de nem hallottam, mit mond. Csak azt hallottam, hogy a tömeg fujjol. Később tudtam meg, hogy elvtársként köszöntötte a tömeget, azért.”

Ha a kölykös szeleburdiság tovább vitte volna a kis Bródyt, ma lehet, hogy nem lenne Illés-életmű, sem Fonográf, sem István, a király – hogy a többit ne is soroljuk. De nem vitte: a Rádióhoz, ahol aztán a puskák is ropogtak már, nem ment a tömeggel. Hazafelé vette az irányt.

„Így is életem legnagyobb pofonját kaptam apámtól, amikor jó nagy késéssel hazaértem.”

Érdekes módon a család, már együtt, kiment a Kossuth térre két nappal később is, a véres csütörtökön. A kis Bródy úgy emlékszik, voltak harcok, de a szovjet katonák egy részét meggyőzték az első időszakban, az orosz tankokon pedig magyar zászló és a forradalom címere, a Kossuth-címer díszelgett.

Bródyék azon a csütörtökön a szélén voltak a tömegnek, s amikor a Nádor utcából bejött egy tank a térre, felmentek egy környékbeli irodába, a második emeletre. A szülők a fényes szelek nemzedékéhez tartoztak, lelkes kommunisták voltak a háború után, ismerték tehát a járást. Fent voltak a másodikon vagy fél órája, amikor a téren lőni kezdtek.

„Nem mehettem az ablakhoz, de persze nem fogadtam szót. Végignéztem, ahogy lövik a tömeget a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről. Úgy láttam egyébként, hogy az orosz tankok a tetőn lévő ávósokat lövik. Azt már később gondoltam végig, Magyar József dokumentumfilmjeinek hatására főleg: ahhoz, hogy október 24-én hajnalban Fehérvárról már itt legyenek az orosz tankok, nagyjából 22-én mozgósítani kellett, ki kellett adni a parancsot. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az egész balhé el volt tervezve előre a hatalom részéről. Ezt erősíti az is, ahogy a fiatalok lengyelek melletti szolidaritási tüntetését kezelték. Betiltás, engedélyezés, aztán újból betiltás, kemény Gerő-beszéd... Gyanús, hogy az volt a terv: legyen egy kis balhé, azt majd jól megoldják, rendet raknak, helyreállítják a »törvényes rendet« és a hatalom jól jön ki az egészből. Ha így volt: az akkori hősök bizony nem várt módon és erővel nehezítették meg a dolgukat.”

Bródy János gyerekkori 1956-os élményei mindenesetre beépültek a magyar kultúrába. A máig sokat énekelt, Bródy szövegeiben visszatérő hervadt sárga rózsa-motívum is ezt jeleníti meg: az illúzióvesztést egy rendszerben. Szülei példája és 1956 adja ennek a motívumnak az alapját, a motívumét, amely 1968-ban, Csehszlovákia szovjet (és magyar) megszállásakor csak kiteljesedett és új életre kelt.

A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/25863


Összesen 106 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Ma délutáni közlemény:

Felelőtlen ellenséges elemek kisebb csoportja próbálta megzavarni a Párt okt. 23-i megemlékezését az 1956-os forradalomról. A helyszínen lévő szervek kísérletüket megakadályozták és a tetteseket előállították. Ügyükben a bíróság gyorsított eljárásban hoz ítéletet. A megemlékezés lezajlott.

Válaszok:
krotak | 2016. október 23. 09:02
quiet | 2016. október 23. 09:54
smeagol | 2016. október 23. 10:31
röviden | 2016. október 23. 11:14

"Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az egész balhé el volt tervezve előre a hatalom részéről."

Engem se, ezért fel is vetettem annak a személynek, akinek feltételezésem szerint választ tudott volna adni. Azonban a válasz elmaradt, csak annyit jegyzett meg; érdekes elgondolás.


"1scamp [Hozzászóló kiszűrése] 2016. október 23. 08:51

1
7

Közben:

"Áder János 1956 évfordulója alkalmából előléptette a volt III/II-es operatív tisztet, Tasnádi László rendészeti államtitkárt."

Ez itt a szégyen, a javából."

A 7 diszlájkból 1 lájk ellenében kitűnően látszik a bérkommentelők és a betévedők aránya.

Egyébként: Mi ez a nagy összeborulás a "nemzeti oldal" és az "internacionalista oldal" között?


"...a tömeg fujjol..." - meg felhangzott a méltatlankodó "Nem ezt vártuk".


És az ég nem szakadt le mesélés közben......


Baszki, vénségemre még kiderül, hogy 56-ot a Párt szervezte és a Pesti Srácok hithű kommunisták voltak, akik mártírhalált haltak Kádár kötelén.

Ennek a sok földből hirtelen kinőtt szemtanúnak az emlékezete pont 2016. októberére lett időzítve, csoportosan.

Micsoda véletlen!


Olyan nagyon magával ragadta a forradalmi
hevület, hogy azóta sem tud tőle megszabadulni.

Válaszok:
legyetek | 2016. október 23. 12:46

Frenreisz, Orszáczky, Presser, Muzsikásék, és,
hogy egy mai is legyen: Szarka Gyula. Mint
MEGHATÁROZÓ zenész, ezeknek Bródy, a cipőjét
sem kötheti meg. Mint MEGHATÁROZÓ szövegíró
azonban az első 3-ba benne van.

Válaszok:
legyetek | 2016. október 23. 12:47

[bocs, ez Bástyának ment volna]


"Á az a sárga rózsa csak egy szerelmi történet" mondta nekem Bródy egy találkozón,abol lerombolt bennem egy illúziót.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó