Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

Szerov
2016. augusztus 7. 17:56

Magas rangú volt szovjet illetékes első alkalommal ismerte be számos budapesti zsidót megmentő svéd diplomata megölését: Raoul Wallenberget Ivan Szerov volt KGB-főnök frissen napvilágra került emlékiratai szerint a Szovjetunióban annak idején felsőbb utasításra kivégezték.

A második világháború vége óta rejtély, hogy mi lett a sorsa az 1912-ben született svéd üzletembernek, Raoul Wallenbergnek, akit 1944 nyarán a svéd külügyminisztérium Budapestre küldött, hogy segítsen a magyar zsidóknak. A magyar zsidók tízezreinek életét megmentő svéd diplomatát Ivan Szerov volt KGB-főnök frissen napvilágra került emlékiratai szerint a Szovjetunióban annak idején felsőbb utasításra kivégezték – közölte a Háárec című izraeli újság honlapja vasárnap, hozzátéve: ezzel magas rangú volt szovjet illetékes első alkalommal ismerte be a diplomata megölését.

Az akkor harmincnégy éves svéd embermentő diplomáciai védettséget ígérő menleveleket osztogatott, ún. védett házakat hozott létre Budapesten, amelyek lakóinak svéd állampolgárságot és a háború utánra névlegesen befogadást ígértek Svédországba. Wallenberg a zsidó gyerekek ezreit is otthonokban védte, sőt olykor személyesen, többször élete kockáztatásával mentett ki embereket Auschwitzba induló transzportokból vagy halálmenetekből. Eltűnése óta foglalkoztatja a világot a rejtély, hogy vajon hová tűnt el, miután  1945 január tizenharmadikán Pesten egy orosz őrnagy elvitte magával. Ettől kezdve sorsáról mindeddig csak találgatások voltak.

A véletlen műve, hogy megtalálták a naplót

A Háárec szerint a Feljegyzések egy bőröndből: a KGB első főnökének - halála után 25 évvel megtalált - titkos naplója című, júniusban megjelent új orosz könyv megoldást kínál Raoul Wallenberg eltűnésének rejtélyére. A KGB szovjet titkosszolgálat 1954 és 1958 közötti főnökének, Ivan Szerovnak kéziratban lévő emlékiratai évtizedekig egykori nyaralójának, dácsájának egy titkos falában rejtőztek, ahonnan négy évvel ezelőtt kerültek elő egy átépítés során.

Ivan Szerov naplójában azt állítja, hogy a svéd diplomatát felső parancsra kivégezték. Ivan Szerov könyvében ezt írja: semmi kétségem, hogy Wallenberget 1947-ben kivégezték. Emellett azt is megjegyzi: Viktor Abakumov, a szovjet titkosrendőrség egykori főnöke azt állította, hogy egyenesen Sztálinnak, valamint Molotovnak, a második világháború idején regnáló szovjet külügyminiszternek a parancsára végeztek vele. Szerov szerint ezt állította kihallgatásán az 1954-ben kivégzett Abakumov.

Szerov Wallenberg titkos dossziéját is látta

Szerov frissen nyilvánosságra került naplójában azt is rögzítette, hogy betekinthetett Wallenberg személyes dossziéjába, melynek létezését a szovjet hatóságok évtizedekig tagadták, És abban egy olyan iratot látott két hivatalnok kézjegyével ellátva, amely szerint Wallenberg holttestét elhamvasztották. Emlékirataiban mindössze hat oldalt szentelt a Wallenberg-ügynek, miután Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov megkérte, hogy vizsgálja ki az elrabolt svéd diplomatával történteket. Szerov azt is megírta, hogy nem sikerült részleteket megtudnia Wallenberg  halálának körülményeiről, és nem talált bizonyítékot arra, hogy kém lett volna. 

Korábban a szovjet hatóságok azt állították, hogy Wallenberg 1947-ben a börtönben meghalt, de ezúttal egy egykori illetékes egyértelműen azt állítja, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem megölték, noha a kivégzéséről határozó parancs egykori okát továbbra sem jelöli meg. 1957-ben a Szovjetunió akkori felelősei azt állították, hogy Wallenberg szívrohamban életét vesztette, majd 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után egy svéd-orosz vizsgálóbizottságot alakítottak halála körülményeinek feltárására. 

Sokáig nem lehetett tudni, mi van

Ennek a bizottságnak a 2000-ben nyilvánosságra hozott jelentése azonban végül nem derített fényt a történtekre, viszont azt állította, hogy a rejtéllyel kapcsolatos korabeli iratokat meghamisították vagy megsemmisítették. A vészkorszakban végrehajtott hőstetteiért 1966-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékintézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta Wallenbergnek, akinek hollétéről akkoriban semmit sem lehetett tudni. 

Egy orosz könyvkiadó hatszázharminckét oldalas könyvben jelentette meg a volt KGB-főnök emlékiratait, és egy kis hadtörténeti múzeumban kiállítás is nyílt az anyagból. Szerov később a KGB éléről a katonai hírszerzés vezetéséhez került, majd karrierje megtört, amikor egyik beosztottjáról kiderült, hogy nyugati kém volt. 1990-ben, nyolcvannégy évesen hunyt el szívinfarktusban.

A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/23896


Összesen 138 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



A The Washington Post-ban írt Wallenbergről Paul Levine, az uppsalai egyetem holokauszt tanulmányokkal foglalkozó professzora. Cikkében kétsége vonja, hogy Wallenberg valóban olyan nagyságrendben mentett meg zsidókat a haláltól, miként azt több beszámoló állítja.
Levine szerint Wallenberg személyes fellépésének köszönhetően közvetlenül több százan, közvetve pedig (a mentéshez való hozzájárulása révén) több ezren menekültek meg. Az viszont – írja - téves állítás, hogy ő mentette meg a budapesti gettót. Levine olyan dokumentumokra hivatkozik, amelyek szerint August Schmidthuber SS-tábornok nem Wallenberg „megfélemlítő lebeszélése” nyomán, hanem saját elhatározásából állt el a gettó elleni pusztító rohamtól.
(Washington, 2001. január 7. (MTI)

Válaszok:
Akitlosz | 2016. augusztus 7. 19:50

Egyszerűen csak nagyon ciki volt a szovjeteknek, és nagyon ciki lenne máig Oroszországnak, hogy fogták a nagy zsidómentőt, és lecsukták. Legegyszerűbb volt eltüntetni, és mindent tagadni. Elég erősek hozzá.

Már Shakespeare megmondta a Machbethben, hogy "bűn erősíti a bűn műveit". Ha kevesebb zsidót mentett volna, esetleg csöndben elengedik, de így, hogy Budapesten hősként ünnepelték, propi-szempontból egyszerűbb volt lelőni. Akkoriban ennyin múlt az emberélet a nagy Szovjetunióban.


Hertelendy László, aki Wallenberg segítője volt, elmondta, hogy Wallenberg elsődleges feladata az volt, hogy megmentsen 500 zsidót, akiknek családi és üzleti kapcsolatai voltak Svédországban. Feladata ellátása közben az amerikaiaknak és a németeknek is kémkedett.
(Gabriel Ronay Budapestről a The Times számára. Átvette a The Australian napilap 1990. március 21-i száma)


Ez amúgy egyáltalán nem rossz ötlet. Nekem még olyan ötletem lett volna, hogy lehetne XX. század-tér. De a Wallenberg-tér hatalmas fricska lenne mindenkinek.

Válaszok:
kispufi | 2016. augusztus 7. 22:07

Vannak meredekebb példák is arra, hogy mennyire ellenkezett a szövetségesek érdekeivel a zsidók segítése. A britek 1939-től kezdődően az egész II. vh. idejére (kivételesen engedélyezett jelentéktelen kontingenseket leszámítva) leállították a zsidók bevándorlását a brit protektorátus alatt álló Palesztínába. A németek által megszállt területekről elmenekült zsidókat szállító hajókat egyszerűen visszafordították a nyílt tengerre, illetve később - brutálisabb elrettentés céljából - a Mauritius szigetére deportálást alkalmazták a menekülőkkel szemben, ahol azok a gázkamrák helyett trópusi betegségekben pusztultak el.

Ugyan ezt a britek követték el, de az összes szövetséges érdeke volt nem provokálni az arab világot további zsidók bevándoroltatásával. Ezzel fizettek azért, hogy az arabok ne álljanak Hitler oldalára.

Válaszok:
Akitlosz | 2016. augusztus 7. 23:09

Ez pont azért lenne szellemes, mert jogosan nem lehet belekötni. Wallenbergről miért ne lehetne közteret elnevezni? Hogy adna egy kontextust a szovjet hősi emlékműnek, meg a német megszállás emlékművének? Hát, ez van.

Mondjuk Wallenberg rokonsága valszeg nem menne bele. De egyébként jó ötlet. Akkor marad a XX. század tér :-)

Szabadság térnek már semmiképp nem nevezhető.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. augusztus 7. 22:47
Akitlosz | 2016. augusztus 7. 23:36
Counter | 2016. augusztus 8. 07:53

Amúgy Talleyrand egyik híres húzása az volt, amikor Napóleon bukása után a bevonuló poroszok föl akarták robbantani a vereségükre emlékeztető "Jéna-hidat". Talleyrand ezt azzal akadályozta meg, hogy a hidat átneveztette "Győzelem-híd"-ra. A jelképek rugalmas dolgok. Ha a szovjetek ragaszkodnak az emlékművükhöz, akkor nekünk kellene méltóságunkat megőrző megoldást találni, hogy legalább ne a "Szabadság-tér"-en álljon. Mégiscsak mi volnánk itthon.


"Ha valakit kivégeznek, akkor ő általában meg szokott halni."

Haát, a szovjet börtönökben sokan meghaltak, és voltak akiket ki is végeztek. A cikk állítása szerint egyenesen Sztálin, illetve Molotov utasítására történt a kivégzés. Ez számomra kérdést vet fel. Vallenberger ugyan diplomata volt, de nem nagykövet, és azt hiszem még csak a helyettese sem. Mi érdeke lehetett Stálinnak, vagy Molotovnak, hogy kivégeztessenek egy egyszeru diplomatát. Hogy elkendőzzenek egy bakit, egy diplomata bebörtözését? Bebörtönzését nyugodtan ráfoghatták volna a zavaros időkre, vagy valamilyen túlbuzgo ügynökre. Száz százalékra ők sem lehettek biztosan abban, hogy nincs-e kém egyenesen a Kremlben (egyébként Sztálin eléggé paranojás volt e tekintetben). Miért piszkították volna be fölöslegesen a kezüket egy ilyen kivégeztetéssel?

Amíg ezt nem tudjuk,addig a történet furcsa és hiányos.

Válaszok:
Akitlosz | 2016. augusztus 8. 00:38
lilaremény | 2016. augusztus 8. 09:31

"A szövetségesek célja a háború megnyerése volt, ennek rendeltek alá mindent."

Közvetlenül Jalta előtt és után már talán voltak más célok is. Jalta körvonalazta ki véglegesen az érdekszférákat. Vannak akik állítják, sok esetben emiatt bombázott az angol-amerikai légierő katonai szempontbol tök fölöslegesen ipari létesítményeket, melyek a nyersanyaghiány miatt alig működtek. Pld. a Pozsonyi olajfinomítot, melynek már nem volt mit finomítania. Csepelt is bombázták. De bombáztak civil célpontokat is. Pld. Drezdát, vagy Budapestet.

Válaszok:
Akitlosz | 2016. augusztus 8. 00:56

Gondold már végig, mi van most a Szabadság-terünkön! A végigszívott XX. sz. mindenféle szimbólumai, az erődszerű amerikai követségig bezárólag.

Válaszok:
Akitlosz | 2016. augusztus 8. 16:21

Wallenberg rokonai egyengették valamilyen német-angolszász tárgyalások létrejöttét. Az oroszok úgy gondolták, hogy Raoulnak is köze lehetett hozzá.


Nem is. Ok az mindig volt. Hogy sokszor nem legitim az mas kerdes.


„1944 karácsony táján Wallenberg telefonált Mikó (Zoltán repülő) századosnak, és a segítségét kérte a svéd követség irattárának elhelyezése ügyében. Az irattárban sok magyar szempontból is fontos okmány volt, részben arról, hogy milyen titkos tárgyalásokat folytatott a magyar kormány a szövetséges kormányokkal. Kállay Miklós miniszterelnök is a svéd követségen keresztül tárgyalt az angolokkal.
Másrészt megtalálhatók voltak az archívumban azok a nyugták is, amelyekben a svédek megköszönték a támogatást, amit a magyar hatóságok nyújtottak számukra zsidók mentesítésének az ügyében.”
Mikó Zoltán tudott a katyni szovjet vérengzésről is. Így őt is Sztálin személyes parancsára likvidálták.
(Illés Sándor: Miért kellett meghalnia Wallenbergnek?, Magyar Nemzet, 1995. június 15.)


"Jő kérdés, de százezerszer is felteheted sok-sok ember esetében. Néha csak azért végeztek ki embereket, mert egyszerűen kellett a hely a börtönökben."

Wallenberg nem a sok-sok emberek kategoriába tartozott, nem egy kiskatona volt, nem is egy parasztgyerek melyet valamilyen tanyárol, vagy falubol szedtek ossze. Hanem egy svéd diplomata. Ilyeneket nem szoktak csak "úgy" kivégeztetni, foleg nem helyhiány miatt. Szerintem.


Örül a halál. Egyszerűen csak jellemző. A szabadság meg nem jellemző arra a térre. Ennyi.


A menlevél-osztogatás már a Szálasi-kormány idején zajlott. Akkoriban a transzportok már nem Auschwitzba mentek, mert akkorra a halálgyár már tényleg nem üzemelt. A halálmenetek annyiban voltak halálosak, hogy minimális ellátás mellett maximális menetteljesítményt követeltek az elhurcoltaktól, és azt nem mindenki bírta (lásd Radnóti). De aki túlélte, és eljutott Ausztriába, az általában a háborút is túlélte, mert ott nagyjából tisztességes ellátáshoz jutott.

Ettől függetlenül senki nem akart a transzportokba bekerülni, mert egyrészt ezt nem lehetett tudni, másrészt maga a menet tényleg nagyon szar volt, harmadrészt meg addigra azért már nagyjából tudták a pesti zsidók, Wallenbergék meg végképp, hogy akiket tavasszal vagy nyáron Auschwitzba hurcoltak, azok viszont halottak.

Wallenberg menleveleivel a halálmeneteken kívül még a Dunába lövéstől lehetett jó eséllyel megszabadulni. Azért az is számított.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó